Nem a stukkert, a bazukát tette ki az asztalra az NFL-ben
További 120 yard cikkek
- Közel fél évszázada nem látott eseményt jegyeztek fel Amerikában
- Ebben az évezredben még nem fordult elő olyan az Egyesült Államokban, mint a hétvégén
- Rákos megbetegedés miatt kellett műteni a történelem egyik legjobb sportolóját
- Ilyen sem volt még: jövőre Berlinben is rendeznek NFL-mérkőzést
- Olimpiai csúccsal lett aranyérmes Párizsban, most kipróbálná magát a világ legerősebb ligájában
Egyetlen aláírással nagyobb hatást ért el az NFL-ben az irányító Kirk Cousins, mint előtte hat évnyi játékkal, a friss Vikings-játékos ugyanis elérte, hogy a hároméves, 84 millió dolláros szerződéséből az összes centet megkapja – 20 millióval többet kap garantáltan, mint eddig bárki az NFL-ben. Ez új időszámítást hozhat a ligában, a hatását már idén nyáron nyögheti a többi NFL-csapat, ahol súlyos százmilliók múlhatnak ezen. De miért akkora dolog, hogy egy átlagosnál valamivel jobb játékos megkapja a teljes fizetését?
Hogy ezt megértsük, előbb picit át kell néznünk az NFL egyébként elég bonyolult fizetési rendszerét.
Vegyük alapul például a nemrég a New York Giantshez aláíró támadófalember, Nate Solder szerződését. Solder négy évre 62 millió dollárért írt alá, ebből viszont csak 34,8 millió dollár a garantált rész. Jól hangzik tehát, hogy négy évre 62 milliót kap, de a valóság az, hogy valójában csak négy évre 62 milliót kaphat. A szerződés aláírásának pillanatában csak a 34,8 millió dollár a biztos (ebből persze utána még adóznia kell) Soldernek.
Azért van ez, mert az NFL-csapatok szinte minden szerződésbe tesznek egy kiszállási kiskaput: Solder esetében ez két év után jön el, vagyis ha a megállapodás felénél a Giants nem elégedett a játékával, vagy addig súlyos sérülést szedne össze, vagy bármi bajuk lenne vele, csak az aláírási bónuszt (16 millió dollár) és az első két év fizetéstét (18,8 millió dollár) kell kifizetni neki, a többit megspórolják. A többi rész a második két év fizetésében, illetve a második két évre kitolt bónuszokban jelenik meg.
Ezzel szemben például az NBA-ben egy hasonló, négyéves, 62 milliós szerződés teljes mértékben garantált, tehát bármi történik, a játékos megkapja azt a pénzt, amiért aláír.
A dolog egyébként még az NFL hajnalára nyúlik vissza: az 1960-as években, amikor egyesült az NFL és az AFL (ebből jött létre az az NFL, amit most is ismerünk), elég sok csapat még komoly likviditási problémákkal küzdött, így hoztak egy szabályt, hogy amit egy szerződésbe garantálnak egy játékosnak, azt az összeget – akkor is, ha bizonyos részeit később kell csak kifizetni – be kell fizetni egy alapba, amit a liga felügyel.
Így biztosították, hogy ne verjék el másra azt a pénzt, amit beígértek a játékosoknak. A szabály viszont még most, 2018-ban is érvényes, amikor az NFL-be és annak csapataihoz áramló dollármilliárdok miatt biztosított, hogy ki fogják fizetni a játékosokat. A szabály viszont szabály, ha valakinek odaígérnek 84 milliót garantált fizetésként, akkor muszáj, hogy a csapatnál ott legyen a számlán a 84 millió, mert egyből utalni kell. Ez pedig ha nem is óriási, de azért belső pénzforgalomban érezhetően mérhető gondot okoz az NFL-csapatoknak, ahol a bevétel nagy része ősszel jön be (amikor a fizetéseket kell elutalni belőle), a hasonló szerződéshosszabbításokat pedig tavasszal vagy nyáron kötik.
A váratlan forradalmár
Cousins ha nem is a semmiből, azért elég göröngyös úton jutott oda, hogy most az NFL egyik legfontosabb húzását kötik a nevéhez. A 29 éves irányító 2012-ben került a ligába, a Washington Redskins választotta ki a negyedik körben, 102. játékosként, egyértelműen azért, hogy biztonsági tartalék legyen a másodikként elvitt sztárirányító, Robert Griffin III mögött. Csakhogy Griffin rettentő sérülékenynek bizonyult, így Cousins a második szezonjában három, a harmadikban öt meccsen kezdett, negyedik idényében pedig már csak vele számoltak a Redskinsnél.
Be is jött a dolog, Griffin újoncéve, 2012 után újra ott voltak a rájátszásban, Cousins pedig bizonyította, hogy több, mint egyszerű beugró, valóban lehet rá csapatot építeni. A Washington hosszabbított is volna vele, de csak áron alul – három évre 19 milliót kínáltak neki 2016-ban –, Cousins viszont ragaszkodott hozzá, hogy piaci áron írjon alá. Mivel sem 2016-ban, sem 2017-ben nem jutott többéves egyezségre a Washingtonnal, Cousins az ügynökére, Mike McCartney-ra hallgatva inkább bevállalta az úgynevezett franchise taget, és sokat kockáztatva tovább harcolt a céljáért.
A franchise tag lényege, hogy az adott csapat csak egyéves szerződést köt játékosával, a fizetés pedig az adott poszt öt legjobban fizetett játékosáénak átlaga, vagy a kérdéses játékos fizetésének 120 százaléka, amelyik a több. Ez ugyan egyszeri nagy fizetést jelent, de egy sérülés, vagy formahanyatlás esetén kockázatos, hiszen hosszú távra nem jelent anyagi biztonságot. Cousins kétszer is bevállalta ezt, amivel ugyan 43,893 millió dollárt keresett az elmúlt két évben (előtte négy szezon alatt 2,57 millió volt a fizetése), de végig ott volt a veszély, hogy ha megsérül, bajban lehet.
Cousins vállalását mutatja, hogy 2007 óta irányító csak hatszor kapott franchise taget a csapatától, ebből kettő Cousins volt, 2012 óta pedig ő az egyetlen irányító, aki ezt bevállalta, és nem írt alá hosszabb időre.
A Redskins harmadszorra már nem ment bele hasonló üzletbe, így Cousins szabadon tárgyalhatott bárkivel, a Minnesotától pedig meg is kapta, amit akart.
Nem is olyan nagy szám
Pár elemező szerint igazából nem akkora durranás, amit Cousins megcsinált, mert közelről nézve tulajdonképpen pont ugyanolyan szerződést írt alá, mint egy elit irányító, csak levágva a szerződés végéről az amúgy sem garantált éveket, amiknek tartalmát egyébként is jó párszor átdolgozzák, és a fizetéséket bónusszá, vagy a bónuszokat fizetéssé alakítják a legtöbb esetben. Csakhogy Cousins
- egyrészt 20 millióval több garantált pénzt kapott, mint eddig bármilyen irányító, miközben csak egy rájtászásmeccsen volt kezdő, nem számít tehát (egyelőre) szupersztárnak
- másrészt a 2020-as szezon után, 32 évesen, az irányítók szempontjából a lehető legjobb korban újra szabadon tárgyalhat majd bárkivel egy újabb zsíros szerződésről.
Tehát öt év alatt keres 129 millió dollárt, és ha akar könnyen lehet, hogy még egyszer ennyiért ír majd alá valahova. Az elmúlt években évente 10 millió dollárral nőtt a fizetési plafon a ligában, tehát három év múlva még sokkal többet kaphat – ez a négy-ötéves szerződések hátulütője, hogy a növekvő fizetési részből sok évig kimarad a játékos: ezt küszöbölte ki Cousins most sorban háromszor.
Az utórengés lesz a nagyobb
Cousins 84 milliós szerződése szép és jó, de nem jelent semmit, ha mások nem követik a példáját. Már pedig 2018 nyarán szerződéshosszabbításra vár a Cousinsnál jóval nagyobb sztárnak számító Ben Roethlisberger, Matt Ryan és Aaron Rodgers,
akik joggal mondhatják, hogy ha az egy rájátszásmeccsig jutó Cousins 84 milliót kapott, akkor ők a Super Bowl-szereplésükkel, illetve Roethlisberger és Rodgers esetében bajnoki gyűrűvel és állandó győzelmi eséllyel 100-120-at kérnek előre.
Mivel szinte borítékolható volt, hogy Cousins megkapja majd a teljesen garanált fizetést, ez előre éreztette a hatását, így kaphatott 27,5 milliós átlagfizetést a San Franciscótól Jimmy Garoppolo, a 49ers ugyanis előre menekült, és inkább bevállalta, hogy a fiatal irányító legyen a liga legjobban fizetett játékosa (átlagot tekintve, Cousins aláírásáig), mint hogy garantáltan sok pénzbe kerüljön: Garoppolo 137,5 milliós szerződéséből ugyanis csak 41,7 millió a garantált rész, töredéke a teljes összegnek, és a fele annak, amit Cousins kapott.
A labda innen már Rodgers, Ryan, Roethlisberger, illetve a Green Bay Packers, az Atlanta Falcons és a Pittsburgh Steelers oldalán pattog.
Rovataink a Facebookon