
Szlovák kommandósok 25 éve verték szét a Fradi-tábort
További Alapvonal cikkek
-
A sporttechnológiai piacon magyar fejlesztések is segítik a jövő olimpikonjait
- Újabb mérföldkő: a humanoid dobógép nagy önbizalommal vágja a triplákat több mint 24 méterről
- Nagy esélyt kaptak a tehetségek, akikre az európai szuperklubok szeme sosem látna rá
- Hogyan lehet aktívabbá tenni az iskolásokat?
- Új találmányával mentené meg a magyar labdarúgást ifj. Albert Flórián
1992. szeptember 16-án, pontosan 25 évvel ezelőtt játszották a Slovan–Ferencváros BEK-meccset, amelynek 60. percében fekete maszkos szlovák kommandósok törtek be a Fradi-táborba és módszeresen ütlegelni kezdték a szurkolókat. A Ferencváros a pályán súlyos vereséget szenvedett, 4-1-re kapott ki a Slovantól, majd a visszavágón 0-0-t játszott, így kiesett a kupából.
Már a stadion bejáratánál éreztük a rendőrökből áradó ellenszenvet.
Egy szűk kapun egyesével engedtek át mindenkit, így meglehetősen türelmetlenül várakoztak az emberek, de nem történt baj. Az természetes, hogy a belépéskor mindenkit megmotoztak, de nehéz szavakba foglalni a rendőrök tekintetét, mozdulataikat, ahogy a gumibotokkal felénk nyúlkáltak, szóval minden gesztusukkal fenyegettek minket.” – nyilatkozta az akkori Nemzeti Sportnak egy 36 éves szurkoló.
Az előzmények Budapesten
Nyilasi Tibor 1990 augusztusában lett a Fradi edzője. A csapat 1981 óta nem volt bajnok, és a klub korábbi legendájától várta mindenki, hogy visszavezeti az FTC-t a győztes útra. Ez a második idényben sikerült is, a Vácot egy ponttal megelőzve a Fradi lett a bajnok, így készülhetett a BEK-re, vagyis a Bajnokok Ligájára, melynek elnevezését éppen 1992-ben használták először.
A Fradi nagy reményekkel várta a sorozatot. A keret nagyjából egyben maradt, sikerült Gregor Józsefet a Honvédtől, Sorin Cigant az Újpesttől leigazolni. A klub költségvetése már akkor is kiugró volt, a bajnoki cím miatt 190 millióval számoltak az Üllői úton. A csapat bajnokhoz méltóan kezdte az idényt, hiszen legyőzte a Csepelt, a Békéscsabát és a Kispestet is. Aztán szeptemberben megtorpant a Fradi. Ennek elsősorban a sérülések is okai voltak. 0-0-s döntetlen jött Újpesten, úgy, hogy Lipcsei Péter 12 perc alatt kapott két sárga lapot. Majd egy hazai 0-2 következett a Pécsi MFC-vel szemben.
Úgy utaztak Pozsonyba hogy nem tarthatott a csapattal a bajnoki címben óriási szerepet vállaló Fodor Imre, a védő Szergej Kuznyecov, a két új igazolás, Gregor és Cigan, valamint egy harmadik csatár Nagy Zsolt sem. Öt alapember esett ki az év egyik legfontosabb mérkőzései előtt. Havasi Mihály a Ferencváros technikai vezetője nem véletlenül nyilatkozta a meccs előtt, hogy egy minimális vereséggel is kiegyezett volna, ahogy elmondta: „Az szól a Fradi mellett, hogy minden ellene szól.”
Az előzmények Pozsonyban
Még Csehszlovákiában vagyunk, a politikai döntés értelmében Csehország és Szlovákia 1993. január 1-én, békésen vált ketté. Ennek ellenére a szlovák oldalon rendkívül feszült volt a belpolitikai helyzet. A júniusi parlamenti választások után megalakult az új, Vladimir Meciar által vezetett kormány, és megkezdődött Szlovákia önállósodása. A magyar kisebbség tiltakozása ellenére fogadták el az új alkotmányt, és a Bős-Nagymaros-vita sajátos lezárásaként elkezdték előkészíteni a Duna elterelését. Meciar szeptember elején Budapesten járt, ahol találkozott Antall József miniszterelnökkel, majd hazatérve közölte: a szlovákiai magyar politikusok ne járjanak át panaszkodni Budapestre, mert megállapodtak abban, hogy a kisebbségi kérdés Szlovákia belügye, írtuk korábbi cikkünkben.
Ami a sport részét illeti, az SK Slovan Bratislava hatalmas csatában, a végén hárompontos előnnyel nyerte az utolsó előtti közös, csehszlovák bajnokságot a Sparta Praha előtt. A gólkirály pedig az akkori legjobb szlovák játékos, a később két idényben a Real Madridban is futballozó Peter Dubovsky lett, aki a Fradinak is gólt rúgott a meccsen.
Az utolsó csehszlovák bajnokság 1992/1993-as idényéből öt forduló ment le a szeptember 16-i meccsig és a Slovan veretlenül, 15-3-as gólkülönbséggel vezette a tabellát (a végén ezúttal a Sparta örülhetett, Dubovsky megint gólkirály lett).
Így érkeztünk el a balhéba
A feszült politikai helyzet miatt, és mivel a fradisták korábban Koppenhágában, Bécsben és Szófiában is balhéztak, várható volt Pozsonyban is történni fog valami. Havasi a meccs előtt nyilatkozta, ha most is balhé lesz, el kell adni játékosokat, hogy fizetni tudják majd az UEFA büntetését.
Több ezer magyar drukker indult útnak, ahogy azt a kiutazó szurkolóktól tudjuk a buszokon mentek a nem éppen Szlovákiát éltető rigmusok:
„Kassa, Pozsony, Eperjes és Komárom/ Tankkal megyünk át a szlovák határon”
„Az a szép, az a szép, ha miénk a Felvidék,/ Ha miénk az egész Felvidék"
A magyarországi szurkolókhoz csatlakozott több ezer felvidéki magyar is, aki a helyszínen vásárolt jegyet. Mivel nem a Ferencvárosnak küldött 1500 jegyek egyike jutott hozzájuk, így a stadion különböző pontjain foglaltak helyet. A Tehelné Pole Stadionban végül 32 ezren jöttek össze és ennek a negyede a zöld-fehéreknek drukkolt.
A várható atrocitások már a meccs előtti napon elkezdődtek. Aranyhomok fürdő borozójában 40 magyar szurkolóra csapott le negyven kommandós. Állítólag azért, mert megsértették a szlovákok nemzeti önérzetét. Végül 21 magyart állítottak elő. A kihallgatáson részt vevő pozsonyi magyar konzul, Váradi Lajos azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy „a kommandósok fellépése talán nem minősíthető eléggé megfontoltnak, a bárban nem történt olyan esemény, ami miatt indokolt lett volna a szokásostól eltérő rendőri beavatkozás". A szurkolók pedig arra panaszkodtak, hogy indokolatlanul durván bántak velük a kommandósok.
A meccs előtt is történt már provokáció. A helyszínen tartózkodók egybehangzó véleménye volt, hogy a kommandósok keresték a lehetőséget a támadásra. Aki nem földre szegezett tekintettel ment, esetleg szembenézett a szlovák rendőrökkel, az egyből kapott néhány gumibot ütést. „Szófiában és Bécsben trógerül viselkedtünk, kijárt nekünk néhány pofon, de azt, amit Pozsonyban kaptunk, nem érdemeltük meg" – nyilatkozta a meccs után, már itthon, a sérülteket bemutató sajtótájékoztatón a zöld-fehérek egyik szurkolója.
Az a bizonyos 60. perc
A harmadik szlovák gól után, a 60. percben fekete álarcos kommandósok jelentek meg a lelátón, és módszeresen verni kezdték a magyar szurkolókat. Majd egy másik szektorban folytatták, szintén kizárólag a fradistákkal.

Előre kitervelt módszeres magyarverés volt"
– nyilatkozta a Népszabadságnak a helyszínen szurkoló Farkasházy Tivadar. Szerinte nyolcezer magyar szurkolóból ha száz volt höbörgő, részeges. Mind mondta, már az is szándékos provokáció volt, hogy nem különítették el a két tábort. Ehhez képest csak néhány tucat drukker balhézott, a tömegek között nem volt konfliktus. De ez nem számított, mert legalább 40 álarcos előbbi a déli szektor állóhelyi részében, majd egy másikban is szabályosan végigverte a szurkolókat, persze csak a magyarokat. Farkasházy szlovák szurkolók közé menekült a gumibotok elől, megjegyezte azt is, hogy a meccs után is vertek magyarokat.
„Ezek nem egyszerű rendőrök, hanem kőkemény hivatásos gyilkosok, szadista állatok voltak. Tudom, hogy súlyos dolgokat állítok, de azt hiszem, hogy nem olyan újságírónak ismernek, aki szítja a nemzetek közötti feszültséget. Itt nem a két szurkolótábor vagy a két ország lakói közötti konfliktusról volt szó, hanem a rendőrök kitervelt akciójáról.” – mondta akkor Farkasházy.
Nyilasi Tibor a meccs után nem csak arról volt kénytelen beszélni, mi okozta csapata kiütését, de a lelátói rendbontásról is beszélt. „Meggyőződésem, hogy előkészített menetrend szerint zajlottak az események. Nem félek kimondani, amikor a barna ruhás, fekete maszkos kommandósok megindultak, a fasizmus jutott eszembe.”
A meccs utáni napon a magyar közvéleményt megosztotta a pozsonyi események. Entz Géza, politikai államtitkár szerint politikai provokáció történt. Ugyanakkor egy magyar rendőri vezetőnek a jelentéséből az derült ki, hogy a szlovák rendőrök valamennyi beavatkozását a magyar szurkolók provokálták ki. A szlovák verzió szerint a magyarok át akartak mászni a vendégszektorba, aminek azért az mond ellent, hogy nem is voltak külön választva a táborok, a magyar és a szlovák drukkerek vegyesen helyezkedtek el a szektorokban, a kommandósok azokat ütötték, akin zöld-fehér mez volt, vagy éppen védelmére akart kelni valakinek.
Mindenki a másikra mutogatott
A következő napokban a magyar parlamentben is téma volt a pozsonyi eset. Boross Péter belügyminiszter felszólalásában a magyar rendőrséget is bírálata: „szakmai kérdésnek kezelte ezt az ügyet, mint minden más ügyet, és nem vette figyelembe, hogy bizonyos politikai ájer körüllengi mindezt, ahol a veszélyek lényegesen nagyobbak, és sajnálatos módon nagyobbak is lettek, mint az bebizonyosodott."
Gémesi István, IX. kerületi kapitány a meccs után a feletteseinek azt jelezte, hogy a szlovák rendőrök fellépése jogszerű volt, ittas magyar szurkolók hergelték őket. Egy ideig a magyar rendőrség is ezt kommunikálta, egészen addig, míg a tévéfelvételek alapján nem szembesítették ennek ellenkezőjével.
A Pozsonyba utazó szurkolók közül végül 14-et kellett kórházi ápolásban részesíteni. Sokáig olyan pletykákról is hallani lehetett, hogy egy szurkoló meghalt, eszméletlenül találták a kocsija mellett és később a kórházban hunyt el. Két hétig ült a kamuhír, mire kiderült, hogy az egész csak egy rosszindulatú vicc volt.
Boros Jenő, pozsonyi főkonzul állásfoglalása később a fradimob.hu birtokába került, amelyben a politikus azt írja, hogy a rendőrség részéről erődemonstrációra került sor.
„A mérkőzést megelőzően, a mérkőzés alatt, s azt követően nagyon sok incidensre került sor, amelyek egy részénél egyértelműen kimutatható volt a megfélemlítés szándéka. A második félidőben a különleges rendőri egység bevetését (a belügyminiszter parancsára) pedig a C szektorban lévő magyar szurkolókkal szemben konkrét okokkal nem tudják indokolni, s brutális fellépésük mindenkiben megdöbbenést váltott ki. Valójában nem a szabálytalankodó személyekkel szemben jártak el, hanem kollektíve példát statuáltak. Ugyanakkor a hasonlóan viselkedő szlovák szurkolókkal szemben semmiféle megtorló intézkedést nem alkalmaztak. Az atrocitások a mérkőzés után tovább folytatódtak, amelybe már a szlovák szurkolók is bekapcsolódtak, s a személygépkocsi és autóbusz rongálásokat a rendőrök tétlenül szemlélték.”
„Úgy véljük, hogy a szlovák rendőrségnek a mérkőzésen tanúsított magatartását több tényező is motiválta. Egyrészt a magyar rendőröknek a Ferencváros szurkolóiról előzetesen adott szakmai, tényfeltáró tájékoztatása alapján eleve feljogosítva érezték magukat a magyarokkal szembeni mindenfajta fellépésre. Egyúttal elképzelhető, hogy az erődemonstráció egyéb politikai célokat is szolgált: megmutatni a hazai lakosságnak, s talán fokozott mértékben a szlovákiai magyarságnak, hogy a hatalmon lévő politikai erő nem túr el semmiféle rendbontást. Ez különösen hatásosnak tűnhet akkor, amikor a szlovákiai magyarság az autonóm követelésekkel lép fel, s mintegy megfélemlítési eszközként lehet velük szemben felhasználni a rendőri egységeket.”
Az egységes szlovák állásfoglalás is a magyarokat tette felelőssé, de ezen az akkori politikai helyet miatt nagyon nem is lehetett csodálkozni.
A Ferencváros megóvta az UEFA-nál a meccset, amelyet az európai szövetség elutasított arra hivatkozva, hogy a lelátón történtek nem befolyásolták a pályán történteket. Sőt, meg is büntette a Ferencvárost, mint visszaesőként 15 ezer svájci frankot kellett fizetnie, mert kiprovokálták az UEFA szerint is túlzó rendőri intézkedést.
Pár nappal később minden visszatért a régi kerékvágásba. A hétvégén a Fradi már Siófokon nyert bajnoki meccsen. Bár sokan készültek a visszavágóra, az incidensre emlékeztető fekete csuklyát húztak sokan a lelátón. De a szlovákokat csak annyira sikerült megijeszteni, hogy csak egy szurkolójuk érkezett az Üllői útra, aki bátor tettéért örökös bérletet kapott. A meccsen nem esett gól, a Ferencváros 0-0-t játszott és 1-4-es gólkülönbséggel kiesett a Bajnokok Ligájából.
A jegyzőkönyv
Slovan Bratislava (csehszlovák) – Ferencváros 4:1 (1:0)
Pozsony, 32.000 néző, V: Muhmenthaler (svájci)
Slovan Bratislava: Vencel – Stupala, Glonek, Kinder – Klinovsky, Juriga, Dubovsky, Kristofik – Maixner (Moravec 68.), Timko, Gostic (Haraoui 50.)
Ferencváros: Balogh T. – Simon, Telek, Szekeres, Keller – Páling, Albert, Szűcs, Lipcsei – Schneider (Balogh G. 65.), Wukovics (Szenes 53.)
Gól: Gostic (19.), Dubovsky (53., 55.), Moravec (83.) illetve Lipcsei (75.)
Sárga lap: Glonek (10.) illetve Lipcsei (14.), Simon (66.)
Kiállítva: Szenes (85.)
Források: magyarfutball.hu, Nemzeti Sport, MTI.

Rovataink a Facebookon