Teniszcsoda a Kisstadionban

Hiába érkeztek a világ legjobb páros játékosaival, hiába pihentették a későbbi világelsőt, az ausztrálok nagy csatában kikaptak a magyar Davis-kupa-csapattól az 1995-ös Világcsoport-selejtezőn. Ausztrália először esett ki a sorozat elitosztályából, a mieinknek viszont eddig utoljára sikerült a bravúr.

„A Kisstadionban a kenguruk ellen”- vezette fel 1995. szeptember 22-én a Nemzeti Sport a magyar tenisz Davis-kupa-csapat ausztrálok elleni mérkőzését. Az ellenfél a tekintélyes sorozat történetének egyik legsikeresebb, 26-szoros győztes csapata volt, akikkel a Világcsoportba jutásért játszottak Noszály Sándorék. A feljutás két évvel korábban a Margitszigeten már sikerült egyszer, akkor 4-1-re győzte le a magyar csapat az argentinokat.

Ezúttal még nehezebb volt a feladat, hiszen az ausztráloknál játszott a későbbi világelső, pályafutása során négyszeres Grand Slam-győztes Patrick Rafter, a párosok között évekig egyeduralkodó Mark Woodforde, Todd Woodbridge kettős (akik együtt 11 GS-tornát nyertek és 1996-ban olimpiai bajnokok lettek), valamint az ekkor még nagyon fiatal, óriási tehetségnek tartott Mark Philippousis. A két kapitány a szintén legendás John Newcombe és Tony Roche volt: külön-külön is nagyszerű teniszezők voltak, párosuk pedig még a Woodykénál is sikeresebb volt.

A magyar csapat legjobbja az éppen kirobbanó formában lévő Noszály Sándor volt, aki néhány nappal korábban a spanyol salakspecialisták, Alberto Costa és Sergi Bruguera legyőzésével a bukaresti torna elődöntőjéig jutott. Noszály a sikerekkel a 95. helyre lépett a világranglistán, ami pályafutása legjobb helyezése lett. Mellette egyesben még Krocskó József lépett pályára (a világranglistán a 192. volt), aki Davis-kupa-specialista volt, saját bevallása szerint is jobban ment neki a játék, ha nemcsak magáért, hanem az országért, a magyar szurkolókért küzdhetett. Párosban Köves Gábor (a párosok között a 136.-nak rangsorolták), illetve a Vasas SC mai elnöke, Markovits László (142.) szerepelt a csapatban.

A háromnapos mérkőzés előtt kiderült, az ausztrálok hiába nevezték Raftert, Newcombe kapitány úgy döntött, kihagyja a csapatból. A hivatalos indoklás úgy szólt, a Kisstadionban kialakított salakpálya nem kedvez neki. A Nemzeti Sport azonban úgy értesült, az egyik edzésen Rafter kiakadt, csapkodott, káromkodott, az edző pedig nem tűrte a botrányos viselkedést.

A párharc előtt a magyar kapitány, Benyik János úgy vélekedett, a nehezebb labda miatt az ausztrálok nem tudják majd szokásos szerva-röpte játékukat játszani, illetve a három középső meccsen érdekelt Woodbridge elfáradhat.

A pénteki első mérkőzés a papírformát igazolta, hiszen a világranglistán 84. Philippousis lemosta a pályáról Noszályt. A magyar nagyon rosszul játszott és egy óra negyvenhat perc alatt mindössze hat játékot tudott nyerni. „Ilyen gyorsan még nem kaptam ki” – mondta az 1:6, 2:6, 3:6-os vereség után.

Krocskón így nagy volt a nyomás Woodbridge ellen, hiszen ha veszít, azzal gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés. De a magyar álomjátékot produkált a nála százötvenhat hellyel előrébb sorolt ausztrál ellen. Az első játszmát még 4:2-es, 40-15-ös vezetéséről elveszítette, majd visszajött a meccsbe. A második szettet 6:2-re nyerte, a harmadikban pedig 3:3-nál elvette ellenfele adogatását és 6:3-ra hozta a játszmát. A negyedikben már 6:1-re hengerelt.

A vesztes Woodbridge a meccs után azt mondta, zavarta a tizenhat fokos hideg, az elnehezedett labda, az, hogy nem tudta az agresszív játékát hozni, de leginkább Krocskó, aki káprázatosan teniszezett. Krocskó annak tudta be sikerét, hogy rá tudta erőltetni játékát az ausztrálra, aki így kevésszer tudott bejönni a hálóhoz.

„A teniszcsoda 82 percig tartott” – ezt írta a sportlap a szombati egyetlen mérkőzésről. Abban a két szettben a világ akkori legjobb férfi párosát oktatta a Köves, Markovits kettős. A 6:1-re megnyert első után a második szettben úgy nyertek 7:6-ra, hogy korábban az ausztráloknak három játszmalabdájuk volt. A harmadik szettben a két Woody hengerelt (6:0) és a negyedikben hiába álltak közel a 4:4-es összesítéshez Markovitsék, a világelsők simán hozták a befejezést.

A meccs után Köves Gábor elismerte, a harmadik játszmára nagyon elfáradt. Az ellenfélnél Woodforde arra panaszkodott, hogy épp születésnapos volt és túl sok gratulációt kapott a kezdés előtt.

A Kisstadionban hiába nézték több ezren az összecsapást, a játékosok mégsem lehettek maradéktalanul elégedettek. A gyenge salakra kezdettől fogva panaszkodtak, a párosmeccs után Markovitsot azonban más is zavarta. „Sokan jöttek ki, de sajnos elvesztek a betonkaréjban. Az a baj, hogy minket senki sem kérdez meg ilyenkor. Ott lett volna a Római Teniszakadémia vagy a margitszigeti Dózsa-pálya is. A Margitszigeten sokkal jobb játszani.”

Két nap után tehát az ausztrálok vezettek 2-1-re, Newcombe kapitány azonban azt mondta, még bármi megtörténhet. Végül is csoda történt, hiszen a két hátralévő egyesben a magyar csapat megfordította az állást.

Az első meccset a két jobban rangsorolt játékosnak kellett egymás ellen kezdenie: Noszály bizonyítani akarta Woodbridge ellen, tényleg jó formában van és az első napi nagy verés csak kisiklás volt. Ezt meg is tette, igaz egy hullámzó meccsen. Az első játszmában jól kezdett, ám megtorpant és elveszítette. A folytatásban egyenlített, majd a harmadikat simán, 1:6-ra elveszítette. A döntő játszma a negyedik volt, mert ebben 3:2-nél brékelni tudta az ausztrált és 6:2-re győzött. Noszály azonban annál a bréknél megnyugodott, korábban sokat foglalkozott a pályával, onnantól azonban csak a játékára figyelt. A döntő játszmában hiába volt 4:4-nél három bréklabdája Woodbridge-nek, hiába állt az ausztrál 30-15-re a magyar 6:5-ös vezetésénél, Noszály mindkétszer felállt és három óra harmincnyolc perc alatt megnyerte a találkozót.

„Jobban bírtam erővel és ma sokszor ütöttem extrát” – értékelte a győzelmét Sasa. Ellenfele kicsit lekezelő volt, Woodbridge ugyanis azt mondta, a második szettben a padlóra küldhette volna Noszályt, akinek a javára csak a hazai pálya döntött. „Ha Sydney-ben játszottunk volna, hamar elmehetett volna banánt szedni” – mondta a csalódott vesztes.

Az utolsó meccsen a csapatban újonc, 19 éves Philippousis volt a rutinos Krocskó ellenfele, utóbbit senki sem féltette a nagy téttől. Nem is kellett, mert négy játszmában 6:4, 6:4, 3:6, 6:3-ra győzött. A magyar megszelidítete Philippousis óriási, kétszáz kilométeres szerváit. A harmadik szettben bejöttek az ausztrál óriási ütései, de a negyedikben már figyelt a magyar, ellenfele tenyerese egyre többször sikerült rosszul.

A fiatal ausztrál sem viselte túl jól a vereséget, azt mondta, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy kikaphat, ez csak a meccs vége után jutott eszébe. Azt mondta, nem Krocskó nyerte meg mérkőzést, hanem ő veszítette el. A hősies magyar viszont elismerte, hogy bár nem látszott rajta, de nagyon ideges volt a kezdés előtt. Azt is elárulta, direkt 6:4-re nyerte a második szettet, 5:2-es vezetésénél ugyanis elhatározta, ennyit enged az ausztrálnak. Ha túlságosan megnyerte volna a játszmát, azzal ugyanis szerinte rosszat tett volna magának.

Az ausztrálok a 3:2-es vereséggel először estek ki a Világcsoportból, ami kapitányuk szerint a lassú, salakos pálya miatt történhetett meg. A magyar válogatott a következő évben a Világcsoportban Csehországtól kapott ki 5-0-ra, majd egy 4-1-es moszkvai vereséggel kiesett az elitből. Csapatunk jelenleg az euroafrikai zónája második csoportjában szerepel.

Ausztrália a csúfos kiesés után rögtön visszajutott a Világcsoportba, majd még kétszer, 1999-ben és 2003-ban is megnyerte a sorozatot, 2000-ben és 2001-ben pedig döntős volt. 2008-ban azonban másodszor is kiesett, jelenleg is az ázsiai-óceániai zóna első csoportjában található.