100 éves lenne a Liverpool Csendes Géniusza

Szombaton, a Crystal Palace elleni bajnoki meccs előtt emlékezett legendájára a Liverpool FC: minden idők egyik legnagyobb edzőjét ünnepelte a klub, Bob Paisley-t.

A hivatalos ünnepség szombaton zajlott a Csendes Géniusz tiszteletére, de szerdán lett volna 100 éves a liverpooli hősök talán legnagyobbika, aki három BEK-, hat bajnoki-, három Ligakupa- és egy UEFA-kupa-serleget vitt az Anfield Roadra.

Robert Paisley 1919. január 23-án született egy Durham megyei kis bányászfaluban, Hetton-le-Hole-ban. Húszéves koráig a Bishop Auckland nevű kiscsapatban játszott, aztán 1939-től egészen 1983-as nyugdíjba vonulásáig, azaz közel 45 éven át szolgálta a Liverpoolt.

Szinte minden volt a klubnál, futballista, fizioterapeuta, edző, menedzser, igazgató. Egyike annak az öt angol futballistának, majd menedzsernek, aki mindkét rangjában bajnok tudott lenni ugyanazzal a klubbal. Rajta kívül csak Carlo Ancelotti és Zinedine Zidane nyert háromszor Bajnokcsapatok Európa Kupáját, illetve utóbbi kettő Bajnokok Ligáját. Minden idők legjobb Liverpoolja az ő érdeme.

Apja bányász volt, anyja háztartásbeli. Sunderlandtől hét mérföldre a durhami szénbányák adták a családnak azt a minimális keresetet, amelyből nehezen tengették életüket. Ahogy egyszer beszélt szülőföldjéről, azt mondta,

1926-ban 150 ezer bányász sztrájkolt országszerte a jobb munkakörülmények miatt, a Paisley-család is súlyosan megérezte a munkakiesést. Salakhalmokat gyűjtöttek össze, hogy aztán vízzel felkeverve tüzelőt készítsenek. Soha nem költöttek, mégsem volt soha pénzük.

Már az Eppleton általános iskolában kimagaslott Robert, azaz Bob tehetsége, négy év alatt 17 trófeát nyert csapatával. 14 éves korában apja mellett kellett dolgoznia, aki aztán bányabalesetet szenvedett, és öt évre kiesett a munkából. Az apa később kőművesnek képezte át magát.

Paisley 1933-ban a Hetton FC-hez került, ifjúkori álma volt, hogy a Sundelandben futballozzon, de onnan alacsony termete miatt elutasították. Végül a Bishop Auckland szerződtette az 1937-38-as szezonra, meccsenként 3 schillinget kapott.

A klubja az egyik legjelentősebb non-league (nem hivatásos) klub volt Angliában, ahogy Paisley is nevezte, az Amatőrök Királya. Ekkor a Liverpoolból már George Kay menedzser is figyelte a játékát, és Sunderlandben is újrafogalmazták esetleges szerződtetését.

Végül Paisley 1939. május 6-án lejátszotta utolsó meccsét a Bishop Aucklandben, majd két nappal később vonatra szállt, és Liverpoolba utazott: aláírta 25 fontról szóló első profiszerződését a klubbal, amely aztán heti 8 fontos fizetést garantált neki. A háború kitörése miatt a szövetség viszont csak barátságos meccseket engedélyezett, így 1939-tól 1941-ig Paisley ilyeneken játszott, 34 meccsen tíz gólt rúgott.

Paisley a II. világháborúban előbb hazájában, majd Észak-Afrikában, végül 1945-ig Olaszországban szolgált. Egyiptomban egyszer megsérült, majd részt vett Róma felszabadításában. Közvetlenül a háború után, a vonaton ismerkedett meg feleségével, akit 1946-ban vett el. Két fiuk és egy lányuk született.

1946. január 5-én játszotta első liverpooli tétmeccsét, amely egy FA-kupa-rangadó volt a Chester otthonában. Első gólja csak 1948. május 1-én jött össze, de 1947-ben már bajnoki címre vezette csapatát. Végül játékosként ez az egy cím jutott neki. A Poolban 253 találkozón szerepelt, tíz gólt rúgott. 1954-ben vonult vissza, de maradt a klubnál a sérült játékosok gyógytornászaként. Később, Albert Shelley visszavonulása után a második csapat edzője lett.

Fontos momentum 1959 decembere, ekkor érkezett a klubhoz Bill Shankly menedzsernek. Az új főnök az első napon összehívta a klub edzőit, és közölte velük, hogy nem hoz saját segédedzőket, az ő munkájukra számít. Shankly játékszellemisége, sebességen és labdabirtokláson alapuló elmélete magával ragadott mindenkit. Az Anfield egyik elhagyott terében alakították ki a legendás Boot Room-ot, egy olyan szobát, ahol az edzők megvitatták a csapat taktikáját, felállását, a legfontosabb dolgokat. És ahol aztán az ellenfelek menedzsereit és személyzetét mindig meghívták egy italra a meccsek után.

Amikor 1965-66-ban bajnoki címet nyert a csapat és a BEK-döntőbe is eljutott, mindössze 14 játékost használt a klub. Shankly is elismerte Paisley tudását, sorra fogadta meg bölcs tanácsait. Ahogy az önéletrajzi regényében is írta, bár Paisley boldogan játszotta a másodhegedűs szerepét, Shankly volt a Liverpool mögött álló nagy motiváló erő, Paisley volt a taktikus.

Shankly vezetése alatt, Paisley asszisztensi munkájával a Pool háromszor nyerte meg az első, egyszer a másodosztályt, valamint két FA-kupát és egy UEFA-kupát szerzett. Shankly 1974-ben váratlanul visszavonult, a klubvezetés a folytonosság miatt az elején még vonakodó Paisleyt nevezte ki. A Liverpool legsikeresebb korszaka jött, kilenc éven keresztül minden szezon végén valamelyik nagy serleg az Anfield Roadra került.

1974 augusztus 26. és 1983. júliusa között:

• 6 bajnoki cím (1976, 1977, 1979, 1980, 1982, 1983)
• 3 Ligakupa (1981, 1982, 1983)
• 6 FA Charity Shield, azaz angol szuperkupa (1974, 1976, 1977, 1979, 1980, 1982)
• 3 BEK-győzelem (1977, 1978, 1981)
• 1 UEFA-kupa (1976)
• 1 UEFA Szuperkupa (1977)

jött össze.

Kilenc év alatt összesen 20 cím, 535 meccsből 308 győzelem, 131 döntetlen és csak 96 vereség. Kilencből hatszor lett az év menedzsere Paisley. Egyedül az FA-kupát nem tudta megnyerni a Poollal, 1977-ben a döntőben a Manchester Unitedtől kaptak ki  2-1-re. Az Interkontinentális Kupa sem jött össze, ez nemzetközi, a Flamengo 1980-ban 3-0-ra győzte le Paisley csapatát.

A kiváló edző nem csak a taktikához és a futballhoz értett, üzletembernek sem volt utolsó. Amikor Kevin Keegan például 1977-ben a Hamburgba igazolt, akkor Kenny Dalglish-t úgy szerezte meg a Celtictől, hogy a klub 60 ezer font nyereséget könyvelhetett el. Az elöregedő csapat folyamatos frissítésén dolgozott, ahogy Phil Neal, a csapat védője mondta egyszer:

Nehéz lenne felsorolni azoknak a játékosoknak a sorát, akivel Paisley együtt dolgozott, akikkel együtt eljutott a világhírnévig. Érdemes tehát annak a három BEK-győztes csapatnak a magját alapul venni, akik főként angol futballistákból álltak, mint Ray Clemence, Phil Neal, Ray Kennedy, Kevin Keegan, Terry McDermott, a legtöbb liverpooli meccset játszó Ian Callaghan, vagy később Sammy Lee. Illetve az 1973 és 1978 között csapatkapitány Emlyn Hughes. A skótok közül Alan Hansen, Kenny Dalglish, Graeme Souness juthat eszünkbe.

Angliában a hetvenes évek óta voltak legendás korszakok, így a Nottingham Forest és Brian Clough, az Aston Villa és Ron Saunders, valamint Tony Barton, vagy akár az Ipswich Town és Bobby Robson, de Paisleyt és a Liverpoolt csak Sir Alex Ferguson és a Manchester United tudta felülmúlni - igaz, a skót edzőlegendának volt erre 27 éve.

Bob Paisley 24 év segéd- illetve vezetőedzői munka után 1983-ban mondott le. Az egykori edzőtárs, a szintén  Bill Shankley-nél kezdő Joe Fagan vette át a helyét, és a Liverpool 1984-ben vele is megnyerte a BEK-et. Elvileg csak papíron, de segítette egykori játékosát, Kenny Dalglish-t is, aki 1985-ben kapott kispadot az Anfielden. Paisley lésőbb a Liverpool klubigazgatója lett. Lehetett volna ír szövetségi kapitány is, de a posztot végül Jacky Charlton kapta meg.

Szinte élete utolsó pillanatáig a klub környékén mozgott. Tanácsaival, meglátásaival 1992-ig segítette szeretett klubját, amíg el nem hatalmasodott rajta az Alzheimer-kór.

1996. február 14-én, 77 évesen halt meg. A már meglévő Bill Shankly-kapu után róla is elneveztek egy fontos helyet a szentélyben. A híres szurkolótábor, a Kop a mai napig is büszkén lengeti a zászlót, amelyen a legendás edző portréja látható, nincs olyan meccs Liverpoolban, amikor ne lenne a lelátón ez a lobogó. Legendája tovább él, ahogy a liverpooli Szent Péter-templom urnaházában is, ahová eltemették. Szülőfalujában a róla elnevezett ház őrzi emlékét.

Számos cikk és könyv született róla és munkásságáról. Az egyikben az évszázad legjobb menedzserének, a Csendes Géniusznak nevezi őt Ian Herbert, a neves Independent egykori újságírója, aki a menedzser és felesége által közösen vezetett naplóhoz fért hozzá, és írta meg az alapján a mester önéletrajzi regényét.