A legrövidebb Forma-1-es karrier 2 méter után ért véget

Ha nem is túl gyakran, de néha azért előjön kérdésként motorsportos kvízekben, hogy kié volt a legrövidebb Forma-1-es karrier. A legtöbb helyen Marco Apicella a megoldás, aki az 1993-as F1-szezonban volt beugró a Sasol Jordan csapatánál az Olasz Nagydíjon Thierry Boutsen szezon közbeni visszavonulása után.

Apicella ezen az egy versenyen indult, a futamon viszont már 800 méter után kiesett, miután belekerült a célegyenes végén, a sikán előtt történt balesetbe.

Az 1907-ben született Ernst Loof egy mérnök volt, aki éveken át a BMW-nél dolgozott, majd később saját autógyárat is alapított Veritas néven, ahol vezető tervezőként is dolgozott. Azt az autót is ő tervezte, amivel 46 évesen valóra váltotta régi álmát, és több motorverseny, illetve F2-futam után elindult a Forma-1-es Német Nagydíjon.

Az álom viszont csak idáig tartott, a Nürburgringen rendezett versenyen ugyanis nem sok öröme volt, maximum pusztán a vezetés élménye. Az 1950-es években már hivatalosan is létezett a Forma-1, a világbajnokságba számító futamok mellett viszont rengeteg további nagydíjat rendeztek. 1953-ban például 9 futamból állt a vb, de a szezonban volt még 41 F1- vagy F2-verseny.

(A képen Ernst Loof a Veritas volánja mögött.)

Mivel a F1-autókból elég nagy hiány alakult ki 1952-re és 1953-ra, a Forma-1-es futamokat valójában Forma-2-es szabályrendszer szerint bonyolították le, így némileg lassabb F2-kocsik indultak a versenyeken. Ilyen volt Loof Veritas Meteorja is, ami legalább annyira elmaradt teljesítményben a Ferrariktól és Maseratiktól, amennyire Loof vezetési tudása gyengébb volt mondjuk Alberto Ascari, Juan Manuel Fangio vagy Nino Farina manőverezési képességéhez képest. Nem csoda, hogy az időmérőn Loof 2:17 percet kapott a 10 perc alá éppen csak benéző, 9:59,8-as időt autózó Ascaritól.

Loof végül a 35 induló közül a 31. rajthelyet szerezte meg, és leginkább csak arra számíthatott, hogy időről időre majd elhúz mellette a mezőny a 18 körös versenyen. Ám még ez sem adatott meg neki,

Loof ugyan korábban indult a világbajnokságba nem beleszámító futamon, de a nürgburgringi motorhiba után már nem próbálkozott, így az egyetlen F1-versenyén két métert megtéve alighanem örökre megdönthetetlen (negatív) rekordot állított fel.

A német mérnök és tervező viszont nem csak ennyit tett, ami fontos a motorsport története szempontjából. Mielőtt megalapította volna a Veritast, a BMW-nél részt vett a korszakos BMW 328 tervezésében is. A típusból 1936-40 között összesen 464 darab készült, ezek csak 1937-ben 100 különböző (kategória)győzelmet szereztek, és később többek között olyan versenyeket nyertek vele saját kategórián belül, mint a silverstone-i RAC Tourist Trophy, az 1938-as Mille Miglia, az 1939-es Le Mans-i 24 órás, vagy éppen az 1948-as Ausztrál Nagydíj, ahol az összetett versenyt vitte a 328-as.

A kocsi egyébként annyira népszerű volt, hogy a második világháború után a nyugati hatalmak is meg akarták kaparintani, ezért az autógyártásba is beszálló Bristol repülőgépgyár képviselői egy brit autónak (egy Frazer Nash-gyártmánynak) álcázva kicsempésztek egy 328-ast a tervrajzaival együtt a szovjet megszállási zónából.

Angliában végül ezekre alapozva építették a Bristol autóit, de a Frazer Nash motorjait is a 328-as alapján építették a későbbiekben. A Bristol 400-ból például 487 darabot adtak el 1947-50 között, de ezek már nem arattak motorsportos sikereket a német előd 328-ashoz hasonlóan.

Loof 48 évesen, 1956-ban, rákban halt meg.