Berki edzője vérét adta a sikerért

„Ilyen típusúak vagyunk mindketten: befelé örülünk, talán ezért is illünk ennyire össze. Bennem egyelőre üresség van, nem a mindent uraló, kitörő öröm. Talán majd néhány nap múlva ez is megjön” - mondta Kovács István, aki féltette tanítványát, amikor befejezte gyakorlatát. Nem volt biztos benne, hogy megnyeri, mert Smith is hibátlanul tornázott.

„Mégiscsak Angliában vagyunk, ezért volt bennem egy kis drukk. De azt hiszem, a bírók jól pontoztak, mert Krisztián tényleg ma volt a legjobb formájában, és ma mutatta be idei legjobb gyakorlatát. Azzal pedig nehéz vitatkozni, hogy egy tizeddel jobb volt a kivitelezése. Ha így látták, jól látták a máséhoz nem hasonlítható könnyedséget, a kisugárzást. Nem volt benne egyáltalán erőlködés” - tette hozzá Kovács.

Elmesélte, mi történt, amikor a szerhez szólították Berkit. „Amikor állítottuk a kápát, odacsípte a kézfejem. Nem egy nagy sérülés, kicsit vérzett, a melegítőm is véres lett, ezért mondtam utána Krisztiánnak, sose gondoltam volna: a véremet fogom adni ezért az aranyért.” Melegítőjét le is kellett cserélnie, mert vérpöttyös volt, és úgy mégsem ölelhette magához.

Visszautalt arra, nem volt könnyű az elmúlt két hét, mert Berki sem mozgásban, sem mentálisan nem volt a legjobb állapotban az érkezéskor. A vállsérülése nem múlt nyomtalanul, ezért volt kissé bizonytalan.

„Az igazi tehetség ilyenkor tudja kihozni magából a maximumot. Ehhez nem edző kell, hanem alkat. Soha életében nem félt a kudarctól, ez egy félelmetes képesség. Imádja a téthelyzeteket, ez a mai pedig aztán az volt a javából. Szorongani én szoktam helyette is.”

Kifejtette azt is, hogy a verseny pihenés számukra. Akkor legalább nem készülnek, felszabadultak lehetnek.

Smith a maribori Világkupán megverte Berkit, igaz, a magyar akkor fogfájása miatt egész éjjel nem tudott aludni, ezért is rontott.

„Az csak egy rossz verseny volt, ez a mostani mindkettőjük igazi arcát tükrözte, hogy közel vannak egymáshoz, de a szebb, meggyőzőbb, elegánsabb kivitelezés Krisztiáné. Angliában angolt verni, de nem is folytatom, úgyis tudja mindenki, mire gondolok” - összegzett az edző, aki kapitány is.

Kovács nem szeret a hazai körülményekről beszélni, hogy a július eleji nagy hőségkor milyen meleg volt a teremben. „Talán egyszer utolérjük a többi nemzetet, és ha ezután a gyönyörű aranyérem után esetleg sokan mennének tornázni, akkor ne menjen el a kedvük” - bizakodott.