Az NFL-nek addig jó, míg szeretőnek tartja Európát

A 2015-ös az első olyan NFL-szezon, amiben két egymást követő hétvégén is meccset delegálnak Londonba, egészen pontosan a Wembley-be. A 2007-ben, egyetlen meccsel indult International Series 2013-ban már két, 2014-től pedig már három meccset hoz Európába, a hírek szerint 2018-tól pedig már négy NFL-meccs lehet Angliában, sőt, jövőre akár három egymást követő hétvégére is tehetik a mérkőzéseket.

A növekvő igény tehát kézzel fogható, bár amikor 2007-ben elindult a sorozat, sokan még abban sem voltak biztosak, hogy meg lehet-e tölteni egy 86 ezres stadiont 5500 km-re az NFL hazájától. Az azóta játszott 13 meccsen valamivel 83 ezer fölött van az átlagnézőszám, ami elég lenyűgöző, a liga 32 csapata közül ugyanis egy hazai pályájára sem férne be ennyi néző – a legnagyobb a New York Giants/Jets New Jersey-i stadionja, amibe maximum 82500-an férnek.

Az európai, sőt, mondhatni globális térhódítás viszont jóval 2007 előtt indult, bár a pontos dátumot nehéz bekarikázni. Az első Egyesült Államokon kívül rendezett bemutatómeccs 1926-ban volt a New York Yankees és a Los Angeles Wildcats részvételével Kanadában, majd 1948-69 között újabb kanadai meccsek jöttek, jórészt kanadai ellenfelekkel. 1976-ban Tokió, két évvel később pedig Mexikóváros kapott egy mérkőzést, míg 1983-ban Londonba küldték a Minnesota Vikingst és a St. Louis Cardinalst az előszezonban.

Ez vezette fel az 1986-tól American Bowl névre keresztelt sorozatot, ami 2005-ig összesen 40 felkészülési mérkőzést jelentett olyan várásokban London mellett, mint Sydney, Montreal, Toronto, Vancouver, Berlin, Oszaka, Tokió, Mexikóváros, Monterrey, Dublin és Barcelona.

Ezzel egy időben az NFL egy fiókligát is létrehozott Európában, ami eleinte World League of American Football (WLAF), majd NFL Europe, végül NFL Europa néven futott. A lényege az volt, hogy miközben az amerikaifutballt népszerűsítették Európában, az NFL-csapatok fiatal, rutintalan játékosai tapasztalatot szerezzenek.

A holtszezonban tartott minibajnokságban olyan csapatok szerepeltek, mint az Amsterdam Admirals, a Barcelona Dragons, a Berlin Thunder, a Cologne Centurions, a Frankfurt Galaxy, a Hamburg Sea Devils, a London/England Monarchs, a Rhein Fire és a Scottish Claymores, ami jól mutatja, hogy a liga leginkább a német, és nem az angol piacra épült.

Az európai csapatokat NFL-edzők vezették, a játékosok többségét is az NFL-ből hozták át – így a későbbi Super Bowl-győztes irányító, Kurt Warner (Admirals), a négyszeres Super Bowl-győztes rúgó, Adam Vinatieri (Admirals), illetve a legendás védőjátékos, William Perry (Monarchs) is megfordult a ligában, bár utóbbi már levezetni jött.

A sorozatot viszont 2007-ben felszámolták, mivel inkább csak vitte, mint hozta a pénzt az NFL-nek, ráadásul európai játékosok sem nagyon érkeztek a ligába, így új terv kellett. Ebből lett az NFL Europa idején már a háttérben szervezés alatt álló International Series.

Előre Jaguár

A londoni projekt legnagyobb támogatója mindenképp a Jacksonville Jaguars tulajdonosa, Shad Khan, aki garanciát vállalt arra, hogy folytatja a 2013-ban megkezdett sort, és 2020-ig minden évben elhozza egyszer csapatát az angol fővárosba. Sőt, jövőre akár két mérkőzésre is jöhetne a Jaguars, legalábbis az NFL azt tervezi, hogy 2016-ban vagy elhoz egy csapatot kétszer, vagy három egymás utáni hétvégére teszi a három mérkőzést.

Khan neve viszont máshol is előkerült az NFL európai nyitása kapcsán: egyes elemzők szerint a Jacksonville Jaguars mellett a Fulham miatt az angol fociban is érdekelt üzletember rövid időn belül eladná a mostani futballcsapatát, hogy aztán megvegye a Tottenhamet. Méghozzá azért, mert a 2018-as szezonra elkészülő új Tottenham-stadiont már úgy építik, hogy a füves pálya kitolható legyen, alatta pedig legyen egy szintén állandó műfüves borítás az NFL számára – a készülő pálya üzemeltetői ugyanis 2018-27 közöttre szezononként két NFL-meccsre máris kötöttek egy szerződést.

A háttérben viszont ott van a kérdés, ami nagyjából a londoni kaland 2007-es bevezetése óta lóg a levegőben:

lesz-e végleges csapata Londonnak?

A válasz nem könnyű. Az NFL nyíltan azzal a szándékkal szervezett idén két egymás utáni fordulót Londonba, hogy letesztelje, mennyire tud a város megbirkózni azzal a terheléssel, amit egy héten belül két mérkőzés okoz, és ezért szeretnének 2016-ban egymás után három meccset rendezni. Csakhogy a dolog nem ennyire egyszerű, egy londoni franchise ugyanis nem csak annyit jelentene, hogy a mostani három, majd a későbbi négy meccs helyett nyolcra kell készülni Angliában.

A logisztika sokkal nagyobb gondot jelent, mint pusztán a mérkőzések száma. A Londonba utazó csapatok már februárban elkezdik az út tervezését, a felszerelés jó részét augusztusban, hajón adják fel Anglia felé. Amíg erre van idejük, ez rendben is van, de képzeljük el, mi lenne, ha a Londonba költöztetett csapat bejutna a rájátszásba, és megszerezné a hazai pálya jogát: egy hete lenne az ellenfélnek leszervezni azt, amire most bő fél évet szánnak.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy London egyrészt jóval messzebb is van a keleti parttól, mint a keleti és a nyugati partok távolsága, másrészt egy teljesen más országban van, ezért elég nehéz lenne az angliai csapatnak rávennie a játékosokat, igazoljanak és költözzenek hozzájuk.

Ez a része Angliára korlátozza a bővülést, az viszont nem, hogy a mérkőzéseket London melyik stadionjában rendezik, illetve csak részben. Bár az amerikai sportsajtó folyamatosan csak az angol közönséget vizsgálja, hogy értik-e a sportágat, magukénak tudnak-e tekinteni egy csapatot, egyelőre biztosan nem erről szólnak az NFL kihelyezett meccsei. Mivel London még mindig közelebb van Madridhoz (ahogy Budapesthez, Nápolyhoz, vagy épp Stockholmhoz is), mint New York (vagy Miami, vagy San Francisco), ezért évekig biztosított, hogy bárki is játszik Európában, a rajongók megtöltik majd a stadiont, mert sokkal könnyebben és olcsóbban tudnak kijutni egy NFL-meccsre, mintha Amerikába kellene utazniuk. És mindezért magasabb jegyárakat fizetnek, mint az amerikaiak: a 2014-es Falcons-Lions meccsre átlagosan 261,28 dollárba került egy jegy a Wembley-be, míg a tavalyi szezon teljes NFL-átlaga 84,43 dollár, a különbség tehát háromszoros. Éppen ezért az angliai meccsek a teljes európai piac hasznát élvezik.

Ez a hatás pedig Amerikában is érződik, mert 2014-től kezdve helyi idő szerint kora délutánra tette az NFL a kezdési időpontokat, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban reggeltől az esti rangadóig 14 óra megszakítás nélküli élő meccsfolyamot tud adni az NFL.

A költözés átka

A november 1-jei Detroit-Kansas City mérkőzést is beleszámolva 2007 óta összesen 20 csapat játszott legalább egy tétmeccset a Wembley-ben, ami majdnem a liga kétharmadát jelenti. Ez a változatosság sokat segít az európai szurkolók bevonzásának, mert a korlátozott lehetőség miatt nem csak a két csapat szurkolói próbálnak kijutni a mérkőzésre.

A 2018-20 között négy, a 2021-27 közötti időszakra egyelőre csak szezononként két meccsre szóló szerződés persze azt sejteti, hogy messze még a konkrét lépés afelé, hogy állandó csapatot kapjon London, a rotáció tehát marad, és mindig lesz olyan tulajdonos, aki a plusz hírverésért cserébe hajlandó lesz lemondani egy hazai mérkőzésről.

Egy végleges csapattal viszont már nem lehet állandóan Európára támaszkodni, annak tényleg bele kellene épülnie a londoni sportéletbe, ennek a sikeressége pedig megjósolhatatlan. Vagyis amíg nem kötelezi el magát egy konkrét csapattal London mellett az NFL, sokkal jobban jár.

Van másik út

Amíg az NFL-nél a költözésről elmélkednek, addig a terjeszkedés új irányokban halad majd tovább. Roger Goodell NFL-kommisszár már májusban arról beszélt, hogy vizsgálják a lehetőségét annak, hogy Németországba, Mexikóba és Brazíliába vigyenek mérkőzéseket. A német piac magától értetődik, náluk van Európa legerősebb és legnagyobb amerikaifutball-bajnoksága, az NFL Europe miatt pedig még az egykori gyökerek sem haltak ki – a londoni meccseken a mai napig látni még az európai csapatok mezében mászkáló szurkolókat. Mexikó is a biztos piac és a fizikai közelség miatt tűnik jó választásnak: amikor 2005-ben a San Francisco 49ers és az Arizona Cardinals a mexikóvárosi Azteca stadionban játszotta az NFL történetének első külföldi alapszakasz-meccsét, a mai napig csúcsot jelentő 103467 néző volt jelen.

Brazília a Pro Bowlt kaphatja meg – ezt 1979-től 2014 kivételével mindig Hawaiion tartották, ami egyfajta jutalomutat jelentett az All-Star-játékosoknak, így ilyen szempontból Brazília is remekül beillene fizetett nyaralásnak.

Nem várt hatás

Nem szorosan az Amerikán kívül rendezett mérkőzésekhez kötődik, de a nemzetközi terjeszkedés szempontjából az is sokat jelent az NFL-nek, hogy kezdenek beszivárogni a külföldi játékosok. Az ausztrál ex-rögbis Jarryd Hayne különleges eset, hiszen hazájában hatalmas sztárnak számított, így amikor a San Francisco 49ershez igazolt, természetesen óriási NFL-őrület tört ki Ausztráliában.

Hasonló hatása volt a dán rajongókra az 1982-2007 között aktív rúgójátékos Morten Andersennek, ahogy a még mindig aktív lengyel kickernek, Sebastian Janikowskinak is saját országában.

Arra viszont nehéz lenne stratégiát építeni, hogy a rögbisztár Hayne-hez hasonló kaliberű játékosok váltsanak az NFL-re saját sportágukból, úgyhogy ez megmarad egyfajta kiegészítő népszerűsítő eszköznek.

Addig pedig jöhet majd Berlinben vagy Münchenben egy NFL-meccs, mielőtt feltámasztanák a London Monarchsot.