Akkor már Dárdai Pált is bekebelezte Mészáros Lőrinc?

Nem tudni, kié volt az alapgondolat, hogy egy magyar válogatott magyar gyártású ruhában képviselje nemzetét nagy sporteseményen, de az biztos: először a 2014-es téli olimpián fordult elő, hogy részben egy hazai gyártó ruházta fel az olimpiai csapatot. Nem sikerült a legjobban, hiszen Szocsiban nem volt hideg, de azok is bundát kaptak, akik egyszer sem mentek fel a hegyekbe. A formaruházat drága volt, olyan cég készítette el a kollekciót, ami adótartozást is felhalmozott.

Az ötlet, hogy egy olimpián a nemzeti jelleget és öntudatot minél inkább erősíteni lehet és kell, megfigyelhető trend a világban.

A lengyelek a saját márkájukban (4F) mentek, az oroszok is brandet építenek, de ugyanez megfigyelhető a kínaiaknál (361), az olaszoknál (Armani) és a hollandoknál is.

A 2016-os paralimpiára a magyar csapatnak már a Tisza gyártott. A Dorko a MOB-nál puhatolózott, most a millenniumi vízilabdagálára ez a cég adja a felszereléseket Kásáséknak.

Mivel Kővári Ágnes a Magyar Paralimpiai Bizottság jelenlegi igazgatója, korábban pedig a Football Factor ügyvezetője volt (és Szélesi Zoltán felesége), ismerte a piacot, és mivel bejutott Mészáros Lőrinchez a terveivel (vagy mások korábbi elképzeléseivel), elkezdett a saját lábára állni. Megalakították a Magyar Sportszergyártó (MS) Zrt.-t.

Az indulást először a futball-világbajnokság döntőjére időzítették, amire abból lehetett következtetni, hogy a hirdetésekben akkorra pörgött le a visszaszámláló óra.

Nem fedték fel magukat, csak múlt pénteken töltötték meg élettel az „urald a pályát” szlogent. Hogy ez mennyire újszerű és saját, lehet rajta vitatkozni, hiszen erre már felépített régebben egy kampányt a Football Factor. Ahogy 2Rule is volt már Nigériában, ettől persze az élet nem állt meg. Ahogy az sem teljesen igaz, hogy a magyar textilipar majd megugrik tőle, hiszen most zömmel külföldön gyártatnak, és az alapanyagot sem itthon állítják elő.

Valamiért nem indultak el július 15-én, a döntő napján, így hát a következő időpont a lényegesen csekélyebb érdeklődést kiváltó hazai futballbajnokság rajtja volt. Az alaptételnek látszott, hogy Mészáros csapata, a felcsútiak madaras mezben fognak kifutni a pályára. Ennél jóval többet akartak.

Mivel Kővári szerződött korábbi cégét képviselve 2015-ben három évre a Haladással, nem volt nehéz átlátnia, mire van szükség Szombathelyen. Nyilván nem is nagyon kötekedtek vele, mert a Swietelskyn keresztül Mészáros érdekköréhez tartoznak. Hogy remek a kapcsolat, Kiss Tamás átigazolása alátámasztja, hiszen a magyar futball legnagyobb ígérete Felcsútra költözött, pedig külföldi ajánlatai is voltak, de a fejlődése leginkább itt biztosított. (Szombaton ettől még csak csere volt, ahogy Szombathelyen is.)

A harmadik csapatért, a DVTK-ért jobban kellett küzdeni, de sikerült a Nike-t kipöccinteni az utolsó pillanatban, élő szerződés felbontása árán is. A hazatérő Tajti Mátyás még Nike pólóban nyilatkozott az M4-nek, de a felvételt már a nagy színre lépés után, vagyis szombaton láthatták a nézők.

A Ferencváros az egyetlen olyan futballklub, amelyiknek nem kell fizetni a mezekért, megkapja ingyen. A Nike-nak fontos a zöld-fehér csapat, amely jelentős szurkolótáborral, nagy bázissal és komoly múlttal rendelkezik. A Fradi amúgy egy kis pont az amerikai térképen.

A Vidinek még egy évig van szerződése az Adidasszal, Garancsi Istvánt nem helyezték nyomás alá, nyilván nem is hagyta volna magát. Fehérváron is hasonló az üzleti konstrukció, valamennyit fizetnie kell a klubnak az idény elején, ha viszont nemzetközi kupás helyre futnak be, akkor a német cég bónuszt fizet, így lényegében ingyen jutnak hozzá a szerelésekhez.

Bevett gyakorlat a bónusz, a vb-döntőt játszó francia és horvát csapatnak több mint egymillió eurót utalt át a Nike – a léptékek itthon persze egészen mások. (Tegyük gyorsan hozzá, eddig nem panaszkodtak a csapatok a minőségre, az is igaz viszont, hogy kinek lenne bátorsága hozzá.)

A focin túl

Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy a Telekom Veszprém, ami ugyancsak Mészáros érdekeltségi körébe tartozik, miért nem vált. Azzal ugyanis elbüszkélkedett Kővári, hogy a csapat kimenő ruháját az egyik partnere, a Styl szállítja, de az eddig is így volt.

• A Hummelnek szerződése van a Veszprémmel, és a férfi kézilabda egyik élcsapata már olyan magaslaton van üzleti szempontból, hogy a gyártó fizet azért, hogy a termékét viseljék a Bajnokok Ligájában, valamint a hazai bajnokságban is. A játékosoknak egyéni szerződéseik vannak, nem könnyű terep. Ezért el is engedték, a veszprémiek maradnak a tavalyi mezben.

• A futballválogatottat sem könnyű öltöztetni, az Adidas már legyártotta az új mezeket a Nemzetek Ligájára, ott is szerződések vannak, kétmilliárdos szerződést kötöttek nem olyan rég.

• Az olimpiai csapatért felelős MOB is megállapodott az Adidasszal 2020 végéig, és mivel 1968 óta a német vállalat hozza a termékeit a mieinknek, régóta kölcsönös a bizalom.

Egy magyar diplomata azt mondta, hogy a rule ige (uralkodni) nem mutat túl szerencsésen az olimpiai környezetben, ezért duplán át kell gondolni, annak milyen az üzenete a világ legnagyobb sporteseményén.

Kővári azon reménye, hogy a tokiói olimpián a magyar olimpikonok 2Rule-ban jelenjenek meg, minimum aggályos ezek után.

Az ő terepét sokkal inkább a sportszövetségek jelenthetik, de még a vívók sem az ő melegítőit hordják a jelenleg is tartó világbajnokságon, hanem Adidasban vannak, noha Szilágyi Áron egy tévéműsor kedvéért már felvette a felsőt.

A jövőben a fideszes sportvezetők nyilván nem fognak kötekedni, ha felsőbb utasítás érkezik.

Kővári még tárgyalt úgy májusban, hogy nem tudta megmondani, mennyiért fogja értékesíteni a termékeit. Egy kezdetleges honlappal már előjöttek, webáruháznak még nyoma sincs, ami csak azt jelzi, hogy tartani kellett a határidőt. A gyártással egyébként is bajban volt Kővári, megkereste az Under Armourt is, annyira nem talált partnert. A Magyar Időkben el is mondta, hogy várják hazai varrodák jelentkezését.

A reklámarc

Dárdai képbe kerülésére racionális magyarázat, hogy amíg Szélesi és ő Németországban futballoztak, összebarátkoztak. Mi több, a két feleség is kereste egymás barátságát. Abban nincs teljesen igaza Kővárinak, hogy Dárdai neve Magyarországot jelenti külföldön, leginkább Berlinben ismert ő, és persze Németországban, Spanyolországban már kevésbé.

Ő viszont mindig Nike-ban lesz, amíg a Hertha edzője és tagja. Ahhoz a céghez kötődik. Hol és mikor viselne ő 2Rule-t nyilvánosan? Több sebből vérzik az érvelés, hogy miatta külföldön megveszik majd ezt a márkát.

Sokan persze azt írták a közösségi oldalakon, hogy csalódtak a magyar trénerben, mert beadta a derekát a NER-nek, a korábbi barátság után viszont sokkal nehezebb nemet mondani egy ajánlatra. Hallani arról, hogy ingyen vállalta, de eljutott olyan információ is hozzánk, hogy 25 ezer euróba került a szerepvállalása.

Az külön érdekes, hogy az Európa Ligában szereplő horvát Eszék továbbra is kitartott a Nike mellett, pedig hát ezt a csapatot Mészárosék mentették meg a csődtől, és a stadion építéséből is kiveszik majd a részüket.

Kővári ilyen helyzetből, szembetűnő kapkodásból és nem túl sikeres első pár nap után igyekszik majd hódító pályára állítani a 2Rule-t. Nem kockáztat keveset, mert ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné, a NER könnyen átléphet rajta.

Lehet persze, hogy az erőből tárgyalással – a miniszterelnök óhajának hangoztatásával – célba ér, de a sok kis olasz márka mellett sem itthon, sem külföldön nem lesz könnyű dolga. Mert a végső cél nyilván az lenne.

Csak egy angol példa: a manchesteri Umbro szállította sokáig az angol, skót és skandináv országok mezeit. A nagyok letolták a piacról, már csak Perunak adott szerelést a mostani vb-n, máshonnan kiszorult. Noha 1994-ben a győztesek brazilok is még ebben a mezben feszítettek.

Az MS helyzetét nyilván könnyíti, hogy valószínűleg a hirdetéseket nem piaci áron kapja Mészáros sajtójában, vagy épp a köztévében, így könnyebben fel lehet kelteni a figyelmet. Készült is már egy nagy tévészpot Dárdaival.

Augusztus közepéig így is várniuk kell azoknak, akik szeretnék megérinteni ezeket a termékeket, akkor nyílik majd meg az első mintabolt.

Hacsak nem csúsznak azzal is. Mert a csapatokat kevéssé érdekelte, hogy nem láttak mintát, az átlag magyar vásárló jóval tudatosabb, és szereti megnézni, mire költ.

(Borítókép: MTI/Balogh Zoltán)