Eufória és halálfélelem – megrendeztük a párizsi olimpiát Budapesten
További Sport cikkek
- Ötszörös életfogytiglant plusz 23 évet kaphat a férfi, aki agyonlőtt három sportolót
- Újra a Puskás Arénára figyel Európa, csak most egy kicsit más értelemben
- Milák Kristófot és Kós Hubertet egy lapon említették
- Pályafutása legkeményebb küzdelmét nyerte 40 évesen, harmadszor is megkoronázták érte
- A magyar válogatott nem bírt az Európa-bajnoki sereghajtóval
A Sportcast legújabb, rendhagyó epizódjában „a hóhért akasztottuk”, és saját magunk vendégei voltunk. Huber Tamás és Kocsmár-Tóth István élménybeszámolója tovább színezi a szürkeséggel aligha vádolható párizsi rendezést, a visszhangos, hat arany-, hét ezüst- és hat bronzérmet, valamint megannyi kiváló helyezést és felejthetetlen emlékeket hozó magyar szereplést.
A műsorban kitérünk arra, hogy a megfeszített műszakban melyik volt az a pillanat, ami átkattintotta az újságírót, hogy olimpiáról tudósít? Milyen érzések kavarogtak bennük a vegyes zónában, amikor Kapás Boglárka pályafutását lezáró, vagy Mikler Roland válogatotti karrierjének utolsó nyilatkozatát adta, és miként élték meg egy spanyol szakember, a magyar férfi kézilabda-válogatottat irányító Chema Rodríguez érzelmes értékelését a csoportkörös búcsúnkat jelentő, franciák elleni vereséget követően.
Az epizódban érintettük azt is, hogy…
- Párizs történelmi miliője rájátszott, a közösségi média fejlődése pedig csak fokozta a főszereplők minden korábbinál érzelmesebb megnyilvánulásait.
- Milyen gondolatokat, érzelmeket hoz felszínre a vitatott nyitóceremónia három héttel később azokból, akik a helyszínen élhették át a történteket?
- Az olimpiai rendezésről szőtt koncepció működött, a részletek azonban nem mindenhol és nem mindig kerültek a helyükre.
- A világ összes mobil lelátója a francia fővárosba került, s a többemeletnyi magasságban, a francia szurkolói hangulat érkezésével jött a halálfélelem is.
- Tényleg rendszerszinten működött-e a tömegközlekedés, miközben az átlag párizsi élet az eseményen kívül maradt két és fél hétre.
- A lelátókon döntően sportturisták voltak-e, akiket a világ legnagyobb sporteseménye vonzott, vagy inkább szakavatott nézők, akik értették is, amit láttak?
- A Párizs és Budapest közötti olimpiai párhuzamok: mi az, amit simán tudnánk hozni rendezőként, és mi az, amire nagyon rá kellene készülnünk?
- A francia főváros egyedi olimpiai rendezést alkotott vagy követendő példát teremtett? Los Angeles és Brisbane másolja vagy új dimenzióba helyezi az ötkarikás vendéglátást?
- A magyar csapat eredményeinek ismeretében a következő négy évre vonatkozóan szükség van a nagy egész újragondolására, esetleg csupán az alegységeknek kell megváltozniuk, a jövőben máshogyan építkezniük?
- A magyar újságírói küldöttség teljesítményén érződött-e, hogy ki honnan érkezett, milyen médiát képviselt, adódott-e bármiféle ellentét abból, hogy ugyanarról a dologról adott esetben máshogy számoltak be?
Az Index Sportcast korábbi adásait ide kattintva érheti el.
(Borítókép: Kocsmár-Tóth István és Huber Tamás. Fotó: Szollár Zsófi / Index)