Fülöp, Evelin
8 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Meg kell gyászolniuk az elhalasztott olimpiát

K EPA20191004008
2020.04.02. 16:00
A tokiói olimpia elhalasztása nemcsak a szervezőket állítja komoly kihívások elé, hanem a sportolókat is. Mentálisan nehéz időszak elé néznek, hiszen erre a versenyre készültek évek óta, most edzeni is alig tudnak a járvány miatt, több sportágban pedig bizonytalanná vált a kvóták sorsa. A sportpszichológus ennek a veszteségélménynek a feldolgozásában segíthet, eszközöket adva a sportolóknak, hogy motiváltak maradjanak. Az is jó megküzdési stratégia lehet, ha a sportoló arra koncentrál, hogy a halasztással több ideje lesz a felkészülésre.

A koronavírus-járvány miatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) olyan döntést hozott március 24-én , amire még nem volt példa: elhalasztották a tokiói nyári olimpiát, és 2021 nyarán rendezik meg a játékokat. Három olimpiát nem tartottak meg eddig (1916, 1940, 1944), valamennyi háború miatt maradt el. A döntés nem volt váratlan, mivel a világjárvány miatt az összes fontosabb sporteseményt (lásd futball-Eb) elhalasztották, törölték. Az olimpiai kvótákról döntő selejtezők megrendezése is kétségessé vált, így ez volt az egyetlen logikus lépés.

Olyan lenne, mint egy rossz álom

Még ha ez is volt a helyes döntés a NOB részéről, a halasztás számos nehézséggel jár, elég csak a több milliárd dolláros extra költségekre gondolni.

A sportolókat is megviselheti a halasztás, hiszen az olimpiai szereplés jelenti a pályafutásuk csúcsát, erre edzenek négy éven keresztül.

Most azonban bizonytalanná vált a kvóták sorsa. Ráadásul a halasztás híre a felkészülési időszak végén, egy mentálisan és fizikálisan is felspannolt állapotban érte a sportolókat, akiknek a járvány okozta krízishelyzettel is meg kell küzdeniük. Erről beszélt a 23-szoros olimpiai bajnok amerikai úszó, Michael Phelps is egy interjúban.

Ha velem történne ez, teljesen kiborulnék és összeroppannék a bizonytalanságtól. Az egész olyan lenne, mint egy rossz álom

– mondta a már visszavonult bajnok, aki szerint most egy nagyon kemény időszak elé néznek a sportolók, a mentális egészség megőrzése kulcsfontosságú lesz ebben a  helyzetben. 

Takács Edina sportpszichológus többek között vízilabdázókkal, futballistákkal, kajakosokkal dolgozott. Elképzelhetőnek tartja, hogy a halasztás okozta bizonytalanság szorongáshoz vagy akár depresszióhoz is vezethet, a sportoló tehetetlennek érezheti magát, felerősödhetnek a negatív gondolatok. Fontos szerinte, hogy a sportoló megélje az érzéseit, elfogadja a változást, és alkalmazkodjon hozzá. Ezután lehet dolgozni a célok tisztázásán, a pozitív hozzáállás erősítésén, esetleg olyan technikák elsajátításán, mint például a relaxáció és a mentáltréning. Könnyebbség lehet, ha a sportoló korábban már átélt hasonló helyzetet, és van egyfajta megküzdési stratégiája, ebben nagy segítség lehet a sportpszichológussal végzett közös munka.

Más helyzetben van, aki már kijutott

Harsányi Szabolcs Gergő sportpszichológusnak vannak olyan kliensei, akiket érint az olimpia elhalasztása. Szerinte nehéz általánosságban beszélni arról, kit hogyan érint pszichésen a döntés, sok mindentől függ a sportoló reakciója. Kliensei között is volt, aki úgy élte meg a halasztást, mint Phelps, de volt, aki úgy állt hozzá, hogy van még egy éve erősödni.

Függhet attól, hogy hol tart pályafutásában az adott sportoló, hiszen ez a motivációt is befolyásolja: például ha már a visszavonulásra készült vagy gyerekvállalást tervezett, akkor számára ez egy nehezebb helyzet lehet.  

Jó példa Cseh László esete, aki decemberben már 35 éves lesz. Korábban úgy nyilatkozott, nem tudja, lesz-e elég lelki- és fizikai ereje még egy évvel meghosszabbítani a felkészülést. Márton Anita súlylökő, a magyar atlétika első világbajnoka az SzPressnek azt mondta, nem biztos, hogy 31 évesen még neki tud vágni egy újabb 16 hónapos felkészülési időszaknak, már csak azért sem, mert gyereket szeretne belátható időn belül. 

A triatlonos Bragmayer Zsanett viszont extra motivációval készül, mivel a tokiói lenne élete első olimpiája. Neki előnyt jelenthet a halasztás, mert arra számít, hogy egy év múlva jobb formában lesz. 

Más a helyzete annak, aki már kvalifikálta magát, és annak, aki még nem szerzett kvótát, mondta Harsányi. A kvóták 57 százaléka kelt el eddig, tehát rengeteg sportoló jövője bizonytalan még. A magyarok közül 75-en szereztek eddig kvótát, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 150-160 magyar indulóval számolt.

Harsányi elsősorban vívókkal és kajak-kenusokkal foglalkozik. 2019 óta a Magyar Vívó Szövetség egyik sportpszichológusa, az olimpiai kvalifikációt szerzett női tőrválogatott csapatpszichológusa, de korábban maga is vívott, csapatban felnőtt országos bajnok és válogatott kerettag is volt, ezért is lát rá jobban erre a sportágra. Példaként említette, hogy a női tőrcsapat és a férfi kardválogatott már kijutott, a férfi párbajtőrözőknek viszont elmaradt az utolsó selejtező tornájuk, így bizonytalan, mi dönt majd az olimpiai kvótáról. Hasonló helyzetben van Nagy Péter súlyemelő is. Magyar szempontból kézilabdában, vízilabdában és 3x3-as kosárlabdában is még kérdéses, mikor pótolják az elmaradt kvalifikációs tornát, minden a járvány alakulásától függ. Szintén más, ha valaki egyéni sportágban jutott ki az olimpiára, vagy ha egy nemzeti válogatott tagjaként, ahol még változhat az utazók névsora.

Egy csapat mint közösség pozitívan hathat a sportolóra, segítheti a feldolgozást, ha másokkal is tud beszélni erről.

Leimeter Dóra, a magyar női vízilabda-válogatott játékosa a köztévének azt mondta, profitálni fognak a halasztásból, több idő lesz a taktikai felkészülésre. Az otthoni edzéseket négyfős csoportokban végzik, interneten keresztül tartják a kapcsolatot, így tudják egymást segíteni, motiválni.  

Sportáganként is eltérő lehet a reakció az olimpia elhalasztására. Az állóképességi sportágaknál nehezebb kibekkelni a több hónapos tétlenséget, járványidőszak alatt az edzéseket (lásd úszás) is nehezebb megszervezni. Van olyan sportág, ahol viszont pont arra van szükség, hogy a sportoló jegelje magát, későbbre tolja a mentális-fizikai csúcsformát, és az élet egyéb területeire fókuszáljon átmenetileg. Ez sem feltétlenül könnyű feladat.

Dühöngje ki magát a sportoló

A legfontosabb szempont mégis maga a sportoló, illetve az ő személyisége. „Az egyén helyzetét kell nézni, hogyan bírja a bizonytalanságot, a váratlan helyzeteket és a bezártságot. Előbb kell foglalkozni az emberrel, mint a sportolóval” – mondta Harsányi. Ilyenkor közösen keresnek olyan megoldásokat, amelyek segítségével könnyebben tud megküzdeni a nehézségekkel. Kitűzhetnek olyan célokat, feladatokat, amelyek lekötik ebben az időszakban, és fenntartják a motivációját. Ez lehet nyelvtanulás, a szakdolgozat befejezése, bármi, mondta a szakember. Az ő munkáját is átalakította a járvány, hetek óta gyakorlatilag „karanténpszichológiát” csinál, tette hozzá. 

Harsányi a gyászfolyamathoz tudná hasonlítani azt, amin átmehetnek a sportolók, lehet, hogy a feldolgozáshoz arra van szükségük, hogy alaposan kidühöngjék magukat. Onnan is megközelíthetik a dolgot, hogy jobb a halasztás, mint ha törölték volna az olimpiát, vagy nézők nélkül, zárt kapuk mögött tartják meg. Az mindenképpen segít, hogy nagyon hamar meglett az új időpont, a bizonytalanságnak ez része megszűnt. Egy dolgot nem tanácsol: a probléma szőnyeg alá söprését. 

Lehet, hogy sokára lesz az olimpia vagy a selejtező, de egyszer biztosan lesz, ahogyan ellenfél is. Ha a sportoló most nem foglalkozik a helyzettel, akkor hátrányba kerülhet vele szemben.

Nem ciki sportpszichológushoz fordulni

Harsányi úgy látja, egyre kevésbé ciki sportolóként pszichológus segítségét kérni, egyre inkább általánossá válik, hogy egy élsportoló a mentális felkészülésére is odafigyel, és szerencsére szakemberből is több van.

Szimbolikusnak tartja, hogy amikor az Újpest futballcsapata 2018-ban megnyerte a Magyar Kupát, a csapat pszichológusa is kapott érmet. Legtöbbször személyes ajánlás útján keresik a sportolók, de arra is van példa, hogy edző kereste meg azzal, hogy tanítványának szükséges lenne pszichológus tanácsára.

Hasonlóan látja Takács Edina, aki szerint érdemes már utánpótláskorban elkezdeni a mentális felkészülést. Leggyakrabban az úgynevezett „edzésmenőség” problémájával keresik fel, azaz amikor a sportoló a versenyen nem tud úgy teljesíteni, mint edzéseken. Emögött legtöbbször valamilyen szorongás áll, aminek oka lehet például egy elrontott mozdulat emléke. „Sportpszichológusként arra törekszünk, hogy a sportoló egy olyan eszközt kapjon a kezébe, amivel adott esetben képes kontrollálni a szorongást, ezáltal pedig növelni teljesítményét.”

(Borítókép: Márton Anita a női súlylökés döntőjében a dohai atlétikai világbajnokságon a Kalifa Nemzetközi Stadionban 2019. október 3-án. Fotó: Diego Azubel / EPA / MTI)