Az irányító, akinek egy konferencia sorsa nyugszik a vállán
További 120 yard cikkek
-
Közel fél évszázada nem látott eseményt jegyeztek fel Amerikában - Ebben az évezredben még nem fordult elő olyan az Egyesült Államokban, mint a hétvégén
- Rákos megbetegedés miatt kellett műteni a történelem egyik legjobb sportolóját
- Ilyen sem volt még: jövőre Berlinben is rendeznek NFL-mérkőzést
- Olimpiai csúccsal lett aranyérmes Párizsban, most kipróbálná magát a világ legerősebb ligájában
Szeptember elején elkezdődik az egyetemi amerikaifutball-bajnokság, amit a tíz legmeghatározóbb játékos bemutatásával vezetünk fel. Ők tehetik a legtöbbet azért, hogy csapatuk bajnok legyen.
Korábbi részek: Leonard Fournette, Myles Garrett, Dalvin Cook, Jalen Hurd, ArDarius Stewart, J.T. Barrett, Deshaun Watson, Jabrill Peppers, Christian McCaffrey.
A tavalyi college-szezon előtt mindenki azt várta, hogy a Big 10-csapatok közül a TCU és a Baylor vív öldöklő párharcot az egyik playoffhelyért, aztán erre mi lett? A TCU a hihetetlenül balszerencsés sérüléshullám miatt gyakorlatilag elfogyott, a Baylor a végére kipukkadt, az Oklahoma Sooners meg szépen elverte mindkettőt, majd negyedik kiemeltként beavászkodott a rájátszásba.
Ahol aztán szembekerültek a Deshaun Watson-vezette Clemson Tigersszel, akik 37-17-re büntették a Soonerst, Baker Mayfield irányító pedig olyan pocsékul játszott, hogy az Oklahoma-drukkerek alig hittek a szemüknek. Mayfield ugyanis az egyetemi szezon alapszakaszát úgy hozta le, hogy azzal egy csapásra beverekedte magát a legelitebb egyetemi irányítók közé: ugyan nem produkált Deshaun Watsonhoz hasonló űrszámokat, de konzisztenciában a legjobbak egyike volt: csak az 1/1-esként elkelt Jared Goff és a Bowling Green-irányító Matt Johnson tudott hozzá hasonlóan egyenletes teljesítményt nyújtani.
Mayfield prototipikusabb irányító, mint Watson: ő is szereti célba venni a szomszéd államban lévő elkapóit a mélységi passzaival: húsz yardnál hosszabb szituációkban majdhogynem képtelen hibázni, és tavaly tizenegy touchdownt is szerzett így. Ráadásul, ha nem is nevezhető egyértelműen dual threat-irányítónak, jó érzéke van a scramble-höz és a direkt ráhívott futójátékok is ülnek: ha megindul, abból jó eséllyel tud plusz yardokat sajtolni: tavaly 598 yardig és hét touchdowning jutott a földön, és ami még impresszívebb, hogy eközben 23 alkalommal cselezte ki az őt szerelni próbáló játékost.
A 21 éves Mayfield karrierje ráadásul meglehetősen döcögősen indult: ösztöndíj nélkül, úgynevezett walk-on játékosként került a szintén a Big 12-ben vitézkedő Texas Tech Red Raiders csapatához, ahol aztán azonnal megszerezte a kezdő pozíciót, ám egy év után transzferelt a konferenciarivális Soonershez, és emiatt ki is kellett hagynia a 2014-es szezont. Amit tehát tavaly láttunk tőle, az valószínűleg csak a kezdet volt, és ha képes fejlődni, valamint el tudja kerülni az olyan váratlan hullámvölgyeket, mint a Clemson elleni playoffmeccs, akkor ismét a rájátszásban láthatjuk az Oklahoma Soonerst, hiszen ugyan Sterling Shepard, Mayfield egyik kedvenc fegyvere már az NFL-ben kapkodja a labdákat, a monstruózus felépítésű futó, Samaje Perine viszont maradt, és a másodéves Joe Mixontól is sokat várnak idén, és velük, valamint a Shepard pótlására hivatott, már tavaly is jól teljesítő Dede Westbrookkal együtt az egyetemi futball egyik legjobb offense-e a Soonersé.
Amire szükség is lesz, hiszen a menetrendjük kőkemény: rögtön nyitásnak jön a már tavaly is brilliánsan játszó Houston Cougars, rá két hétre pedig a még mindig félelmetes Ohio State Buckeyes, és utána sem lélegezhetnek fel, hiszen a TCU még az építkezés fázisában is kellemetlen ellenfél tud lenni, a Texas Tech pedig mindig képes lehet a kellemetlen meglepetésekre.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon