Vészjelzés, aztán a nagy semmi
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Sport cikkek
-
Érdekes karrierváltás: kamionsofőrnek állna a Newcastle United labdarúgója - Csapatot vált a magyar tehetség, a spanyol bajnokságban folytatja a versenyzést
- Pétervári-Molnár Bendegúz elődöntős az olimpiai kvalifikációs versenyen
- Ilyen még korábban nem történt Érdi Máriával
- Leadta nevezését az Európa-bajnokságra, visszatér olimpiai bajnokunk
"A korai kalandok nem sokban különböztek Kolumbusz útjaitól" - jegyezte meg találóan az azóta már elhunyt Geoff Allum, aki kétszer is átevezte az Atlanti-óceánt. A hivatalos statisztika szerint eddig 527-en eveztek át sikeresen óceánon, 116-nak nem sikerült célba érni, heten odavesztek. Az evezős szövetség a hajók alapján is több kategóriába sorol, a közös bennük, hogy mindegyiket evezőkkel hajtották.
Az Óceánátevező Szövetség (Ocean Rowing Society) történelmi és úgynevezett modern átevezést különböztet meg. Előbbibe tartoznak azok, amelyeknek minden technikai segítség (tengervíz sótalanító, telefonos kapcsolat, GPS, EPIRB-bója) nélkül vágtak neki. Ebből az időszakból négy eltűnésről tudni: David Johnstone, John Hoare (ők párban), Kenneth Kerr és Andrew Wilson is angolok voltak, mindegyikőjüknek az Atlanti-óceánon veszett nyoma, ráadásul a veszélyesebbnek tartott nyugat-kelet útvonalon (Amerika-Európa) hajóztak. Egyikük holttestét sem találták meg.
Rakonczay a kedvezőbb irányban megy
"A déli útvonal ajánlott a keletről nyugatra való átkelésre, ahol Gábor is ment nagy általánosságban nyugis(abb) vidék. Állandó passzátszél fúj, a sodródás kiszámítható, és segíti az evezőst, vitorlást, a hajózási idényben nyugodt, nincsenek viharok (ami nem zárja ki a rossz idő lehetőségét). Szóval mindenkinek ez az ajánlott útvonal" - kezdte az Indexnek Székely István, nyugdíjas tengerészkapitány. "Ezzel szemben a nyugatról keletre vezető útvonal az északi félteke északibb részén van, ahol az áramlás az amerikai partokat elhagyva keletre fordul, és a sodrása segíti az evezősöket. De ez a veszélyesebb, mert sokkal nagyobb a valószínűsége a viharnak, a rossz időnek, és alapjában véve hidegebb vidék is. Ott, az északi útvonalon általában május harmadik harmadára teszik a vitorlásidény kezdetét, de ez közel sem jelenti azt, hogy olyan kedvező lenne az idő, mint a déli, K-Ny-i útvonalon."
A modern időszámításban egy hajós, az orosz Eugene Smurgis tűnt el kelet-nyugat irányban, 1993-ban. Holttestét Franciaország partjainál, a parti sziklákhoz közel találták meg. Smurgis világkörüli evezésre indult, legutolsó bejelentkezésekor nagyjából hatezer kilométernél járt, ez nem sokkal kevesebb, mint amennyit Rakonczay Gábor tenne meg összesen. Az orosz hajós volt az egyetlen a hat (Atlanti-óceánon) eltűnt közül, akinek holtteste meglett.
Három évvel később az angol Peter Bird is földkörüli útra indult, sosem találták meg, halálának pontos okáról sokat nem tudni. Ő volt az egyetlen, aki nem az Atlanti-óceánon tűnt el, hajója a Csendes-óceánon sodródott partra. Bird legutolsó bejelentkezéséig több mint 28 ezer kilométert tett meg, 545 napja volt vízen. "A nagy utazás előtt Vlagyivosztokban voltunk Peterrel, hogy a várostól beszerezzük a szükséges engedélyeket az induláshoz. Egy helyi vendéglátónk harmadik pohárköszöntőjét így kezdte: Azokhoz, akik a tengeren vannak... Csak akkor értettem meg ennek a pontos jelentését, amikor Peter később eltűnt. Nem csak a hajózóknak szólt, hanem az ott eltűntek lelkének és családtagjaiknak is" - emlékezett vissza Tom Lynch az Óceánátevező Szövetségtől.
Szívrohamban meghalni nagyobb esélyünk van
Egyesek egészen elképesztő számításokkal is képesek előállni azért, hogy az őrült kalandot kevésbé veszélyesnek állítsák be. Annak, hogy egy hajós odavesszen egy ilyen vállalkozásban, 2,1 % az esélye, állítja a kanadai Greg Kolodziejzyk, aki számos fekvőbiciklivel és pedál által hajtott csónakkal felállított világrekordot tart. Az eddig eltűnt hajósok statisztikáit vette alapul, így jött ki az eredmény. Ez alapján óceánátevezésben meghalni csak a negyedik a rangsorban az olyan ránk leselkedő veszélyek mögött mint a szívinfarktus (20%), a rák (14,2) és az agyvérzés (4,1).
Az amerikai Nenad Belic volt az utolsó, akinek nyoma veszett. 2001-ben Észak-Amerikából Európába tartott, tehát ugyancsak a veszélyesebb útvonalon próbálkozott. Szeptember 30-án vészjelet adott le EPIRB-jével - ez az a szerkezet, amit Rakonczay Gábor tervezett magával vinni, de aztán mégsem vitt el az útra -, ekkor 425 km-re volt Írország partjaitól, ötezer km-t tett meg, 151 napja evezett. Az Angol Királyi Légierő helikoptere el is indult a mentésére, de sem Belicet, sem hajóját nem találták a megadott koordinátáknál. Az Óceánátevező Szövetség elnöke akkor azt tanácsolta, kerülni kell a nyugat-kelet irányú útvonalat az őszi időszakban. Belic hajója később partra sodródott. Fejjel lefelé.
Rakonczay Gábor december 21-én indult el a portugáliai Lagosból, hogy kenuval átevezze az Atlanti-óceánt . Kenuja kétszer is felborult a rossz időben, műszerei elázhattak, bepárásodhattak, így itthonról irányító felesége nem tud vele kapcsolatot létesíteni. Az Óceánátevező Szövetség is keresteti, de a számítások szerint jelenleg nincs hajóútvonal közelében, EPIRB-bója hiányában pedig akkor sem tudna vészjelzést leadni, ha akarna. Február 7-e óta nincs hír róla.
A delfinek adtak erőt
A célba ért Janice Jakait német extrémevezős és természetvédő a terveknél sokkal hamarabb, kilencven nap alatt szelte át az Atlanti-óceánt. A Portugáliából indult 34 éves nő kedden érte el a célállomást, Barbadost. "Leírhatatlan érzés szilárd talajt érezni a lábam alatt. Alig várom a meleg fürdőt és hogy egy nem ingadozó ágyban alhassak" - mondta célba érésekor Jakait. A sportoló november 23-án indult útnak, eredeti tervei szerint 140 nap alatt akarta teljesíteni a 6500 kilométeres távolságot. Akciójával a világtengerekben egyre inkább növekvő zajra igyekezett felhívni a figyelmet. "Találkozásaim a delfinekkel és bálnákkal hihetetlenek voltak. Erőt adtak nekem és megmutatták, hogy minden evezőcsapással a tengerek nyugalmáért harcolok. Remélem, megváltozik az emberek viselkedése a tengerek és lakóik irányába" - fejtette ki. Sigrid Lüber, az OceanCare nevű környezetvédő szervezet elnöke gratulált az evezősnek, és elmondta: "Janice teljesítménye felbecsülhetetlen értékű hozzájárulás ahhoz, hogy felvilágosítsuk a döntéshozókat a tengerek zajszennyezettségéről". Jakait két éven át készült utazására. Összesen 250 kilogramm ételt vitt magával. Evezős csónakja mind akár 12 méteres hullámokkal, mind egy esetleges, 400 méteres tankerrel való ütközésre fel volt szerelve csúcstechnikával. 
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
