Amerika egyik legnagyobb kizsákmányolása érhet véget

2019.10.01. 13:34

Szeptember 30-án, hétfőn Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom aláírta az SB 206 iktatási számon ismert addigi törvénytervezetet, ami törvényi szintre emelte, hogy 2023. január 1-jétől a kaliforniai egyetemek nem tagadhatják meg a sportcsapataikban is szereplő hallgatóiktól, hogy a képmásuk és arcképük után bevételt szerezzenek. Ezzel az egyetemi sportolók a teljesen vagy részben finanszírozott ösztöndíjuk mellett idővel ténylegesen pénzhez juthatnak.

Az egyetemi sportéletet felügyelő szervezet, az NCAA a saját 14 milliárd dolláros bizniszét féltve a vég kezdetét hirdeti – erről ugyan szó sincs, de a kaliforniai törvény alapjaiban írhatja át az egyetemi sportéletet. Szájbarágó az új korszakot nyitó törvényről.

Ne maradjon le semmiről!

Miért kell pénzhez juttatni az amerikai egyetemi sportolókat?

A jelenlegi szabályozás szerint az amerikai egyetemi sportéletet felügyelő NCAA (National Collegiate Athletic Association) alá tartozó egyetemeken, tehát országszerte nagyjából 1200 campuson a teljesen, vagy részben finanszírozott ösztöndíj felajánlásával minden egyetem tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű cseretranzakciót köt az ösztöndíjat elfogadó hallgató-sportolóval: az ösztöndíjért cserébe kapják a munkát, ami jelen esetben a sportteljesítmény formájában jelenik meg.

Egy korábbi, 2015-ös per óta a legtöbb hallgató egy szerény, a megélhetésre éppen elég járandóságot is kap emellé, és az elmúlt években az ételfogyasztásra való korlátozásokat is eltörölték, de még így is nagyon szigorú szabályok vonatkoznak az ösztöndíjas egyetemi sportolókra. Hogy csak egy pár kirívó esetet említsünk,

  • volt sportoló, akit azért akartak megbüntetni, mert az egyetemi campus egyik nyilvános csapjáról szerzett vizet a kocsija lemosásához,
  • egy másik egyetemen az amerikaifutball-csapat játékosai az előírt adagnál több tészta elfogyasztása miatt kaptak büntetést,
  • egy leendő hallgató egy egyetem meglátogatásakor wifi-szolgáltatást rendelt a szálláson, amit elsőre elfelejtettek kifizettetni vele, és amíg ezt nem tette meg, felfüggesztették az ösztöndíját,
  • probléma volt abból is, hogy egy segédedző megosztotta a Netflix-jelszavát több játékossal,
  • el akartak kaszálni egy játékost a privát YouTube-csatornája miatt, mert ott a megtekintések után pénzhez juthatott,
  • a West Virginia Egyetem pedig azért került bajba, mert nem az előírásoknak megfelelő 9x12 colos, hanem 10x13 colos borítékban küldött ki hivatalos anyagokat az egyik csapatuk iránt érdeklődő középiskolásoknak,
  • 2010-ben pedig több játékost azért tiltottak el mérkőzésekre, mert pár használt mezért, cipőért és egyéb relikviáért cserébe ingyen, vagy olcsóbb tetoválásokat kaptak.

Ezek alapján világos, hogy a rendszer teljesen abszurd, főleg úgy, hogy az NCAA évente 14 milliárd dolláros ügyletet bonyolít a kvázi ingyen dolgoztatott sportolóknak köszönhetően – csak 2018-ban 1,1 milliárd dollár tiszta profitjuk volt, amiből a sportolók semmit sem kapnak.

Az NCAA, a nagyobb egyetemi főcsoportok és az egyetemek azzal védekeznek, hogy a hallgatóknak épp elég kompenzáció, hogy ingyen kapják az amúgy rettentő drága oktatást, és hogy később profiként pénzt is kereshetnek majd, csakhogy az egyetemi ösztöndíjas sportolók alig 2 százalékából lesz profi.

Akkor most elkezdik szétosztani a 14 milliárd dollárt az egyetemi sportolók között?

Erről szó sincs, a Kaliforniában – meglepően simán – elfogadott törvény nem fizetést kötelez a játékosok felé, pusztán azt, hogy a képmásuk és arcképük után pénzhez jussanak. Az egyetemek ebből is profitálnak, árulják a játékosok nevével ellátott mezeket, egyéb tárgyakat, amelyek után semmiféle részesedést nem kapnak a játékosok. (A Kaliforniai Közgyűlés 72-0, a Kaliforniai Szenátus pedig 39-0 arányban, vagyis két szinten is ellenszavazat nélkül fogadta el a törvényjavaslatot, amire azért nem gyakran van példa.)

A törvény értelmében az egyetemek azt nem tagadhatják meg a játékosoktól, hogy a képmásuk után pénzt, vagy egyéb javakat kapjanak. Hogy ezt mit is jelent? Ahogy bármilyen más hallgató, úgy 2023-tól (fellebbezéstől függően) ők is indíthatnak YouTube-csatornát, vállalhatnak fizetett tartalmat a közösségi médiában, vállalhatnak reklámszerepet, képviselhetnek sportszer- és divatmárkákat, és már a profivá válás előtt fogadhatnak ügynököket és egyéb képviselőket, akik segítenek nekik ezekben az ügyletekben, de akár videojátékokban való megjelenésük után is pénzben részesülhetnek.

Utóbbi egy korábban már előkerült sarkalatos pont. A Los Angeles-i UCLA egyetem korábbi kosárlabdázója, Ed O'Bannon bírósági úton támadta meg az NCAA-nél, hogy videojáték-készítők fizetség nélkül használják fel egyetemi kosárlabdázók és amerikaifutballisták képmását. A 2009-ben indított perben 2014-ben lett döntés, ami igazat adott O'Bannonnak, és a végeredménye az lett, hogy az egyetemeknek egy minimális megélhetési és utazási támogatást kellett adni az ösztöndíjak mellé.

Az eredménye lett ugyanakkor az is, hogy az Electronic Arts összesen 40 millió dollárt fizetett 100 ezer sportolónak, amiért rájuk kifejezetten hasonló játékosok jelentek meg a kosárlabdás és amerikaifocis játékukban 2003-tól kezdve. Az EA a peren kívüli egyezséggel együtt a kosárlabdás NCAA Basketball-sorozatot 2010-ben, az amerikaifocis NCAA Football-szériát 2014-ben szüntette meg.

A Kaliforniában elfogadott törvény O'Bannon eredményeit viszi tovább, a hallgatók alapjogává emelve a monetáris részesedést, felülírva ezzel az NCAA belső, a hallgatókra vonatkozó szabályzatát.

Ki hogyan reagált a törvényre?

Az ügyben leginkább az egyetemi sportéletet felügyelő NCAA, illetve az Amerika nyugati partjának nagyobb, köztük négy kaliforniai egyetemet (UCLA, USC, Stanford, UC Berkeley) tömörítő Pac-12 főcsoport (és egyben sportszervezet) az érintett.

Az NCAA ugyan elismerte, hogy változásokra van szükség a sportoló-hallgatók kapcsán, de ők országos és nem állami szinten végeznék a reformot, és sajnálják, hogy a kaliforniai törvény inkább csak zavart hoz az államban és azon kívül is, sem mint hogy megoldást teremtsen. Meglátásuk szerint a kaliforniai törvény inkább nehezíti, mint segíti a sportolók életét, főleg a női sportolók kerülnek ezzel komolyabb helyzeti hátrányba, bár azt nem indokolták, mire alapozzák ezt.

A Pac-12 aggodalmát fejezte ki, hogy a törvénytől profivá válik majd az egyetemi sportélet, és rengeteg, előre nem látott következménnyel jár majd, ráadásul mivel az állam egyetemeire más szabályok vonatkoznak majd, mint az ország többi egyetemére, ez elapasztja majd a forrásokat, amik máshol összpontosulnak majd.

Az NCAA és a Pac-12 mellett országszerte a legnagyobb főcsoportok és egyetemek vezetői aggodalmukat fejezték ki, ugyanakkor egy felmérés szerint a csapatokat vezető edzők 75 százaléka azt támogatja, hogy a sportolóik kaphassanak egyéb anyagi juttatást, ami jól mutatja, hol is van a törés a szervezeteken belüli álláspontokat nézve.

Miért volt erre szükség?

Az egyetemi sportolók egyéb módon történő jutalmazása régóta nyílt titok. A rendszer helyenként nagyon kifinomult, helyenként viszont teljesen átlátszó csalásra épül, olyannyira, hogy egy idő után már az FBI-nak is közbe kellett lépnie az egyre nagyobb összegeket elérő, a játékosok adott egyetemre csábításáért történő kifizetések miatt.

A rendszert persze ki lehet játszani, és meg is teszik. Gyakran nem a játékos, hanem egy családtag kap nagy értékű támogatást akár autó, akár pénz formájában, amiket tettenérés híján nehéz bizonyítani. Az egyetemi csapatok körül ugyanis hemzsegnek a támogatók, az úgynevezett boosterek, akik hajlandó saját vagy vállalkozásuk pénztárcája kárára áldozni azért, hogy az egyetem csapatában jobbnál jobb játékosok sorakozzanak.

Az elmúlt években divat lett, hogy a boosterek jelentős összeggel támogatják a tehetséges sportlók családjaiban induló vállalkozásokat vagy épp szándékosan túlszámláznak a családtagok által vállalt munkákat. Elmondások alapján kaszinóban nyeretésre, vagy előre lezsírozott online pókerasztalokra is bőven van példa, a lényeg, hogy a játékos óriási mázlival valahogy nem tud veszíteni egy egész este, és hát a Fortuna által összehozott nyeremény ugye nem juttatás. Az illegálisan pénzelő boosterekről, vagyis a zsákos emberekről (bag man) az SB Nation közölt 2014-ben elég részletes, a szcénát bemutató cikket.

A törvény részben ezt a rendszert szüntetheti meg, hiszen a sztárok, akikért a bag manek a zsebükbe nyúltak, már legálisan is kaphatnának plusz pénzt az ösztöndíj mellett.

Mivel eddig is ment – illegális szinten – a licit a legnagyobb tehetségekért, ebben semmi nem változna, pusztán legális köntöst kapna az egész.

Miért ellenkezik ennyire az NCAA és az egyetemek sora?

Az új rendszerben garantáltan elesnének némi bevételtől, de hogy mennyitől, arra még becslés sincs. Az viszont szinte biztos, hogy az eddig az egyetemhez adomány formájában érkező pénz egy része direktben a játékosoknál landolna – éhen viszont senki nem maradna, maximum nem mindenki költene 100 millió dolláros öltözőre, benne három vízeséssel, vagy épp nem a Ferrari-gyárból származó búr borítaná a kanapékat. Talán lehet ezek nélkül is létezni.

Ahogy azt az egyetemi amerikaifutball-szakíró Stewart Mandel írta Twitteren:

nagyjából arról van szó, amit az infulenszerpiacon látunk, a márkák nem azért fizetnek egy 20 millió Instagram-követővel bír fiatalt, hogy Bangladesben egy sötét gyárban nyomorogva megvarrja a ruhákat, hanem hogy felvegye azokat, mert híres. A mostani törvény sem arról szól, hogy fizetést kapnak a játékosok azért, mert sportolnak, hanem arról, hogy ha ezt jól csinálják, akkor az azzal szerzett hírnevükön ne csak az egyetem, hanem a játékos is meggazdagodjon.

Miért különcködik Kalifornia?

Egyáltalán nem különcködésről van szó, bármennyire próbálja ezt sulykolni az NCAA. Washington és Colorado államban a kaliforniaihoz nagyon hasonló törvénytervezeten dolgoznak jelenleg is, New York és Dél-Karolina pedig már az előkészítési fázisban jár hasonló témában, de Florida is csatlakozna, sőt, ott állítólag már 2020 a céldátum a bevezetésre. Egy egyelőre hat állam az 50-ből, de a kaliforniai elsöprő támogatás akár több más állam kedvét is meghozhatja a reformra.

Mi jöhet ezek után?

Szinte biztos, hogy több év pereskedés, ezért is hagyott bőven időt Kalifornia az életbe lépésre a 2023. január 1-i dátummal, abban bízva, hogy addig minden jogi procedúra lezajlik, az érintett egyetemek pedig felkészülhetnek az új korszakra.

Bár korábbi precedensek alapján lehet, hogy az NCAA nyerne Kalifornia ellen a Legfelsőbb Bíróságon – 1988-ba a Legfelsőbb Bíróság az NCAA javára döntött a korábbi kosárlabda-edző Jerry Tarkanian ellen egy eltiltás kapcsán, a precedens pedig kimondta, hogy az NCAA privát joga a belső szabályzat érvényesítése, és ezt nem írja felül az állami vagy országos törvény –, de ha egyre több állam száll szembe az NCAA-vel, idővel úgyis változás lesz.

A kaliforniai modell a lehetőséget teremti meg arra, hogy a játékosok plusz pénzt keressenek, arról pedig a piac dönt, hogy ki lesz ilyen szempontból vonzó – vagyis tényleges szabad piacról beszélnénk. Meglepő, de ugyan a kosárlabda- és amerikaifutball-csapatok vannak a kirakatban, az úszók, vagy akár az ifiedzőként így munkát kapó labdarúgók és röplabdázók is nagyot kaszálhatnának egyebek mellett.

Ha az NCAA nem lép, összeférhetetlenség miatt a kaliforniai egyetemeket kizárhatják a legnagyobb szervezetből, és saját, független ligát kellene indítaniuk, ellenkező esetben előnyben lennének a többi, plusz pénzt (legálisan) nem kínáló egyetemmel szemben. Logikusan persze az NCAA-nek nyitnia kellene, mert idővel úgyis meg kell nyitniuk a szabad piacot, az ugyanis tarthatatlan, hogy milliárdokat keresnek komolyabb ellentételezés nélkül, de persze a logika nem feltétlenül győz ott, ahol pár kanál tészta vagy egy kocsimosás is elszabadítja a törvény haragját.

Források: The Guardian | The New York Times | CBS Sports



  • Hírek
  • Hírek