Magyarok, akiktől elvették, amiért egész életükben küzdöttek

Belépve 2024-be, a párizsi nyári olimpia évébe, feltolulnak a kerek évfordulós ötkarikás emlékek, élmények, generációtól függően 20, 40 vagy akár 60 esztendővel ezelőttről, míg a 80 vagy 100 évvel ezelőtti játékok megidézéséhez a fellelhető korabeli tudósítások mellett már jól jön néhány hiánypótló lexikon is.

Ha csak két évtizeddel pörgetjük vissza az idő kerekét (2004, Athén), legalább annyi sportbarátnak villan be rögtön a két elveszített aranyéremmel járó mérhetetlen csalódottság (Annus Adrián kalapács- és Fazekas Róbert diszkoszvető doppingügye nyomán), mint a megnyert nyolc örömkönnyei (Nagy Tímea vívó, Vörös Zsuzsanna öttusázó, Igaly Diána sportlövő, Majoros István birkózó, továbbá kajak-kenuban Janics Natasa egyesben, párosban Kovács Katalinnal, a férfi kajak négyes és a férfivízilabda-válogatott). Amennyiben 40 évvel nézünk vissza a múltba, 1984-ről hamarabb juthat eszünkbe George Orwell nagyszerű regénye, mint a hazai sportéletből bármi.

Amerika nem integet vissza

Merthogy a magyar delegáció nem vett részt a Los Angeles-i olimpián, ez volt a keleti blokk válasza a négy évvel korábbi amerikai bojkottra, az Egyesült Államok sportolóinak 1980-as moszkvai távolmaradására. Az Index Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára segítségével idézte fel az akkori eseményeket.

A demokrata Jimmy Cartert – a Watergate-botrányt sokáig nyögő republikánusok jelöltjével, a Richard Nixon lemondása után az Egyesült Államok élére került – Gerald Forddal szemben választották meg 1976-ban az USA 39. elnökének (1977–1981). Így ő volt hatalmon a Szovjetunió afganisztáni inváziójának idején, amely 1979 decemberében kezdődött, s majd egy évtizeden át tartott. A fegyveres konfliktus ellen tiltakozva Carter bojkottot hirdetett a XXII. Nyári Olimpiai Játékokra, ami mellett az után is kitartott, hogy az amerikai olimpikonok küldöttsége egyenesen a Fehér Háznál demonstrálva emelt szót a részvételért – azzal együtt is, hogy annak Moszkva adott otthont. Ám az elnök hajthatatlan volt. A bojkotthoz végül 65(!) ország csatlakozott.

Bár a végső döntés Los Angelesről 1984 májusáig váratott magára, ez a kérdés lényegében 1980 júliusában eldőlt

– elevenítette fel Szabados Gábor sportközgazdász. Hozzátette: bár nem láthattunk bele a szovjet vezetők, így Leonyid Brezsnyev vagy utódja, Jurij Andropov fejébe, illúzió lett volna ebben a kérdésben enyhülést várni. Érdekesség, hogy Románia és Jugoszlávia ugyanakkor kiénekelt a keleti kórusból, és milyen jól tette: a keleti szomszéd az USA mögött az éremtáblázat második helyén zárt 20 arannyal és összesen 53 éremmel, de a délszlávok is odaértek a top tízbe 18 dobogós helyezéssel, köztük 7 elsőséggel. Az olimpia legnagyobb sztárja az amerikai Carl Lewis volt, aki megismételte Jesse Owens 1936-os berlini hőstettét: győzött 100 és 200 méteren, távolugrásban és a 4 × 100 méteres váltóban is.

A Kovászna megyei Zágon faluból származó tornász négy aranyat szállított Los Angelesben Romániának. Károlyi Béla és Károlyi Márta tanítványa nyert ugrásban, talajon, gerendán és csapatösszetettben is.

Barátságos, de nem olimpia

Rátérve a magyar delegáció B tervére: abban Győr Béla és Szabados Gábor maximálisan egyetértett, hogy a kényszerből távol maradottak számára szervezett Barátság Versenyek presztízse, szakmai értéke nem említhető egy lapon az ötkarikás játékokkal, és ezen az sem változtat, hogy az első Orbán-kormány sportminisztere, Deutsch Tamás kijárta, anyagi kárpótlásként terjesszék ki az olimpiai járadék kedvezményét az érintettekre.

• Így az esetükben is az aranyéremért járó összeg az előző évi bruttó átlagkeresetnek felel meg,
• az ezüstért annak a 70, a bronzért az 50 százaléka.
• Egész éves adat még nincs, de viszonyításképp a bruttó átlagkereset 564 ezer forint volt 2023 októberében, ami 14 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál.

A szakértők úgy látják, a Barátság Versenyek légköre, hangulata, a részt vevő sportolók motiváltsága egészen más volt, a győztesek ráadásul nem mondhatják el magukról, hogy olimpiai bajnokok. Elvették tőlük az olimpiát, aminél nagyobb veszteség sportolóként nem érheti az embert Szabados Gábor szerint. Ez hatványozottan igaz azokra az egyénisportág-képviselőkre, akiknek a sikereit egyértelműen ötkarikás teljesítményben mérik, a közvélemény a világ- és Európa-bajnoki címekre sem igazán kapja fel a fejét. Lássuk be, az atlétikán, az úszáson és a teniszen kívül a legtöbb sportág a magáénak érezheti ezt a jellemzést. Arról nem beszélve, hogy egy újabb négyéves olimpiai ciklus sokaknak az életkoruk miatt nem fért már bele, pedig addig is sok mindenről lemondtak, miközben a bojkott miatt elhomályosodott előttük a cél.

Stefanek, Fábián és a többiek

S hogy a magyarok közül a felkészültségük, a formájuk alapján kik azok, akik alighanem Los Angelesben is arattak volna? Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, mindenesetre

Stefanek világbajnok volt, Los Angeles előtt és után négy évvel pedig olimpiai bronzérmes a tőrcsapattal Moszkvában, illetve Szöulban, de 1984-ben valóban kegyelmi állapotban szerepelt a páston, úgy vert végig mindenkit, hogy a mezőny színe-java hozzá hasonlóan Los Angeles helyett a szocialista olimpiára kényszerült, és így szintén Budapestet, a Nemzeti Sportcsarnokot „választotta”.

Mindenesetre Stefanek Gertrúd az egyéni mellett a csapatversenyt is behúzta, Kovács Edittel, Jánosi Zsuzsával, Győrffy Katalinnal és Szőcs Zsuzsannával kiegészülve. Aktív sportolói pályafutása után a Törekvés Sportegyesület vívószakosztályának a vezetője lett, később vállalkozást alapított. Bizony jól jött volna ez az olimpia a párbajtőrvívásban győztes Kolczonay Ernőnek is, akinek amúgy Los Angeles nélkül is megadatott három olimpia: 1980-ban egyéniben ezüstérmes, majd 35, illetve 39 évesen Szöulban és Barcelonában is ott volt a csapattal, előbb hatodik helyen zárt, majd ezüstérmes lett. Edzőként dolgozott a Budapesti Honvédnál, később pedig a görög válogatottnál – 56 esztendősen hunyt el 2009-ben.

Fábián László az 1984-es Barátság Versenyek idején csak 21 éves volt, a folytatásban még egy évtizeden át halmozta a nemzetközi sikereket. A csúcsot az 1988-as szöuli aranyérem jelentette az öttusacsapattal, amelynek Mizsér Attila mellett Martinek János volt a tagja, utóbbi egyéniben is győzött. Martinek a szocialista olimpián még nem vett részt, ott Szombathelyi Tamás volt a harmadik csapattag. Fábián László sportvezetőként is letette a névjegyét, 2022 áprilisától a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára, de volt korábban a MOB sportigazgatója is, illetve a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke.

Remény a szőnyegen, de még a gáton is

Birkózásban és cselgáncsban is volt magyar győztes: Gáspár Tamás (kf. 100 kg), illetve Nagysolymosi Sándor (71 kg) révén. Gáspár alighanem Los Angelesben is harcban lett volna a végsőkig, s ezt az 1981-es vb-ezüstjén túl arra alapozva jelenthetjük ki, hogy az olimpia évében úgy lett Európa-bajnok a svédországi Jönköpingben, hogy két vállra fektette az addig legyőzhetetlennek hitt szovjet sztárt, Nyikolaj Balbosint, átgázolva a kétszeres bolgár Európa-bajnok Andrej Dimitrovon is. 1984-ben favoritként léphetett volna a szőnyegre, de nem tehette. Előtte ’80-ban még fiatal, rutintalan volt, 10. helyen zárt, ’88-ban pedig egy súlyos vállsérülés akadályozta meg abban, hogy a legjobb nyolcnál távolabbra tekintsen. Gáspár Tamás később a Magyar Birkózó Szövetség főtitkára, majd igazgatója lett. A Druzsba-84-en nyertes Nagysolymosi neve összeforrt a kecskeméti dzsúdóélettel, a sportág stabil bázisának számító műhelyt hozott létre, amelynek elnöke, vezetőedzője, de az ő esetében sem tudjuk már meg, mire lett volna képes az „ellopott” olimpián.

Mérhető sportágként nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy 110 gáton az 1984-es olimpiai döntőben kettős amerikai győzelmet könyvelhettünk el Roger Kingdom (13.20) és Gregory Foster (13.23) révén, míg a dobogó harmadik fokára a finn Arto Bryggare (13.40) állhatott fel. Utóbbi magyar szemmel különösen érdekes, a versenyszámot a szocialista olimpián megnyerő Bakos György ugyanis mindössze 5 századmásodperccel maradt el tőle, vagyis lett volna keresnivalója a fináléban. Bakos több mint egy évtizeden át Magyarország legjobb gátasa volt, egyúttal a 4 × 100-as váltó oszlopos tagja. Az első, 1983-as szabadtéri atlétikai vb-n hatodik lett, két évre rá fedett pályás Európa-bajnok. Valamelyest kárpótolta a sors 1988-ban: a váltóval döntőbe jutott Szöulban, az pedig akkor is igazi örömfutásként maradt fenn, ha tudjuk, nyolcadikként zárt a magyar staféta.

A Barátság Versenyek további magyar győzelmei Kotroczó Lászlóné sportlövő (légpisztoly, 40 lövés), illetve Somogyi Miklós kerékpáros (50 km-es pontverseny) érdeme. Velük teljes a tíz magyar pótolimpiai bajnok sora. Nem a szél fújta az aranyérmet Kotroczóné nyakába, hiszen 1979 és 1991 között kilencszer állt világ- és Európa-bajnokság dobogóján, a légpisztoly mellett a kisöbű szabadpisztoly specialistájaként. Somogyi a pálya-kerékpározás meghatározó alakjaként pedig „címzetes olimpiai bajnokként” szokott hivatkozni magára. Megmaradt a sportágban, a KSI szakosztályát vezeti.

Megtanulta a leckét Putyin

Nemcsak nekünk jutott eszünkbe a Druzsba-84 kerek 40. évfordulója, hanem Vlagyimir Putyinnak is. Tavaly áprilisban ment híre, hogy az orosz elnök Barátság Világjátékokat szervezne 2024 őszére, a párizsi olimpia utáni időszakra. Egy biztos, Putyin abban a tekintetben biztosan tanult az elődei hibáiból, hogy felismerte, a fegyveres konfliktusok összeegyeztethetetlenek a nagy nemzetközi sporteseményekkel. Nem felejtette el, hogy a moszkvai olimpia fényét tompította az afganisztáni szovjet invázióra adott amerikai válasz. Éppen ezért 2014-ben megvárta a szocsi téli olimpiát a Krím félsziget elfoglalásával, de 2022 februárjában is csak az után rohanta meg az orosz sereg Ukrajnát, hogy lezajlott a pekingi (téli) olimpia. Senki sem kívánja, hogy e sorminta folytatódjon, de lassan ez is egy hadviselési szempont lehet.

(Borítókép: A XXIII. olimpiai játékok megnyitóünnepsége 1984. július 28-án a Los Angeles Memorial Coliseumban. Fotó: Steve Powell / Allsport / Getty Images)