Hetven éve nem heverte ki a magyar futball a legnagyobb tragédiáját

Hetven éve, 1954. július 4-én szenvedett 3–2-es vereséget a svájci labdarúgó-világbajnokság Bernben rendezett döntőjében a toronymagas esélyes magyar Aranycsapat a Német Szövetségi Köztársaság válogatottjától. A magyar szurkolók sorstragédiaként élték meg a kudarcot, amely sokkolta az egész országot, emiatt robbant ki a Rákosi-rendszer első spontán tüntetése Budapesten.

Mind a mai napig nincs megnyugtató válasz arra a kérdésre, miképpen történhetett meg, hogy a magyar csapat, amely 1950 óta nem szenvedett vereséget nemzetközileg jegyzett mérkőzésen, a csoportmérkőzéseken pedig 8–3-ra győzte le az NSZK-t, hogyan maradhatott alul a döntőben.

Ráadásul úgy, hogy Puskás és Czibor góljaival a 9. percben már 2–0-ra vezetett, bár a németek tíz perccel később már egyenlítettek, a győztes gólt pedig a második félidő 39. percében Helmut Rahn szerezte. Puskás ugyan még szerzett egy találatot, azonban azt a walesi partjelző lesállás miatt érvénytelenítette, pedig ha lett volna videobíró, megadták volna a gólt.

A 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa húsz esztendeje, a vb-döntő ötvenedik évfordulóján így emlékezett:

Még most sem tudok megbékélni a történtekkel. Óriási csalódás volt, nem csak a csapat, hanem minden magyar, 15 millió hazánkfia számára. A közvélemény szinte megkövetelte, elvárta tőlünk az aranyérmet, hiszen hosszú évek óta nem kaptunk ki senkitől, győzelmet győzelemre halmoztunk.

Grosics elmondta, hogy a vereség magyarázatául számos dologra lehetne hivatkozni: a csapat az uruguayiak ellen hosszabbításban megnyert elődöntő után lekéste a vonatot, s csak későn, taxikkal jutott a szállodába; a döntő előtti éjszaka szállásuk mellett népünnepélyt rendeztek és a hangos zene miatt szinte semmit sem tudtak aludni; a németek a csoportmeccshez képest öt új játékossal álltak ki; az angol játékvezető a meccs végén nem adta meg Puskás teljesen szabályos gólját; őt magát a mindent eldöntő német találat előtt Rahn lerántotta.

Utólag könnyű okosnak lenni

Puskás sérüléséből nem teljesen felépülve futott ki a gyepre, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a döntő előtt felforgatta az együttest, a szakadó esőben a németek már stoplis Adidas cipőben játszottak, az pedig csak nemrég derült ki, hogy az ellenfél több játékosa metamfetamin nevű serkentőszert kapott. Emiatt petíció is indult 2021-ben, hogy doppingvétség vádjával vizsgálják felül a német csapat világbajnoki címét. Grosics azonban így fejezte be nyilatkozatát: „Mindaz, amit elmondtam, egyáltalán nem indokolja a vereséget.” Az Aranycsapat hátvédje, Buzánszky Jenő úgy vélekedett: „Utólag könnyű okosnak lenni. Ami viszont tény: azon a délutánon a németek jobbak voltak és nyertek.”

A finálé után a francia lapok „teljesen valószínűtlen, rendkívüli és igazságtalan eredményt” emlegettek, az olasz La Gazzetta dello Sport szerint „a magyar válogatott... bebizonyította, hogy kétségkívül a világ legjobb labdarúgó-együttese”, a brit Sunday Express szerint „a magyarok nagy balszerencsével küzdöttek, és még így is nyerhettek volna, ha Puskás értékesíti két nagy helyzetét”.

A Népsport összegzése így hangzott:

A gólhelyzeteket jobban kihasználó nyugatnémet csapat legyőzte a fáradtan, formán alul játszó magyar válogatottat... Kétségtelen az is, hogy játékosaink úgy vélhették, hogy nem ez a legerősebb ellenfelük a tornán. Abban, hogy a német csapat fölénk tudott kerekedni, kétségtelenül szerepe volt a hibás összeállításnak is, de annak is, hogy a játékvezető egy szabályos gólunkat nem adta meg. Mint a pályán kiderült, Puskás mégsem volt teljesen rendben... Hiba volt továbbá két balszélső csapatba állítása.

A váratlan vereség hatalmas megrázkódtatást okozott Magyarországon. A négy esztendeig legyőzhetetlen Aranycsapat a sikerre éhes nemzet büszkesége volt, a játékosokat szinte istenként dicsőítették, az ország apraja-nagyja kívülről fújta az összeállítást.

„Kis magyar focialista forradalom”

A döntőt országszerte a rádiók előtt hallgatták az emberek, sőt a Népstadionban 40 ezren követték nyomon a kihangosított közvetítést. Ezúttal azonban visszaütött, hogy a kommunista vezetés politikai célokra használta a sportsikereket. A szurkolók nem tudták feldolgozni a kudarcot, tömegesen vonultak az utcára, kirakatokat törtek be, Puskást és Sebes Gusztávot szidalmazták, Sebes lakásához, majd a Rádióhoz vonultak.

A pesti népnyelv által „kis magyar focialista forradalomnak” nevezett megmozdulásoknak az államvédelem vetett véget. A játékosok titokban érkeztek haza, a vonatról korábban leszállva a tatai edzőtábort érintve valósággal „hazaszöktek”. Két évvel később, az 1956-os forradalom után aztán az Aranycsapat szétesett, s a magyar labdarúgó-válogatott többé nem jutott világbajnoki döntőbe.

Amit a magyarok berni tragédiaként éltek meg, azt a németek berni csodaként. A Süddeutsche Zeitung című lap a döntő félszázadik évfordulóján azt írta, hogy az a berni vasárnap volt a Német Szövetségi Köztársaság tényleges megszületésének napja, fontosabb, mint a pénzreform, az alkotmány elfogadása vagy a berlini fal ledöntése. A háborúból hazatérők, a menekültek, az elüldözöttek első ízben érezték úgy, hogy hazájuk a második világháború óta először diadalt aratott.