Kerülőúton váltana szintet a fiatal magyar kézilabdás

Fekete Dániel az Index megkeresésére elmondta: a finn bajnokság színvonala valóban elmarad a magyar ligáétól, ő azonban úgy érezte, ennek ellenére is lehetőséget tartogat számára céljai eléréséhez.

„Csapatom, a Riihimaen Cocks ugyanis a nemzetközi kupaporondon is megmutathatta magát, így lehetőségem adódott ilyen mezőnyben is rutint szereznem, fejlődnöm, amit a klubváltásom legfontosabb szempontja volt. Sajnálom, hogy ez a kaland végül csak rövid ideig tartott” – mondta a játékos, aki a Magyarországon megszerzett tudására, majd a finnországi kitérőre alapozva a francia vagy a német bajnokságba vágyik. Előbbiben a telt ház miatt mindig garantált a fantasztikus hangulat, utóbbit pedig a világ legkeményebb ligájának tartja.

A nyáron leköszönt vezetőedző, Christophe Viennet, valamint két játékos, Igor Mandics és Oreste Vescovo a francia élvonaltól búcsúzó Selestat együtteséhez szerződött. Rajtuk kívül Luka Brkljacsics, Edson Imare és Nicolas Gauthier ugyancsak Franciaországba igazolt.

A Cocks a harmadik számú nemzetközi kupasorozatban, az Európa-kupában indult el, a finn bajnokság legutóbbi döntősét a svájci BSV Bern kettős győzelemmel búcsúztatta.

„Az első mérkőzésen nem állt mindenki a vezetőedző rendelkezésére, és házigazdaként eléggé megilletődötten kezdtünk, hátrányba is kerültünk. Ebből még sikerült ugyan visszakapaszkodnunk, de a találkozó végére már nem maradt elég erőnk, így 29–25-re kikaptunk. A svájci visszavágóra sem a legerősebb keretünkkel utaztunk el, ráadásul számomra egy azonnali kiállítás miatt hamarabb is véget ért a találkozó. Miután az ellenfélnek, velünk ellentétben, minden posztra volt két játékosa, ez a végeredményt illetően jelentős különbséget alakított ki, akkor 40–26-ra maradtunk alul.”

Fekete Dániel Székelyudvarhelyen kezdett el kézilabdázni, majd Magyarországon folytatta tovább a pályafutását, ahol megfordult Szegeden, Tatabányán, és a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémián. Idén nyáron döntött végül a váltás mellett, miközben Finnországról korábban annyit tudott csupán, hogy kutatások szerint az emberek ott a legboldogabbak, valamint az év egyik felében alig süt ki a nap.

A lakosság rendkívül nyugodt, talán ez lehet a boldogság kulcsa.

Fekete boldogsága viszont még Finnországban sem lehet teljesen felhőtlen: szezonját sérülések nehezítik.

„Szeretnénk megnyerni a bajnokságot és a kupát is. Sajnos kisebb hiányérzetem van, mivel sérülések miatt nem minden mérkőzésen lehettem pályán. A bajnokságban az alapszakasz után rájátszásra kerül sor, így van lehetőség kijavítani az előbbiben elkövetett hibákat. Azért szeretem ezt a fajta lebonyolítási rendszert, mert akkor már teljes mértékben a saját kezedben van a sorsod. Sajnos Magyarországon nincs ilyen rájátszás, így az alapszakaszban minden rossz eredmény duplán fáj.”

Félprofi bajnokság és a fiatalok ereje

Fekete a finn és a magyar bajnokság összehasonlításánál elsőként említette, hogy az északi ország pontvadászata félprofi, és a fiatal játékosok nagyon sok játéklehetőséghez jutnak. Szakmai szemüvegen keresztül viszont nehezen tudta összehasonlítani a két bajnokságot.

„A játék sebessége Finnországban gyorsabb. A támadásokat hamar befejezik, tulajdonképpen azonnal vissza kell futni a saját térfélre. Rengeteg fiatal lép pályára, ami egyértelműen növeli a tempót. Fontos kiemelni, hogy félprofi bajnokságról van szó, a legtöbb játékos a kézilabda mellett dolgozik. Talán emiatt lehet az, hogy bár maga a játék felszabadultabb, mégis mindenki képes küzdeni az utolsó leheletéig. A magyar bajnokságban szerintem a középmezőny első felére lehetnénk jók.”

Finnország a skandináv országokkal, a napokban épp női világbajnokságnak otthon adó Dániával, Norvégiával és Svédországgal ellentétben nem számít nagyhatalomnak kézilabdában, ennek ellenére a nézőszámra így sem lehet panasz a ligában, és Fekete elmondása alapján a szurkolás egyáltalán nem különbözik a térségben megszokottaktól.

„Az átlagnézőszám alacsonyabb, mint Magyarországon, de azért így is szép számmal jelennek meg a drukkerek a mérkőzéseken, többségben mondjuk fiatalok, gyerekek. Ők alkotják a szurkolótábort, a szinte folyamatos buzdítást pedig hangos tapssal és ütemes dobolással adják, ami a pályán a segítségünkre van. A többi északi országban hasonlót figyelhetünk meg a lelátókon, még akár a legrangosabb nemzetközi találkozókon is.”

A 24 éves balátlövő 2023 nyarán nemcsak új országba és bajnokságba, hanem új kultúrába és  közösségbe is érkezett. Miklós Gergely személyében egy magyar csapattárs azért sokat segített neki.

„Meglepően könnyen ment a beilleszkedés, Gergővel pedig az anyanyelvemen is tudok kommunikálni” – mondta Fekete.

A finn együttest a nyáron az eddigi másodedző, a szerb Bojan Zupanjacs vette át, így a magyar légióst azért nem egy teljesen összeszokott közösség fogadta, amelyben a közös nyelv az angol. Moldáv csapattársával, a jobbátlövő Vitalie Nenitával azonban románul is tud beszélni a székelyudvarhelyi Fekete.

Válogatottként Magyarország lenne a prioritás, de egyelőre nem érkezett megkeresés

A finn ezüstérmes játékos Romániában született, majd Magyarországon játszott. A két válogatott közül bármelyikben szerepelhetne, bár eddig még egyikből sem kapott meghívót. Ennek ellenére a gondolattal azért már eljátszott, hogy milyen döntést hozna, ha válaszút elé kerülne.

„Biztos, hogy nem lenne egyszerű meghoznom ezt a döntést, ha erre végül sor kerülne, de a családom származása miatt a magyar válogatottnak mondanék igent. Abban az esetben, ha Magyarországról nem mutatkozna érdeklődés, közben viszont befutna a románok meghívója, akkor alighanem annak is eleget tennék, mert a válogatottság azért elég komoly rangot jelent egy sportoló életében.”

Fekete történetének napi aktualitást adott, hogy a finn csapatát az Európa-kupából búcsúztató berni együttes a sorozat következő fordulójában az FTC-Green Collect gárdájával találkozott. 

Az egykori szegedi játékos a párharc előtt az esélyeket illetően úgy fogalmazott: „a svájciak remek játékosokkal rendelkeznek, bátran vállalkoznak lövésekre, gyors játékukkal komoly nehézséget okozhatnak a Fradinak”. Ennek ellenére azonban mégis Pásztor István együttesét tartotta a párharc favoritjának:

Fekete jóslata végül bevált. Az első felvonáson a svájciak házigazdaként 33–29-re nyertek, a visszavágón azonban az FTC győzött 33–24-re, így a zöld-fehérek jutottak tovább.