Feltűnt, hogy 50 év után valami eltűnt az NFL-ből?

Egy, a Biology Letters szaklapban nemrég megjelent tanulmány szerint bizonyos sportágakban szokatlanul nagy előnyt jelenthet, ha valaki balkezes. Főleg azokban, ahol az idő különösen fontos, tehát kevés idő van reagálni. Ilyenek a baseball, a pingpong, a tenisz, de a furcsa lövőszögek miatt például a kézilabdában és a vízilabdában is kiemelt fontosságú lehet pár biztos balkezes lövő. Az amerikaifutballban viszont pont, hogy az ellentettje igaz, egy balkezes irányító sokkal több plusz munkát igényel, mint amennyi haszon van belőle - így az NFL-ből már el is kezdtek kikopni. Olyannyira, hogy

De miért?

Balkezes irányítók nem hogy az elmúlt 50 évben végig voltak az NFL-ben, de még a filmekben is felbukkantak. Keanu Reeves két filmben is volt irányító, de csak A cserecsapatban láttuk játszani. A Holtpontban mesélték róla, hogy egykor az Ohio State kiváló QB-ja volt, bár a tengerparton egyszer dobál is, ballal. A cserecsapatban viszont meccsen dobél bal kézzel, ahogy a Minden Héten Háborúban Dennis Quaid is.

Bármilyen tanulmányt nézünk, elmondható, hogy a lakosság 10-13 százaléka balkezes. Ez alapján az NFL-ben most szerződéssel bíró 79 irányítóból tehát az átlagot nézve minimum hétnek balkezesnek kellene lennie.

Ehhez képest egy balkezes irányító sincs az NFL-ben, 2016-ban is csak egy, a Dallas Cowboys cseréje, Kellen Moore volt, de passzig ő sem jutott a szezonban. Az egyetlen balkezes passzkísérlet a csapattársáé, az egyébként elkapót játszó Dez Bryanté volt a 2016-os idényben, a trükkjáték pedig csak arra volt jó, hogy a Cowboys felfedte a titkot, miszerint Bryant balkezes, holott ez a meglepetés később, téthelyzetben még jól jöhetett volna.

Pedig nincs rossz múltjuk a balkezeseknek az NFL-ben.

2010-ben a Denver Broncos még az első körben választotta ki Tim Tebow-t, ugyanabban az évben a draft hetedik körében került a New Orleans Saintshez Sean Canfield. Mára egyikük sincs az NFL-ben. Canfield óta pedig egy balkezes irányítót sem drafoltak a csapatok.

Az 1970-es években volt a balkezesek aranykora. Ken Stabler (1970-84) és Steve Young (1985-99) is bekerült a Hírességek csarnokába, nem mellesleg nyertek egy, illetve három Super Bowlt. Az 1988-as szezon MVP-je, vagyis legértékesebb játékosa is egy balos irányító, a négyszeres Pro Bowl-játékos Boomer Esiason volt, de a három Pro Bowlig jutó, a ligában 19 évet játszó Mark Brunell is balos volt. Ahogy a négyszeres Pro Bowler Michael Vick is, de említhetnénk Jim Zornt, Bobby Douglasst és Scott Michellt, meg még sokakat.

Vick kapcsán egyébként érdemes tudni, hogy ő valójában jobbkezes, de annyira jól ment neki fiatalként a társai ellen a grundon, hogy folyton arra kérték, dobáljon ballal, hogy legyen némi esélyük. Vick annyira hozzászokott a ballal dobáláshoz, hogy végül középiskolásként, majd értelemszerűen egész pályafutására is emellett maradt.

De ha egykor Super Bowlokig és MVP-címig vitték a balkezesek, miért tűntek el?

Nehezebb elkapni a labdáikat

Azért, hogy pontosan szálljon az amerikaifutball-labda, az irányítók úgy dobják el, hogy a hosszanti tengelye körül forogjon. Minél gyorsabban forog, annál kevésbé zavar be mondjuk a szél, viszont emiatt picit csavarodik is a dobás. A ballal eldobott labda pont az ellenkező irányba megy, mint amelyik irányba megszokták az elkapók, ezért több lehet a sikeretlen átadás. Bár több balkezes irányító szerint is inkább csak a gyengébb képességű elkapóknak okozhat ez gondot.

Mindent fordítva kell csinálni miattuk

Az irányító mellett a támadófalember bal szélén felálló tackle a támadósorok legfontosabb és általában második legjobban fizetett játékosa, mert a jobbkezes irányító jobbra fordul először, tehát a bal tackle védi az úgynevezett vak oldalát. A balkezes irányító viszont balra fordul, tehát a jobb tackle lesz kiemelten fontos számára. Azon a poszton viszont normális esetben kisebb a felelősség, gyengébb játékos is befér oda, mert az onnan érkező veszélyt látja az irányító, tehát tud vele kalkulálni.

A legjobb bal tackle-öket drágán megfizetik, a draftok legelején választják ki, nem azért, hogy utána áron felül dolgozzanak. Óriási különbség azért itt sincs persze, nem arról van szó, hogy a támadófal bal oldalán szuperatléták, a jobbon pedig átlagemberek vannak, de a bal-jobb csere azért bekavarhat.

Főleg úgy, hogy mivel a legtöbb edző jobbkezes, így jobbkezes dolgokban gondolkodik, a csapat playbookjának nagy része is jobbkezes irányítóra van kitalálva.

Elég csak Az Elkapás néven elhíresült játékra gondolni, amit a San Francisco 49ers irányítója, Joe Montana csinált meg a Dallas Cowboys ellen az 1982-es szezon rájátszásában.

Montana jobbra futott, a végtelenségig húzta az időt, majd Dwight Clarknak passzolt. Ugyanezt a cseréje, a későbbi 49ers-kezdő Steve Young nem tudta volna megcsinálni, mert jobbra mozgás közben természetellenes bal kézzel passzolni.

Persze, amikor Young kezdő lett a csapatban, minden változott, de mindig a kezdőirányító szerepe dönt, a cserének hozzá kell alkalmazkodnia, így egy jobbkezes irányító alatt nincs is balosra kitalált játék. A balkezes cserének viszont tudnia kell minden jobbkezes játékot.

De vannak olyan edzők, akik nyíltan vállalják, hogy csak púp a hátukon egy balkezes irányító. A már az ESPN-szakértőjeként dolgozó, korábbi Super Bowl-győztes edző, Jon Gruden például még a Tampa Bayt vezetve mondta azt a balkezes irányító Chris Simmsnek, hogy elege van belőle, amikor miatta minden játékot az ellenkező oldalra kell hívnia - csak hogy Simms balra foroghasson ki balkezesként a passzok előtt.

Már baseballoznak

Az MLB (profi baseball-liga)-irányítóknak legalább negyede balkezes alapállású volt 2017-ben, ami nem is csoda, mondhatni bal kézre van kitalálva a sportág. Részben. Mivel többségében így is jobbkezes dobókkal találkoznak, egy jó balkezes dobójátékos felülértékelődik, hiszen más szögben, máshogy csavarodva érkeznek az ő labdái, mint amit megszoktak az ütőjátékosok.

Ha egy edző meglát egy fiatal srácot erős, pontos bal karral, egyből elkezdik tolni a baseball felé, hiszen ott évi 20-30 millió dollárt is kereshet, többet, mint az NFL-ben kezdőként.

Jön azért az újabb hullám

A 2018-as drafton csapatra lelhet a Notre Dame (majd Florida) ágyúkezű játékosa, Malik Zaire. Ő lehet a balkezesek újjászületésének első hírnöke, de azért nem lesz egyedül (várhatóan). A Middle Tennessee iráynítója, Brent Stockstill 61 touchdownt és 16 interceptiont hozott össze az elmúlt két szezonban, ha akar, még kettőt maradhat is az egyetemén.

A mindig bivalyerős Alabama egyelőre csak csereirányítója, Tua Tagovailoa többekben is Steve Young emlékét ébresztette fel, és akkor még ott van az a Michigan-irányító Shane Morris, aki a QB-khoz nagyon értő korábbi NFL-edző Jim Harbaugh-tól tanulhat.

Talán rájuk gondolhatott Mark Brunell, amikor azt mondta a Chicago Tribune-nak 2015-ben, hogy:

Egy haldokló faj vagyunk. Kell valaki, aki átveszi tőlünk a stafétát, különben lassan kihalunk.

A Guardian által szemlézett tanulmány, amit cikkünk elején idéztünk, egyébként arra jutott, hogy baseballban időnként 25-ről 30 százalékra is felmehet a balkezes dobójátékosok száma. A tollaslabdában 13 százalék a balosok aránya, a fallabdában 8,7, már a férfiaknál. A nőknél a legjobb pingpongozók 19 százaléka balkezes, teniszben és tollasban ugyanez a szám 8 százalék, fallabdában picit több, 8,4 százalék.

Néha nem árt a balkezes irányító sem

De csak akkor, ha van mellette egy jobbkezes is. A 2013-as egyetemi amerikaifutball-bajnokság furcsága volt a ULM (University of Louisiana at Monroe) csapatának trükkös játékvariációja, ami alatt egyszerre vetettek be két irányítót.

A kezdő Kolton Browning balkezes volt, cseréje, Cody Wells jobbkezes. Folyton válgotatták, ki mikor jut labdához, a védelemnek pedig minden oldara kettőzött figyelemmel kellett koncentrálnia, hogy ne legyen baj.

Ezt persze nehéz hosszú távon sikerre vinni, a profiknál meg szinte lehetetlen is, azzal ugyanis, hogy két irányítót tesznek a pályára, veszítenek egy embert a védelemhez képest.