Télen Ausztriában, nyáron az óceánon éli álmait a magyar oktató

„A szörffel nagyjából három éve ismerkedtem meg, amikor az Erasmus-program keretében a Portóhoz közeli Bragában voltam. Egyik barátommal mentünk le az óceánpartra, és ha már ott voltunk, béreltünk deszkát meg oktatót egy órára, hogy kipróbáljuk, és azonnal beleestünk a »szörfbetegségbe«. Utána már nem is mentünk tanárhoz – mert hát minek az nekünk, úgyis menni fog –, hanem egyedül vágtunk a legnagyobb hullámoknak is. Persze szanaszét törtük magunkat a vízen…” – elevenítette fel a kezdeteket, hozzátéve, hogy azért másoknak nem ezt a megközelítést ajánlja…

Ezt követően viszont két évig nem volt újabb lehetősége a sportág szeretetének adózni az anyagi lehetőségek miatt, mígnem 2023-ban az immár négyszeres magyar bajnok Bakró Zoltánnal kezdett el áprilisban igazán ráfeküdni erre a projektre. 

Az ok?

„Szörfoktató akartam lenni – felelte, majd folytatta. – Már előre befizettem egy szörfoktatói tanfolyamra, ami egy hónappal később kezdődött, mivel ezzel szerettem volna foglalkozni. Ez nyilván nagy falat volt, de Zoli mondta, hogy jöjjek. Nála laktam, besegítettem neki, amiben kellett, ő pedig tanított szörfözni.”

A heti két-három tréning mellett napi szinten egyénileg is gyakorolt az Ericeirában elvégzett tanfolyamig, azóta pedig Portugália számos szörfparadicsoma mellett Spanyolországba is eljutott már. Hamarosan a Kanári-szigeteken, Fuerteventurán fog oktatni egy másik, szintén magyar szervezésű táborban, de a jövőbeli célok között szerepel például Bali is, amennyiben sikerül jó munkát kifogni.

Úgy szoktam utazni, hogy nekem fizessenek azért, hogy megyek. Találni valami munkát, például egy szörftáborban vagy fotósként, és akkor elmenni – mondjuk – két hónapra, amiből egyet nyaralni tudok, de mégis kijöjjön legalább nullára

– mondta.

Ugyanakkor nem csak a tengerparton és a meleg időjárásban mozog otthonosan, hiszen telente Ausztria felé veszi az irányt, ahol más extrém sportokra irányul a figyelem:

A téli sportokat lényegesen korábban, már háromévesen elkezdte, a Mátrában síeléssel indított, majd 12 körül lehetett, amikor ráadtak egy deszkát, ami ugyancsak hamar megtetszett neki. De messze nem csak az extrém sportokért rajongott, hiszen 15 éves koráig élsportolónak számított, szertornában válogatott is volt, illetve kézilabdázott a NEKA-ban.

Viszont pont az a kompetitív légkör volt az, ami miatt a szörfözéshez már teljesen máshogy áll.

„Én akadémista voltam, nagyon versengő típus, a belemet is kihajtottam a győzelemért, és hogy teljesítsek. A szörf pont ebből a szempontból jó, már megtapasztaltam ezt, tudom, hogy nem életre-halálra akarok küzdeni. Ugyanakkor ezekben a versenyekben szeretem, hogy olyan helyzetbe kerülök, ahol teljesíteni kell, ahol pontoznak, ez pedig segít abban, hogy kicsit jobban figyelj a mozdulatokra, a helyes technikára, ami segít fejlődni.”

Ahogy versenyriportunkban is írtuk, a versenyzőknek Costa da Caparica partjainál nem csupán egymással, hanem a folyton változó körülményekkel is meg kellett birkózniuk, legyen szó az egyik percben még masszív, 30 Celsius-fok feletti hőérzetet adó, erőteljesen égető napsütésről, a hűvösen szemerkélő esőről vagy a tengerparti hullámok elképesztő szeszélyességéről, így villámgyorsan tudott rengeteget javulni vagy romlani a helyzet.

Akadtak olyan futamok, ahol a rendelkezésre álló húsz perc alatt a legügyesebbek tíz feletti hullámot is meg tudtak lovagolni kifejezetten hosszan, míg egy-két heattel később már annak is örülni kellett, ha egy-egy jobb ride összejött a háborgó vízben.

De hogyan lehet ehhez alkalmazkodni versenyzőként?

„Közben kintről figyeled az óceánt, látod, hogyan változik, honnan lehet hullámokat kivinni, aztán persze azt is, hogy kit most ki nagyon a víz, és a többiek is egyre kevesebb jó hullámot kapnak. Viszont azt szeretem a pontozásban, hogy azért a bírók is alkalmazkodnak valamelyest, és a nehezebb hullámoknál már a sikeres felállást és a csúszás kontrollálását is jobban díjazták, nekem az egyik futamban épp ezzel volt szerencsém.”

Számára az olimpiai számban a negyeddöntő előtti negyedik forduló jelentette a végállomást, itt hat futamban 18-an küzdöttek a 12 továbbjutó helyért – ezzel kapcsolatban elégedetten értékelt később, örült neki, hogy másfél év szörfözéssel sikerült a legjobb 18 közé eljutnia, reményei szerint valamikor a top 10 is összejöhet. Indult a hosszú deszkások versenyében is, itt a negyeddöntőben futamharmadikként éppen lemaradt az elődöntős folytatásról.

Laikusként felvetődhet a kérdés, hogy mennyivel mások a körülmények a különböző szörfparadicsomok között. A Lisszabon melletti szakaszon májusban azért birkózhattunk meg 16 fok alatti (15,8-at is jeleztek azokban a napokban) vízhőmérsékletekkel is, ehhez képest a mostani 18-19 körüli kifejezetten barátinak számított, de azért időnként nem csupán ez nehezítette meg a tapasztalatlanok dolgát, hanem az elképesztő energiával érkező hullámtömegek forgataga, sűrűsége és változásai. Ebből a szempontból elmondása szerint azért tud előnyös lenni például a fuerteventurai közeg, mert míg ezen a szakaszon egy nagyon hosszú partszakasz van, ami végig nyugati, egy sziget esetében mindig lehet találni olyan helyet, ahová „el lehet menekülni” kicsit, ha úgy jön az áramlat, és mindig találunk olyan partszakaszt, ahol kellemesen szörfözhető a víz, ami a tanulást segítheti. A spanyolországi kalandjával kapcsolatban ezt is kiemeli, hogy az oktatás mellett még tovább szeretné javítani a technikáját, és ezáltal előrébb lépni.

Elmondta, hogy családjában szülei és testvére is nagyon támogatja azt az életstílust, amelyet folytat, és rengeteg köszönettel tartozik nekik a biztatásukért.

Folyamatosan újabb és újabb külföldi kalandokba belevágni azért természetesen jókora kihívás, amihez véleménye szerint fontos, hogy legyen egy alap pénzügyi biztonság, egy repülőjegyre való összeg, hogy ha haza kell jönni valami miatt, akkor ezzel ne legyen gond.

Én nem úgy vagyok ezzel, hogy egyáltalán nem tervezek, hanem nekem mindig van A, B, C tervem, és ebből ha nem jön be az A, akkor ott van a B, ha nem jön be a B, akkor ott van a C. Jelen esetben például ez így Ausztria, ahol már négy éve dolgozom a téli szezonban, és van olyan helyem, hogy ha szólok, hogy mennék, akkor biztosan mehetek. Az, hogy ez nekem mindig ott van, nagyon nagy pénzügyi biztonság is, mert ott nagyon jól keresek minden télen, és akkor abból a télen összeszedett pénzből el tudom dönteni, hogy mit szeretnék az év többi részében csinálni. Igazából az a lényeg, hogy szerintem akkor rontja el az ember, hogyha elmegy valahova úgy, hogy majd ott kezd el lehetőségek után keresgélni. Jó egy kicsit előre körülnézni, hogy mit fogok tudni ott csinálni, és utána belevágni. Lehet persze így is, de én szeretem inkább kicsit megtervezni ezeket, hogy tudatosabban tudjak haladni. Így volt ez Portugália esetében is, hogy megvolt, hova jöjjek, volt egy kitűzött célom, hogy megcsinálom a tanfolyamot, de már az is megvolt, hogy ha ezzel kész vagyok, akkor mehetek délre dolgozni, szóval én mindent betábláztam előre, és mindent felraktam erre a lapra, de ha nem jött volna be, lett volna B terv

– mesélte.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy mi volt a B terv arra az esetre, ha a portugáliai kaland nem sikerül, ezzel kapcsolatban azt felelte, hogy Franciaországban tudott volna asszisztensként segíteni egy nagy szörftáborban, viszont mivel az A terv összejött, így erre már nem volt szüksége.

A rövid távú célok mellett azért akadnak távlatiak is:

Ami a jövőt illeti, nagyon szeretnék egy napon szörftábort nyitni valamerre. Jövőre valószínűleg megcsinálom a kitesurf [sárkányszörf]-oktatói vizsgát is, és akkor ezt is tudnám tanítani. A távlati cél az lenne, hogy valamerre venni egy kis földet, amire rá lehet húzni egy szörfsulit, és a szezontól függően szörföt vagy kitesurföt oktatnék

– mondta, példaként hozva Marokkót, ahol nyáron a szélben utóbbit lehet tanítani, télen a hullámban pedig előbbit.

Ez persze nem megy egyik napról a másikra, addig is ellátogatna még Dél-Amerikába és a Távol-Keletre, a Kanári-szigetek után pedig könnyen lehet, hogy hamarosan India felé veszi az irányt, ahol surfskate-nagykövetnek kérték fel.

Ha a vizes kaland végül mégsem jönne össze, akkor a grafikusként végzett, az irodai munkában viszont egyelőre önmagát nem megtaláló oktató szívesen folytatná a téli sportokkal, mindkét esetben magyar közösséget építve, hogy megmutassa nekik, hogy ezeket a sportokat olyan helyről érkezve is meg lehet tanulni (és élvezni), ahol az ország adottságaiból kifolyólag erre alapvetően kevesebb a lehetőség.

„Merni kell kilépni a megszokottból, és megtalálni önmagad, hogy mit szeretsz, és milyen a személyiséged” – vélekedett a nagy ugrással kapcsolatban.

(Borítókép: Hungarian Surf Fest)