Az élsport veszélyei: nincs eredmény kockázat nélkül

32CZ8BF-highres
2022.07.04. 20:26
Anita Alvarez eszméletlenül feküdt a medence mélyén a budapesti vizes világbajnokságon bemutatott gyakorlatának befejezése után. Térdei a csempét súrolták, karjai petyhüdtek voltak, a szeme csukva. Később kiderült, hogy már nem is lélegzett. Nem ő az egyetlen, aki életét kockáztatta a jó eredményért.

Vajon mi történt volna, ha edzője, Andrea Fuentes nem veszi észre, hogy az úszónő lábai a normálisnál sápadtabbak? Az árnyalat riadóztatta, ami után villámgyorsan reagált, és vízbe ugrott, hogy kimentse tanítványát.

Végül, ahogy Fuentes számos újságírónak elmondta, minden szerencsésre sikeredett.

Akik nem néznek műúszást, azok számára a legmegdöbbentőbb, hogy ami Alvarezzel Budapesten történt, az a sportággal járó kockázat.

Fuentes immár másodszor mentette meg Alvarezt. Tavaly egy olimpiai selejtezőn ugrott a medencébe, hogy biztonságba helyezze a 25 éves versenyzőt – emlékeztetett a CNN.

Az AFP fotósa, Oli Scarff által készített rendkívüli képek világítanak rá arra, hogy a rendkívüli teljesítményeknek gyakran magas áruk van.

„Verseny közben mindig féltem”

Az edző felidézte, hogy az úszók rendszeresen hosszabb ideig visszatartják a levegőt. Ezzel javítják a tüdőkapacitásukat. Fuentes szerint ezek a gyakorlatok nem ellentétesek az orvosi tanácsokkal.

Egy spanyol műúszó, Gemma Mengual, háromszoros olimpikon korábban leírta, hogy bizsergő érzést érzett az arcában, majdnem elájult a medencében, végül a következményektől tartva abbahagyott egy gyakorlatot.

Ez egy nagyon igényes sport. Mindig a határokat feszegettem, és verseny közben mindig félve ugrottam a medencébe

– nyilatkozta egy spanyol portálnak.

Lényegében erről szól az élsport. A fizikai és mentális kitartás, a végső korlátok elérése minden sportág mércéje.

A szinkronúszás lazának tűnhet, elvégre a sportolók csak egyensúlyoznak, mosolyognak, és elbűvölik a tömeget.

Így tesznek – látszólag – a kiemelkedő sportolók. De ez nem jelenti azt, hogy nem szenvednek a megmérettetés előtt, közben vagy utána.

A vízben azonban veszélyek leselkednek rájuk. Az ütések és rúgások mindennaposak a szinkronúszásban, ahol egymástól kis távolságra, gyakran négy percig tartó, egyforma teljesítményt kell nyújtaniuk. A fejjel lefelé végzett mutatvány és a hosszú ideig tartó légzésvisszatartás szédülést és homályos látást okozhat.

„Egész életemben sportoló voltam, húsz évig a medencében... néha vannak olyan árak, amiket vállalni kell” – mondta Fuentes, aki szerint épp ez a szépség része: átlépni a határokat és abból fejlődni.

Ára van

Az élsportban nincs győzelem áldozatok nélkül. Az élsportolók a szakmájuk legjobbjai, legalábbis abban az ágban, amit űznek.

Ehhez kell tehetség, céltudatosság, de mindenekelőtt az a képesség, hogy ha kell, a végletekig feszítsék a húrt. Meg lemondás. És ez nehéz.

Az élsportolók kihagyják a bulikat, elmulasztják az éjszakai szórakozást, tönkreteszik a családi nyaralásokat – mindezt azért, amit a brit kerékpársport az elmúlt évtized aranykorában „marginális nyereségnek” nevezne.

Amikor a siker és a kudarc közötti különbség a másodperc vagy egy centiméter töredéke, minden apró részlet számít.

A British Cycling például felbérelt egy orvost, aki minden versenyzőt megtanított arra, hogyan kell a leghatásosabban kezet mosni. Ezzel ugyanis csökkentették a megfázás esélyét. Szakember segített a legjobb párnák és matracok kiválasztásában, hogy minden versenyzőnek a legnyugodtabb éjszakai alvást biztosítsák.

Minden élsportoló egy kicsit őrült, egy kicsit megszállott, roppant önző, és egészen és biztosan nem teljesen normális

magyarázta a triatlonos Lesley Paterson a londoni olimpia idején, 2012-ben a Guardiannek.

Talán ezért van szükség arra, hogy a sportolókat olyanok védjék meg, akik felismerik, hogy néha a győzelem előtt kell leállni.

„Mindannyian láttunk már olyan képeket, ahol egyesek nem jutnak el a célba, mások pedig segítenek nekik, hogy eljussanak oda” – írta Fuentes az Instagramon.

A végletek

Erre megannyi emlékezetes példa van.

A brit triatlonos, Alistair Brownlee a 2016-os mexikói világbajnokságon megállt, hogy segítsen bajba jutott testvérének, az utolsó négyszáz méteren szinte cipelte, mielőtt átlökte volna a célvonalon.

A Nemzetközösségi Játékokon a skót Callum Hawkins lemaradt a férfi maratonfutás aranyérméről, miután két kilométerrel a cél előtt a perzselő hőségben összeesett, és beverte a fejét egy út menti korlátba.

A mitologikus görög futó, Pheidippidész a modern maratoni futás ihletője. Ő jelentette be Görögország győzelmét a perzsák felett, majd összerogyott, miután Marathónból Athénba futott.

Az élsportolók hajlamosak különbséget tenni a kockázat és a teljesítmény között. Alex Honnoldot széles körben minden idők legjobb sziklamászójának tartják. Szerinte a szédítő sziklák kötél nélküli megmászásának kockázata alacsony, noha a következmény végzetes lehet.

Öt éve, 2017-ben ő volt az első ember, aki kötél nélkül mászta meg a 915 méter magas El Capitan függőleges monolitját. A bravúrt egy több évtizedes gyakorlatra épült rutinnak minősítette.

Ez a gyakorlat az a több ezer óra, amit a mesterségük tökéletesítésére fordítanak. Ezt hétköznapi ember nem látja.

A végeredmény általában egy kifogástalan teljesítmény, amely növeli a sportoló túlvilági státuszát. Ezért is válik egy drámai esés vagy mentés világszerte címlapsztorivá.

A Budapesten történtek arra emlékeztetnek, hogy az élsportolók, bár messze nem átlagosak, mégis csak emberek.

(Borítókép: A gyakorlata befejezése után elájult amerikai Anita Alvarezt edzője, Andrea Fuentes és egy segítő hozza ki a medencéből a szinkronúszók egyéni szabadprogram versenyének döntőjében a vizes világbajnokságon a Margit-szigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában 2022. június 22-én. Fotó: Oli SCARFF / AFP)



  • Bérelnék
  • Bankszámla