A magyar legenda gyermekei a garázsban találkoztak sportörökségükkel

Kropkó Péter neve fogalom úgy a magyar sportéletben, mint a triatlonosok között. Magyarországon különösen sokat köszönhet neki a sportág, hiszen a hőskorban ért el komoly nemzetközi eredményeket tradicionális, a mai napig rendkívül népszerű versenyeken, miközben a triatlon csak 2000-ben mutatkozott be az olimpiai programban, és tudott világviszonylatban ennek köszönhetően szintet ugrani. Kropkó Péter utóbbinak nem lehetett részese – amúgy sem az olimpiai távon nyújtott kiemelkedőt –, ellenben az élet megadta számára azt a kárpótlást, hogy gyermekeiből akár komplett vegyes váltó is összeálljon.

Ez az érintettek életkorából fakadóan nem a közeljövőben valósulhat meg, a hat év egyelőre mégiscsak hat év, de

Fiatal tehetségeinket bemutató sorozatunkban ezúttal a Kropkó testvérek korelnökét, valamint 18 éves öccsét, Mártont mutatjuk be az Index olvasóinak, akik korosztályuk meghatározó triatlonosai úgy a hazai, mint a nemzetközi porondon.

Saját állításuk szerint jó testvérek. Bár ennek ellentmond némileg, hogy idejét sem tudják, mikor kaptak össze legutóbb úgy testvériesen, és vitázni sem sűrűn szoktak. Talán mert nincs rá idejük és/vagy energiájuk.

„Marci két évvel fiatalabb, és sokáig jóval kisebb volt nálam, tényleg nagyon ritkán balhéztunk, és akkor is gyorsan rövidre lett zárva a dolog. A termetünket tekintve pedig mostanra fordult a kocka, abban viszont nincs változás, hogy most sem gyakran civakodunk egymással” – mondta Márta, akinek élete sok szempontból szinte párhuzamosan alakul Mártonéval, pedig nem is ők az ikrek a családban.

Hanem a 14 éves Jázmin és Ábel, akiket ugyancsak beszippantott már a családi örökség, a triatlon.

Kropkó Péternek a felesége, a négygyermekes édesanya, Golubics Andrea szintén a válogatottságig vitte, világversenyeken viselhette a magyar színeket, míg kerékpárban országos csúcstartó volt.

„Még mi is nagyon fiatalok voltunk, amikor ő visszavonult a versenysporttól – mondta Márta. – Én kétéves voltam, Marci meg abban az évben született. Soha nem is forszírozta, hogy belőlünk is triatlonos legyen, és nem emlegette, hogy az ő idejében ez bezzeg így, az meg bezzeg úgy. Számomra akkor kezdett el igazán ennek súlya lenni, amikor már külföldre jártam versenyezni, Japánban pedig jöttek oda hozzám a helyiek, és megkérdezték, »Peter Kropko a rokonom, a lánya vagyok?”.

Gyerekként sokszor jártunk a garázsban, ahol apu tartotta az érmeit, kupáit, trófeáit, de akkor sem igazán értettem, tudtam mihez kötni az egészet. Ő pedig nem állt le mesélni – vette át a szót Márton. – Azóta persze elmondták már a szüleink, tudatos volt a részükről, hogy nem nyomtak minket agyon egy ilyen örökséggel. Az utóbbi időszakra jellemző csupán, hogy sztorikat mesél életének abból a korszakából, de azt sem az okulásunkra, inkább a szórakoztatásunkra.

Két év nem különbség – párhuzamos életutak

A testvérek szerint sok szempontból amúgy is nehéz lenne párhuzamba állítani a karrieríveket, mert édesapjuk az ő korukban még javában vízilabdázott, és csak egyetemistaként ismerkedett meg a triatlonnal. Azon belül pedig egy teljesen más válfajban edzett és versenyzett. Éppen ezért nem is volt eleve elrendeltetett, hogy ők is a triatlonban kössenek ki. Mégis az lett a vége, amit persze a családban cseppet sem bánnak.

„Kilenc évig néptáncoltunk, elég komoly szintre eljutottunk, sok fellépésre jártunk – így Márta. – Aztán ovisként elvittek minket úszótanfolyamra is, leginkább azért, hogy nyaralásra kellő vízbiztonságot szerezzünk. Nagyjából ennyi a történetünk, már ami az indulást illeti. Közben beneveztek minket a Mikulás-kupára, ahol kiderült, szeretünk versenyezni. Tehát nálunk az úszás volt az alapja mindennek, ennek érezzük minden előnyét és hátrányát a mai triatlonban. Amikor még Nagykovácsiban laktunk, apuval állandóan a kertben fogócskáztunk, ő kergetett minket, tehát bejött a képbe nem direkten a futás. Viszont ezzel az aquatlonversenyre már pont meg is voltunk, onnan ugye meg csak egy szám, a kerékpár kell, és megérkeztünk a triatlonhoz.”

„Hiába a két év korkülönbség, a szüleink mindenhová együtt vittek minket, így ahová ment Márti, kizárásos alapon oda mentem én is – mondta Márton. – Lehetett ez néptánc, úszósuli, Mikulás-kupa vagy aquatlonverseny. Sok emlékem nincs is erről az időszakról, egy viszont nagyon rögzült bennem: mindenhol én voltam a legfiatalabb és egyben a legalacsonyabb. És mindenhol mindenki azt mondogatta, hogy semmi baj, majd megnövök. Végül erre a megnövésre azért jó sokat kellett várjak, csak az elmúlt két évben nyúltam meg, 16 éves koromig változatlanul mindenhol a legkisebbek közé tartoztam.”

A két testvér számára ettől függetlenül nem okoz – túl nagy – meglepetést, hogy megannyi sportág van még a világon a triatlonon és annak alapjait jelentő három alapszámon kívül, de rövid és nem túl mély találkozások után gyorsan kiderült számukra, egyik sem az ő műfajuk. Márta saját bevallása szerint például labdás sportágakban, még a kidobósban is gyakorlatilag analfabéta, míg Márton úgy érzi, az ő kapcsolata a labdával azért nem annyira tragikus, mint a nővérének. Például szeret kosarazni az osztálytársaival, de jónak még elfogultsággal sem tudná jellemezni a játékát.

Az egyéb sportágaknál maradva viszont az észak-amerikai kosárlabdaligát és a Formula–1-et is megkedveltette a nővérével. Az NBA és a technikai sportok királyának tartott autós sportág eredményeiben, híreiben naprakészek. A triatlonos érintettség révén az úszás és az atlétika történéseit is figyelemmel követik, úgy a hazai, mint a nemzetközi vonalon, plusz Márton érdeklődését még az is felkelti, hogy a sikerek mögött milyen mennyiségű és minőségi munkáról, valamint újításokról számol be a szakirodalom. Nem csoda, a tanév végén gimnáziumi érettségi vár rá, utána pedig a TF-es felvételin, és az edzői irányon gondolkodik. A család a gyerekek iskolai előmenetele miatt él kétlaki életet, Kropkó Péter ugyanis Svájcban dolgozik.

Két évvel ezelőtt egy súlyos sérülés majdnem közbeszólt

„Bár ez még mindig nem végleges, de a legvalószínűbb lehetőség számomra. Úgy tudom, hogy jövőre nem indul triatlonedzői, így elkezdem az úszóedzőit, és mivel sok az átfedés, idővel párhuzamosan tudom végezni a kettőt, és bízok benne, úgy szerzem majd meg a két diplomát, hogy nem kell hozzá kitöltsem a két teljes időszakot.”

Márta már gazdasági egyetemre jár, amit a későbbiekben sportolói karrierje után, az ott szerzett tapasztalatokra és kapcsolatrendszerre építve szeretne hasznosítani. Mindezt egy edzői diplomával megspékelve.

„Szerintem a két diplomából már ki lehet majd hozni valami értelmes feladatot. Mindig is arra készítettek minket, amit teljesen a magunkénak is tudtunk érezni, hogy szép dolog a sportkarrier, egy sikeres versenyzői pályafutás, de azért ez egy véges időszak. Az egész életet tekintve rövid időre jelent elfoglaltságot, csak és kizárólag erre nem lehet ráépíteni egy egzisztenciát. Kell a B terv, már rögtön az elejétől fogva. Annál is inkább, amit saját bőrömön már megtapasztalhattam, hogy jön egy sérülés, és abban a pillanatban borulhat minden szép terv. Amikor két évvel ezelőtt lábtörésem volt, az orvosok azt mondták, pedig nyilván láttak már egyet és mást, hogy ők még olyat soha. Még az is felmerült, lehet, azelőtt abba kell hagynom a magas szintű versenysportot, hogy egyáltalán elkezdhettem volna. Azzal tisztában vagyunk, hogy az egzisztenciánkat aligha ebben az időszakban alapozzuk meg. Magyar sportolók közül amúgy is kevesen voltak erre képesek a múltban. Nálunk ahhoz, hogy egyéni számban valaki háromszoros olimpiai bajnok legyen, legkevesebb tizenkét évet kell beletenni a sportba. Hosszú Katinkának úszóként a három olimpiai aranyérem összejött Rióban. Azért nem ugyanaz a kettő, erre nekünk semmi esélyünk, bár a váltóval azért lett egy plusz olimpiai versenyszámunk legalább.”

Családi elvárás ezzel kapcsolatosan nincs, jelenleg mégis mindketten élsportolóként képzelik el és látják magukat elsősorban.

„Még a párizsi indulásról szőtt álmaimat sem kell feladjam, de fiatal vagyok, elsőéves U23-as, akkor sincs semmi baj, nincs lelki törés, ha nem jön össze – fejtegette Márta. – Az, hogy lényegében már juniorként bekerültem a felnőttek közé, és küzdhetek az olimpiai indulásért, szerintem egyszerre szolgálja a közeli és a hosszabb távú céljaimat. Amúgy pedig a még távolabbi jövőt illetően úgy tervezek, hogy akár még Brisbane is beleférhet 2032-ben. Legalábbis az odáig vezető úton el tudok indulni. Most a korom miatt késésben vagyok az egyéni olimpiai kvalifikációs versengésben, mert a párizsi részvétellel tervező riválisokhoz képest később kapcsolódtam be a pontszerző viadalokra, de azért ott sem teljesen reménytelen még a helyzetem. És a váltóval is van még esély, bár ott nem egyedül vagyok képben Bragmayer Zsanett mellett és mögött. Mert az ő helye biztos, viszont a másik női résztvevőre magyar részről többen, legalább hárman pályázunk, így tavasszal nagy lesz a küzdelem közöttünk ebben a külön versenyben is. Az viszont bizakodásra adhat okot számomra, hogy idén az Európa Játékokon, a vb-n és az olimpiai tesztversenyen én voltam női részről a csapat tagja Zsanett mellett.”

A sportágban elég komoly vihart kavart párizsi viadalról – két szám, a férfi és a női egyes után a Szajna nem megfelelő vízminősége miatt a vegyes váltók, valamint a paraversenyzők már csak duatlonban küzdhettek meg – azt mondta: nagyon sajnálta az egészet, mert egy remek pályán a jó formában lévő magyar négyes szép eredményt érhetett volna el.

A szervezésben akadtak ugyan döccenők – dresszben, akkreditációval sem akarták odaengedni a váltási pontra –, de egy ilyen teszt pont arra jó, hogy modellezzenek és korrigáljanak, ha szükséges. Azt viszont nem érti, hogy ha egyszer külső körülmény, az időjárás miatt megbukott a terv, akkor miért ragaszkodnak hozzá, és miért nem tesznek lépéseket az ezerszázalékosan biztos megrendezés érdekében.

Kropkó Márta kiegészítésképpen még annyit hozzátett: a triatlon nem feltétlen a fiatalok sportja, ez alapján 20 évesen még benne is lehet bőven fejlődési lehetőség.

Ezt a véleményt Márton is alátámasztja, aki kiemelte azt a sportági ténymegállapítást, hogy a nagyon ritka kivételtől eltekintve inkább 26 pluszos korban lesz valakiből nemzetközi szinten is meghatározó triatlonos, és bizony egyáltalán nem ritka a 30 pluszos klasszis sem. Például a nőknél olimpiai címvédő bermudai Flora Duffy egy hónap híján már 34 éves volt tokiói sikere idején.

„Én még csak most múltam 18 éves, ezen kívül még egy évem lesz a juniorok között, ami pedig az eredményességet illeti, szeretném kimaxolni, kihozni belőle a lehető legtöbbet. Bár utána majd az U23-ba tartozok, tavasztól azért tervezek indulni felnőttversenyeken. A vb-állomás vagy egy világkupafutam most azért még túl nagy vállalás lenne, valószínű oda sem férnék a ranglistás helyezésem alapján, de egy Európa-kupa ideális lehet erőfelmérőnek. Egyáltalán nem sürgős megmutatnom magam, vagy ott erőt gyűjtenem, de egy bekacsintásnak mindenképp jó lehet.”

Nem erre készültek eddig: triatlon helyett runatlon

Márta a maga részéről az úszását tartja az erősségének, illetve a kerékpárt, utóbbiban annak technikai részét, míg Márton ugyancsak úszásban érzi jobbnak magát, de azzal tisztában van, hogy a felnőttmezőnyhöz még ott is sokat kell erősödnie. A gyengeségeiket illetően a futást említették, illetve Márton még a kerékpár fizikai részét is, amiben ugyancsak sok munka vár rá.

„Nem szolgálja azonban az érdekeinket az a fajta változás, ami az utóbbi években, különösen Tokió után a sportágban zajlik, sajnos – emelte ki Márta. – Tokió előtt még rendszeres volt a bolyozás úszásban, de főként kerékpáron, ami mára egyáltalán nem lett jellemző. Az első számban inkább uszikálás zajlik csupán, annyira nincs tempó. Volt olyan nemzetközi korosztályos versenyem a közelmúltban, ahol jobb idővel jöttem ki a vízből, mint a fiúknál később győztes induló. Már kerékpáron is egyre ritkább, hogy éles a verseny, sokkal jellemzőbb, hogy mindenki hátrafelé kacsingat, hol járnak a többiek, a közvetlen ellenfelek. Fiatalok vagyunk, de nagyon gyors a változás, és mi nem erre a runatlonra készültünk éveken át, ahol lényegében a futáson dől el minden, hanem a triatlonra. Nem könnyű az átállás, illetve az érvényesülés, de persze azon vagyunk.”

A sportág viszont rengeteget változott Kropkó Péter aktív élversenyzői évei óta, és amúgy is másik, a hosszabb távokon, különösen az Ironmanen játszott meghatározó szerepet.

„Ahogy már említettem, két év alatt is sok volt a változás, azóta pedig még több, mint amikor még apu versenyzett. De már annyi éve vagyunk benne mi is, hogy képesek vagyunk a saját utunkat járni. Ezzel ő is tisztában van, tiszteletben tartja, és nem kezd el példálózni azzal, amit átélt, amiben élt. De amikor nála vagyunk Svájcban, akkor együtt tudunk edzeni” – emelte ki Márta.

A családfő kérésére a gyerekek rendszeresen töltik fel az edzésadataikat egy internetes naplóba, amit Márton szerint azért nem feltétlen követ figyelemmel napi rendszerességgel, de ő azért lelkiismeretesen vezeti.

„Viszont sűrűn beszélünk telefonon, és persze az edzések is mindig szóba kerülnek. Közvetlen verseny előtt és után pedig mindig hív, érdeklődik, mi lesz, mi volt, az élő streameket pedig nézi. Abszolút képben van rólunk, az eredményeinkről.”

Hogyan tudnék élni nélküle?

A triatlonban mint sportágban Márta szerint „minden annyira szép”, hogy a három hét alatt, ami a rendes éves pihenését jelenti, szabályosan unatkozik az edzések, versenyek nélkül.

„A mindennapjaim, az életem szerves része, el sem tudnám képzelni most magam nélküle. A sportág mellett egyformán szeretem az edzéseket és a versenyeket is, azt a hangulatot, érzést, amit kihoz belőlem egy viadal. Élvezem az egészet úgy, ahogy van. Már most is nagyon sokat adott nekem, és remélem, még többet is fog a jövőben.”

Nővéréhez hasonlóan Márton ugyancsak minden részt imád a sportágban és a versenyzésben, bár egy kimerítő edzés felénél gyakran eszébe jut, hogy a második adagot nagy erőfeszítések árán még letudja ugyan, de azzal egyszersmind örökre el is felejti az egész triatlont, a sportot úgy, ahogy van.

„Aztán alszok rá egyet, kipihenem magam, és másnap már én magam kérem, hogy álljunk bele megint egy ilyen kimerítő edzésbe. Ezek mellett még a sok élményt és kapcsolatot tudnám pozitívumként kiemelni.”

De vajon soha nem is okozott nehézséget számukra a kemény edzésmunka és az, hogy szüleik, elsősorban az édesanyjuk, kérik tőlük ezt számon?

Azért én még az elején bepróbálkoztam náluk, hogy hátha – vállalta fel becsületesen Márta. – Nem volt nagy nyafogás, vagy rendeztem jelenetet, de valamiért szükségem volt rá, hogy érvényesítsem az akaratom, mégiscsak a szüleimnél edzettem. Bár a lényegét már akkor sem értettem az egésznek, így utólag, évek múltán pedig végképp érthetetlen, hiszen már akkor is nagyon szerettem, amit csináltunk. De akkor meg mi értelme volt? Őszintén nem tudom.

„Nálam ilyen probléma soha nem volt, én mindig minden feladatot és edzésmunkát feltételek, ellenkezés nélkül elvégeztem” – tromfol rá testvérére Márton, mint egy szófogadó gyermek és tanítvány.

A testvérek elárulták, hogy a 4-5 hónapig tartó alapozó időszakban kezdésnek reggelente 6 órától másfél-két órás úszásedzésen vesznek részt – egyesületi műhelyben, mert úgy egyszerűbb és gyakorlatiasabb –, az iskola után pedig ismét az edzés kap főszerepet. Terheléstől függően ez naponta további egy-két gyakorlás is lehet még: intenzív kerékpár vagy futás, esetleg a kettő kombinációja, de akkor kisebb amplitúdóval.

„Szombaton is van edzésünk, a vasárnap viszont a laza nap. Maximum egy Rózsadombot dobunk be futva oda-vissza…” – zárta a kérdést Márton.

A szezonban alapjaiban más a menetrend, ott a sok verseny és utazás határozza meg az edzéseket, illetve a regenerációra szánt napokat.

A testvérek elmondták: általában egyedül, kíséret nélkül utaznak a külföldi versenyekre, mert így tudnak spórolni, vagyis duplaannyi eseményen részt venni. A matematikát segítségül híva az egy túra két főnek megfelel egy fő két utazásának. Édesanyjuk nemcsak edzőként, hanem szervezőként is profi. Kézhez és készen kapják tőle a komplett itinert, nekik csak azt kell követniük: repülő, transzfer, vízum, szállás, szobatárs, verseny.

Anyu elképesztő munkát végez, szállást is mindig úgy foglal, hogy valakivel közösen, mert akkor gazdaságosabb. És még a szobatársat is ő találja meg nekünk. Ja, és a végén az egészet ő is könyveli le

– emelte ki az anyuka elévülhetetlen érdemeit elsőszülött gyermeke.

A beszélgetés végén testvérismereti játékra invitáltuk fiatal riportalanyainkat, azt pedig olvasóink döntésére bízzuk: megfeleltek-e a teszten, vagy sem?

TESÓTESZT
	Márta magáról	Márton a tesóról
Kedvenc
étele	cézársaláta, szusi	szusi
város	Párizs és még St. Moritz meg Szingapúr	Tokió
szabadidős tevékenysége	túrázás	social media
együttese	inkább zenei műfaj, rap, hiphop	egy rapper, Yeat
hónapja	augusztus	június
Vagy
tenger/hegy	hegy	hegy
nyaralás párral/baráti társasággal	párral	barátokkal
esti buliból haza éjszakai tömegközlekedéssel/taxival	tömegközlekedéssel (gondolom…)	taxi (gondolom)
barátokkal medencés házibuli/városnéző kirándulás	városnézés	városnézés
alkalmazott/vállalkozó	vállalkozó	alkalmazott
	Márton magáról	Márta a tesóról
Kedvenc
étele	poutine au poulet	pizza
város	Szingapúr	St. Moritz
szabadidős tevékenysége	Xbox/Apex	Apex (ez teljesen biztos, most lebuktattam)
együttese	egy rapper, Polo G	hasonló a zenei ízlésünk is: rap, hiphop
hónapja	június	június
Vagy
tenger/hegy	hegy	hegy
nyaralás párral/baráti társasággal	barátokkal, előbbihez túl fiatal vagyok	barátokkal
esti buliból haza éjszakai tömegközlekedéssel/taxival	taxival (gondolom)	tömegközlekedéssel (gondolom)
barátokkal medencés házibuli/városnéző kirándulás	városnézés	városnézés
alkalmazott/vállalkozó	alkalmazott	alkalmazott
Ki az…	Márta	Márton
engedékenyebb?	Marci	én
aki előbb kér bocsánatot a másiktól?	Marci	én
előbb feltalálja magát ismeretlen helyen vagy helyzetben?	én	Márti
előbb kérnek meg a szülők valamilyen feladatra?	engem (amúgy különben Jázmint)	engem
testvérpáros szóvivője?	én	Márti

A fa és az almák

Kropkó Márta 2018 óta rendszeres résztvevője a nemzetközi versenyeknek, előbb korosztályos, majd a felnőttmezőnyben. 2019-ben sorra gyűjtötte az érmeket triatlonban és aquatlonban még a junioroknál, idén viszont már stabilan versenyzett döntően a felnőttek között – a nemzetközi szövetség honlapján 18 viadalon jegyzik. Májusban U23-as világbajnok lett aquatlonban, a magyar felnőtt vegyes váltó tagjaként pedig a Európa Játékokon bronzérmesként végzett (Kiss Gergely, Bragmayer Zsanett és Dobi Gergő társaságában), a vb-n (Lehmann Csongor, Bragmayer és Dévay Márk társaságában) ötödik, a kedvezőtlen körülmények miatt – rossz vízminőség – végül duatlonra változtatott párizsi előolimpián (Faldum Gábor, Bragmayer és Lehmann társaságában) nyolcadikként ért célba.

Kropkó Márton 2021 óta méreti meg magát a nemzetközi mezőnyben, ifjúsági korosztályban kezdett, de gyors átmenettel, akár párhuzamosan a junioroknál és az U23-as korosztályban is megmérette már magát. Rajthoz áll duatlonban és aquatlonban is – utóbbiban tavaly junioroknál lett világbajnok –, illetve hazai versenyeken a felnőtt triatlonosok között is indult. 2023-ban 16 olyan eseményen vett részt, amelyet a nemzetközi szövetség égisze alatt rendeztek. A juniorok között aquatlonban megvédte vb-címét, Európa-kupa-futamon nyert aranyérmet a váltóval, egyéniben pedig van ezüstérme, Tiszaújvárosból bronzérme. Az augusztusi aquatlon-Eb-n nyújtott teljesítményével a juniorok között és U23-ban is nyert, a felnőtteknél ez az ötödik helyre volt elég.

Az apuka, Kropkó Péter hivatalos versenyen első magyar triatlonosként teljesítette az Ironman-távot (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42,195 km futás), amely annyira kedvére való versenyszám lett, hogy utána is arra koncentrált, és ért el benne nagy sikereket. Rendszeresen, 13 alkalommal kvalifikált a hosszútávú formátum klasszikus, hawaii világbajnokságára, 1996-ban és 2000-ben legjobb helyezéseként hetedik helyen zárt, összesen 51 Ironman-viadalon vett részt. Japánban Strongman-viadalt négyszer, Ironman-versenyt háromszor nyert meg – az ázsiai országban óriási elismerés övezi, tiszteletére szobrot állítottak –, a svájci Ironman-bajnokságon kétszer diadalmaskodott.

A jövő bajnokai – lehetnek, de eredményességük már most figyelmet érdemel

• Biológiai csoda az új Egerszegi, a magyar úszósport legnagyobb ígérete – Jackl Vivien

• Még az apukája kísérgeti a 17 éves világ- és Európa-bajnokot – Hajdú Kata (vízilabda)

• Edzője, klubtársa a világ legjobbja, talán egyszer ő is az lesz – Sárkány Zalán (úszás)

(Borítókép: Kropkó Márton és Kropkó Márta. Fotó: családi archívum)