Akkorát kaptam, mint egy lórúgás

Erdei Zsolt kilencedszer védte meg 2003-ban szerzett világbajnoki címét szombat este Drezdában, és talán ez volt a legsótlanabb meccse eddigi profi pályafutása alatt.

A félnehézsúlyú világbajnok töretlenül ment előre, de különösebb terv és meggyőződés nélkül, ráadásként a negyedik menetben bekapott egy nagy ütést a kellemetlenül magas, és kellemetlen stílust képviselő panamai Tito Mendozától.

Az eddig hét vereséget szenvedő - egy komoly névvel sem találkozott még - Mendoza nem igazán pallérozott ökölvívó, igaz ütemérzéke átlag feletti, de helyenként esetlenül mozgott, gyakran csak a kesztyűjét ütögette a magyarnak, a fantázia neki sem volt az erőssége.

Erdei azonban alig használta a jobb kezét, pedig ha megtette volna, akkor alighanem sikeresebben fejezi be ezt a meccset, látványosabban szolgálja ki a helyszínen lévőket és a tévénézőket, akik meglehetősen unalmas csatát láthattak.

"Nagyon hosszú karja volt Mendozának, nagyon kellett vigyáznom magamra, pláne, mert nem éreztem az ütőtávot, ez egy ilyen nap volt. Nem is mentem bele kétes helyzetekbe, ezért nem kockáztattam többet. Többször rámentem, de ez alibi volt, az volt a taktikám, hogy nyomást gyakoroljak rá" - értékelte a meccs után Erdei önmagát az RTL Klub kamerái előtt, egyszersmind magyarázta óvatosságát.

"Nagyon keményen ütött ez a srác, ilyen kemény ellenfelem még egyszer sem volt, a mexikói González sem volt ennyire kemény, akitől elvettem a címet. Mendoza akkorát ütött, mint egy lórúgás. Ezt meg is éreztem a negyedik menetben, amikor eltalált egy kemény jobbossal, akkor nehéz pillanataim voltak. Nem vagyok ehhez hozzászokva, de mivel voltam már padlón profiként, amatőrként többször is, ismerem ezt az érzés, és nem nagy titok: nem egy jó érzés. Azt ugyanakkor éreztem, hogy ha még tíz menetet kellett volna utána bokszolni, akkor azt is kibírtam volna, mert belerázódtam a ritmusba."

Erdei profiként a Kisstadionban padlózott, az ukrán Gerascsenko rendítette meg az első menetben, azóta alig akadtak nehéz pillanatai, bár a francia Mehdi Sahnoune is próbára tette. Amatőrként a sydneyi olimpián Gajdarbekov kétszer is leütötte, így nem jutott a döntőbe és be kellett érnie a bronzéremmel.

A magyar öklöző a szombati találkozó után nagyon önkritikusan elismerte, nem volt jó meccs, visszafogottan teljesített, de megígérte, a következő alkalomra sokkal jobban összeszedi magát.

A vezetését biztosnak érezte, úgy gondolja, négy menettel többet nyert, és kissé értetlenkedett, amiért az amerikai pontozó a mexikóit hozta ki győztesnek. (Elgondolkodtató viszont, ha egy amerikai pontozó így látta a produkcióját, akkor egy rangos meccsen az Egyesült Államokban mire jutna.)

"Nem volt tudatos, hogy jeleztem a bírónak Mendoza szabálytalanságait, de idegesített, zavart, hogy nem bokszolt tisztán. Fair bokszolónak tartom magam, nem bosszantott fel a stílusával, de úgy éreztem, jeleznem kell, figyeljen oda a bíró, mert rendszerint mélyre hajol, fejel."

Erdei hétfőn már hazatér, valószínűleg vele tart friss kisvilágbajnoki címével Balzsay Károly is.