Liechtensteinben tartják a Hungarian Opent

IMG 2263
2021.03.29. 17:02
Szeptember óta új elnöke van a Magyar Sí Szövetségnek Fürstner József személyében. Az utóbbi évtized előbb a sportág történetében páratlan sikereket, majd lavinaszerű összeomlást hozott. Az elnökök úgy váltották egymást, mint az évszakok, négy év leforgása alatt Kálomista Gábor, Kaszó Klára (ő ügyvezető elnök volt), Megyesi Jenő, Bajai András, végül Miklós Edit töltötte be a tisztséget. Fürstner most nagy fába vágta a fejszéjét, komoly előkészítő munkával elérte, hogy Liechtensteinben rendezzék keddtől a Hungarian Opent, a Magyar Nemzetközi Alpesisí-bajnokságot, majd csütörtökön a Kovács Barnabás Emlékversenyt.

A jelenlegi tragikus Covid-helyzetben Liechtenstein szinte az egyetlen hely Európában – de talán a világon is –, ahol ilyen biztonságos, Covid-mentes buborékban le lehet bonyolítani egy ilyen, sok résztvevős viadalt. De ez csak egy lehetőség, a feltételeket elő kellett teremteni a nem éppen két fillérbe kerülő bajnoksághoz, és hogy ez sikerült, ahhoz szerencsés véletlenekre is szükség volt. 

Történt, hogy néhány héttel ezelőtt a korábbi válogatott versenyző Fürstner együtt síelt Kitzbühelben Maximilian Nikolaus Maria von und zu Liechtensteinnel, röviden csak Maxszal, az egyetlen száz százalékig alpesi ország fejedelme, II. János Ádám középső fiával, továbbá a liechtensteini, sőt, a globális sísport két legendájával, Hanni Wenzellel, a Lake Placid-i téli olimpia kétszeres aranyérmesével, négyszeres világbajnokkal és férjével, Harti Weiratherrel, aki maga is világbajnok, bár állampolgárságára nézve osztrák. (A Bajorországban született, de szüleivel hétéves korában Liechtensteinbe költözött Wenzel mindmáig hazája egyetlen olimpiai bajnoka.) És akkor merült fel, hogy Liechtensteinben meg lehetne rendezni a magyar nemzetközi bajnokságot. 

Fürstner szponzorok segítségével megoldotta, hogy a szövetség államilag juttatott költségvetéséből egyetlen fillért se kelljen felhasználni a verseny finanszírozására, jóllehet nem kevesebb, mint tizenhat versenyző és a hozzájuk tartozó edzők, pályakijelölők utaztak ki Malbunba, ebbe a liechtensteini fővárostól, Vaduztól néhány kilométerre, az Alpok csúcsai között 1600 méter magasban fekvő kis szemkápráztató szépségű falucskába. Amikor a verseny támogatóiról beszélünk, nem szabad kihagyni a liechtensteini uralkodócsalád által tulajdonolt óriás pénzintézetet, az LGT Bankot (amelynek történetesen Max, azaz az uralkodó fejedelem középső fia az elnök-vezérigazgatója) és a Liechtensteini Síszövetséget, amely lehetővé tette a beutazást – természetesen negatív PCR-tesztek birtokában – a magyar csapatnak, s nem utolsósorban a szálláshelyet kedvezményes tarifával biztosító, hazánkban is több hotellel rendelkező Jufa szállodaláncot. 

A Budapesttől Malbunig tartó kilencszáz kilométeres utat kilenc óra alatt tettük meg Ausztrián, Bajorországon, ismét Ausztrián (Vorarlberg tartomány), és végül Liechtensteinen keresztül kisbuszokkal. Miközben idehaza az a mantra, hogy sehová sem lehet belépni érvényes, 24 órásnál nem régebbi PCR-teszt nélkül, sőt, sok helyre még azzal sem, sehol a világon nem kérték a határállomásokon – volt úgy, hogy észre sem vettük, amikor mentünk át Ausztriából Németországba vagy éppen Liechtensteinbe – a negatív tesztet bizonyító dokumentumunkat. (Ami egyébként mindenkinek megvolt.) Amikor a verőfényes tavaszi 18 fokban áthajtottunk München városközpontján, a parkokban százával sétáló, kocogó, sportoló embereket láttunk, nyüzsgött a bajor metropolisz, arcmaszkot pedig még véletlenül sem láttunk, leszámítva azt, ami bent a kisbuszban a zsebünkben lapult. 

Fura dolog ez a koronavírus-világjárvány...

Maga Liechtenstein a földkerekség második leggazdagabb országa az ENSZ statisztikája szerint Monaco mögött, 179 000 dolláros egy főre eső GDP-vel. És ez több puszta elvont számadatnál, ahogy az ember beteszi a lábát a 62 négyzetkilométer területű országba, rázuhan a kézzel, szemmel, minden létező érzékszervvel tapintható jólét.

Vaduzból hajmeresztő szerpentinen jutunk fel Malbunba, ahol a szállodánk ötszáz méteres sugarú körzetében három pazar sípálya is található, ezek közül az egyiken rendezik kedden az óriás-műlesiklást, szerdán pedig a műlesiklást a magyar nemzetközi bajnokság, a Hungarian Open keretében, majd csütörtökön lesz a 2017-ben autóbalesetben elhunyt legendás síszakember, a korábbi szövetségi kapitány Kovács Barnabás nevét viselő emlékverseny. (Kovács Barnabás szegről-végről kötődött a magyar sportújságíráshoz, a Népsport legendás főszerkesztője, Feleki László keresztfia volt.)

Az idő csodás, napközben – illetve, ahol süt a nap, márpedig szinte mindenhol süt – legalább tizenöt fok van, simán lehet napfürdőzni a szélvédett helyeken, de a március végi kánikula nem akadályozza a síelést, mert éjjelente fagy, és remekül összetömörül a hó, semmi akadálya a Hungarian Open megrendezésének.

Amelyen mindenki elindul, aki él és mozog, és így végre eljön az igazság pillanata, szemtől szembe eldönthetik a riválisok, hogy ki a jobb – ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a közelmúltban ilyen-olyan okokból nem nagyon akadt olyan verseny, amelyiken valamennyien rajthoz álltak volna. (Csak a két technikai számban, műlesiklásban és óriás-műlesiklásban rendeznek versenyt Malbunban.) Itt van a legutóbbi, 2021-es magyar bajnok (a 17 éves Ury Bálint, a Fullsport SE kiválósága, óriás-műlesiklás; a 22 éves Nagy Bence a Rozmaring SE-ből, műlesiklás, illetve a hölgyeknél a 18 éves Tóth Zita a Vasasból, aki mindkét számot fölényesen megnyerte).

Elindul Trunk Tamás, Majtényi Hanna, Hozmann Rudolf és Szonja, Kékesi Márton, Beszterczey Kristóf, szóval mindenki, aki csak számít. (Kékesi és Hozmann Szonja képviselte színeinket a 2018-as pjongcsangi téli olimpián.)

Itt van a szlovén nemzetiségű szövetségi kapitány, Robert Zan, aki versenyző korában remek síző volt, és aki itt Malbunban rajta tartja szemét a jobbára fiatalokból, húszon inneni reménységekből álló mezőnyön. 

(Borítókép: Gáll Anna / Index)