A velünk élő Superman: a svéd klasszis ismét fittyet hányt a gravitáció törvényeire

Hetekkel a világbajnokság kezdete előtt két nap tűnt garantáltan telt házasnak: a második, azaz amikor Halász Bence és a férfi kalapácsvetők döntőjét rendezték, valamint a nyolcadik, azaz a mai, amikor is Armand Duplantis igyekezett megvédeni címét a férfi rúdugrók mezőnyében. Szinte hihetetlen, de elérkeztünk idáig is – vagyis a budapesti vb utolsó előtti napjához. Szívfájdalom, a női súlylökők szintén szombat esti fináléjában magyarért már nem szoríthattunk, riói olimpiai bronzérmesünk, Márton Anita 17,85 méteres legnagyobb dobásával a 20. helyen zárt a délelőtti kvalifikáción. Maradt közvetlen magyar érdekeltségnek a selejtezőt futó férfi és női 4 × 400 méteres váltó – előbbi az első, utóbbi a második futamba kapott besorolást.

Visszatértek a Nemzeti Atlétikai Központ küzdőterére a férfi tízpróbázók is. Utóbbiak nyolc szám után ott hagyták abba kora délután, hogy az Eugene-ben ezüstérmet szerzett kanadai, Pierce LePage 7477 ponttal vezetett a remek péntek délelőttöt összehozó, azóta viszont hektikusabban szereplő Leo Neugebauer (7282) és a szintén kanadai Damian Warner (7260) előtt. Számukra a gerelyhajítással folytatódott a program, mielőtt az 1500 méteres síkfutással pontot tehettek volna a két napja zajló küzdelmeik végére. 

LePage ugyan a középmezőnyben zárt, 751 pontot így is hozzátett az eddigiekhez, így megőrízte az első helyét. Nagyot ugrott azonban előre a 68,05 méteres dobásával a harmadik legjobb eredményt elérő Lindon Victor, aki az ezért járó 860 ponttal átugrotta Neugebauert és Warnert is összesítésben, és a zárószám, az 1500 méter előtt feljött a második helyre. A gerelyhajításban az észt Janek Oiglane volt a legjobb 70,45 méteres dobással, ám ezzel is csak a 7. helyre tudott felkapaszkodni összesítésben.

A futás észvesztő fordulatot már nem hozott, LePage-nak szinte csak arra kellett figyelnie, célba érjen. A két kanadai közül Warner viszonylag elöl haladt végig, míg LePage a középmezőnyben „utazott”. A harmadik helyért bontakozhatott volna ki még csata Victor és Neugebauer között. A német végig szorosan követte riválisát, ám hiába tűnt úgy, igyekszik tartalékolni az erejét, a célegyenesre nem maradt benne szufla ahhoz, hogy lehajrázza a grenadait.

LePage a tavalyi ezüstöt végül aranyra váltotta, 8909 pontot gyűjtött, Warner 8804-gyel állhat fel majd mellé a dobogóra. A tízpróba harmadik helyét 8756 ponttal Victor szerezte meg, míg Neugebauert az észt Karel Tigla is lehajrázta, így végül utóbbi lett a negyedik.

Duplantisnak csak egy ellenfele lehetett...

A rúdugróknál Duplantis már az első ugrásával bizonyította, rászolgál a várakozásokra. Az 555 centis magasságra tett lécet elképesztő könnyedséggel, ránézésre több mint félméteres spéttel ugrotta át a közönségből tekintélyes hangorkánt kirobbantva. A svéd világklasszis idén minden más riválisánál 20 centivel nagyobb ugrásra volt képes (622 – fedett pályán). A 13 fős döntős mezőnyből mindössze egy ellenfele, a Fülöp-szigeteki Ernest John Obiena jutott el a 6 méteres határig. Aligha véletlen, hogy a szerdai selejtezőben ők ketten ugrották a legkevesebb kísérletet...

Duplantis a 20 centis emelést ki is hagyta, ellenben Obiena rögvest duplázni kényszerült 575-ön, mivel elsőre leverte a lécet. Másodjára aztán nem hibázott. Eugene bajnoka 585 centin már visszatért a mezőnybe, ismét csak könnyed ugrással jelentkezve. A francia Thibau Collet szintén hiba nélkül vette az újabb akadályt, ahogyan a „bemelegítő” 555 centibe még belehibázó, azóta viszont magabiztos teljesítményt nyújtó ausztrál, Kurtis Marschall is. Mindenki más – azaz Obiena is – legalább egy ismétlésre kényszerült sikertelen kísérlet miatt. A mezőny szepontjából ez volt az első, vízválasztónak bizonyuló magasság, hatan is itt kényszerültek búcsúzni.

Míg a többiek csaknem vért izzadtak, hogy eljussanak egyáltalán az 590 centis magasságig, Duplantis ismét jelezte, kihagyja az ugrást, hogy takarékoskodhasson az energiáival. Obiena mintha csak ekkora kezdett volna bemelegedni, simán átröppent a léc felett, ahogy az előző körben még harmadik ugrásra kényszerült amerikai, a mezőny második legjobb – igaz, szintén fedett pályás eredményével bíró (605 centi) – Christopher Nilsen is elsőre vette ezt a magasságot.

590-nél Marschall, 595-nél Vollet döntött úgy egy rontott kísérlet után, hogy nem próbálkozik tovább, inkább kockáztat, és a következő magasságon ugrik újra. Ami az ausztrálnak bejött, a franciának nem, így utóbbi az 5. helyre esett vissza, miután harmadszor is leverte a lécet hat méteren. Nem csupán ő, Nilsen és Marschall is ezen a magasságon vérzett el, így ha a vártnál kacifántosabb úton is, de utolsó két ugróként Obiena és Duplantis maradt állva. Ráadásul a 605 centinek úgy ment neki a Fülöp-szigeteki, ha nem tud ezen az estén új egyéni csúcsot ugrani, esélye sincs borsot törni svéd riválisa orra allá. (Na nem mintha egyébként túl sok lett volna, látva, hogy Duplantis még véletlenül sem fogott ki rossz napot). A címvédő természetesen ezt a magasságot is elsőre ugrotta, Obiena pedig az arany egyetlen reményét jelentő eséllyel élve egy rossz próbálkozás után 610 centire kérte a lécet...

Újra és újra az óriáskivetítőre kerülő tekintete sok-sok mindenről árulkodott, csak épp magabiztosságról nem, a közönség ütemes tapsa közepette pedig el is vétette már a nekifutást is. Duplantis persze ezt is hozta elsőre, így Obiena a versenyben maradásért próbálkozhatott 610-re másodszor – de leverte. Ezzel Tokió olimpiai bajnoka Eugene után Budapesten is világbajnoki aranyat nyert. Egyedüli kérdésként annyi maradt: önmagát és a februárban felállított 622 centis világcsúcsát képes lesz-e felülmúlni?

Bár a második ugrásánál is akadt néhány töredékmásodperc, amikor a Nemzeti Atlétikai Centrum tömött lelátóin sorakozó drukkerek többsége azt hihette, fenn marad a léc, végül sem ott, sem a harmadik ugrásnál nem lett így. A 623 centis új világrekord ugyan elmaradt, így is kijelenthető, a 23 éves rúdugró Budapesten is fittyet hányt a gravitáció törvényére, elképesztő könnyedséggel véve a társakon sorra kifogó magasságokat. 

Két több évtizedes országos csúcs is elesett

A Steigerwald Ernő, Wahl Zoltán, Kovács Árpád, Molnár Attila összetételű négyszázas váltó 3:02.65-ös idővel, egy századmásodperc híján egy másodpercet javított az 1999 óta fennálló országos csúcson, ám így sem tudott megelőzni egyetlen kvartettet sem az előfutamában. Összesítésben pedig a 16. helyen zárt. Molnár hajrája az egész mezőny legjobb részideje volt, 43.78-cal.

Sajnos ezt sehol sem értékelik, de meglepődtem, amikor megláttam, még ehhez hasonló időm sem volt sohasem. De az az igazság, eléggé összevissza időket mértek, nem kell ennek a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Amúgy váltóban futni egészen más, mint egyéniben. Nem oszlik négyfelé a felelősség, ellenkezőleg: hatványozódik. Nemcsak magamért futok, hanem mindenki másért is. Amikor elkezdtem, volt vagy tíz méter hátrányom, persze, ilyenkor nézem az ellenfelemet, de igyekeztem a saját tempómat futni. Egy századdal maradtunk le a spanyoloktól...

– értékelt az Indexnek Molnár Attila a vegyes zónában.

A női váltó Nádházy Evelin, Kéri Bianka, Rapai Fanni, Molnár Janka sorrendben állt oda a rajthoz. A mieink két futó után utolsó helyen váltottak, Rapai aztán elképesztő lendületet hozott, kettőt is előzött, és nem mellékesen „lőtávon” belülre hozta a svájciakat is, mielőtt átadta volna a stafétát Molnárnak. Utóbbi az utolsó kanyarhoz érve hagyta le a svájci váltó utolsó emberét, így végül a futamon belül 6. helyen ért célba, ám az amerikaiak kizárása miatt ez a még előkelőbb 5. hely lett végül. A 3:27.79-es idő összesítésben a 10. helyet jelentette, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy itt is megdőlt az országos rekord. Az Orosz Irén, Forgács Judit, Tóth Éva, Pál Ilona kvartett által az 1980-as moszkvai olimpián futott időhöz képest hét századmásodpercet sikerült faragni!

Mindent kiadtam magamból, nagyon elfáradtam, minden csepp erőmre szükségem volt, de az eredmény, az országos csúcs mindenért kárpótol – mondta lapunknak Molnár Janka. – Bírni kellett a végét is, de szerencsére vitt a lábam, és sikerült. Az biztos, hogy a közönség nélkül az utolsó száz méter nem lett volna meg. Sokkal jobb volt ez a váltó, mint a mix, mert most közelebb voltam az előttem lévőhöz, reálisnak tűnt, hogy befoghatom. Aztán megelőztem, és utána valami energiabomba még vitt tovább, egészen a célig. El is sírtam magam a célban, bár már nem sok könny maradt bennem, minden csepp folyadékot kiizzadtam magamból.

A 800 méter síkfutás férfidöntőjében a favorit kanadai, Marco Arop a célegyenesben hajrázta le a fél mezőnyt, végül a táv nagy részében vezető kenyai, Emmanuel Wanyonyit három tizeddel megelőzve, az utolsó métereken már széttárt karokkal ünnepelve ért be a célba 1:44.24-es idővel.

Női 5000 méteren az 1500-at is megnyerő Faith Kipyegon bizonyult a legjobbnak (14:53.88). A női súlylökés legjobbja az első kísérlettől kezdve élen álló amerikai, Chase Ealey lett, aki ötödik dobásra még javított is addigi legjobbján, így végül 20,43 méterig jutott.

Az év eddigi legjobb idejét hozta a 4 × 100 m férfidöntő: az Egyesült Államok négyese 37,38 másodperccel ért célba az olasz és a jamaicai váltó előtt. Mindez azt jelentette, hogy Noah Lyles triplázott Budapesten, az amerikaiak klasszisa a 100 és 200 méteren elért egyéni siker után a csapataranyat is beakaszthatja majd odahaza a vitrinjébe. 

A nőknél szintén az USA nyerte a 100 méteres váltót (41,03), hiába futották idénybeli legjobbjukat a jamaicaiak (41,21) és a britek is (41,97), az utolsó stafétacsere után nem volt reális esélyük befogni Sha’Carri Richardsont.

Eredmények

Női súlylökés: 1. Chase Ealey (amerikai) 20,43 m, 2. Sarah Mitton (kanadai) 20,08, 3. Kung Li-csiao (kínai) 19,69 m

Férfi rúdugrás: 1. Armand Duplantis (svéd) 610 cm, 2. Ernest John Obiena (fülöp-szigeteki) 600, 3. Kurtis Marschall (ausztrál) 595

Férfi 800 m: 1. Marco Arop (kanadai) 1:44,24 perc, 2. Emmanuel Wanyonyi (kenyai) 1:44,53, 3. Ben Pattison (brit) 1:44,83

Tízpróba: 1. Pierce LePage (kanadai) 8909 pont, 2. Damian Warner (kanadai) 8804, 3. Lindon Victor (grenadai) 8756

Női 5000 m: 1. Faith Kipyegon (kenyai) 14:53,88 perc, 2. Sifan Hassan (holland) 14:54,11, 3. Beatrice Chebet (kenyai) 14:54,33

Férfi 4X100 m-es váltó: 1. Egyesült Államok (Christian Coleman, Fred Kerley, Brandon Carnes, Noah Lyles) 37,38 mp, 2. Olaszország (Roberto Rigali, Lamont Marcell Jacobs, Lorenzo Patta, Filippo Tortu) 37.62, 3. Jamaica (Ackeem Blake, Oblique Seville, Ryiem Forde, Rohan Watson) 37.76

Női 4x100 m-es váltó: 1. Egyesült Államok (Tamara Davis, Twanisha Terry, Gabby Thomas, Sha'Carri Richardson) 41,03 mp, 2. Jamaica (Natasha Morrison, Shelly-Ann Fraser-Pryce, Shashalee Forbes, Shericka Jackson) 41,21, 3. Nagy-Britannia (Asha Philip, Imani Lansiquot, Bianca Williams, Daryll Neita) 41,97