Kiderül, Haye menti-e meg a nehézsúlyt

Egyedül a WBA nehézsúlyú világbajnoki öve nincs a két Klicskónál, mert azt az angol David Haye vette el az orosz Nyikolaj Valujevtől.

Haye tavaly novemberben simán verte a Keleti Szörnyeteget, és talán ekkor volt pozitív visszhangja annak, amit csinál, mert előtte nem mindkét Klicsko ellen váratlanul - hivatalos orvosi papír nélkül, de sérülésre hivatkozva - lemondta a meccsét, és a gyávasága, megfutamodása szembetűnő volt, és mindez még irritáló stílussal is párosult.

Nem feltétlenül az aktuális ellenfél lefejezésére gondolunk, sokkal inkább az öntelt viselkedésről, hiszen többször mondta magáról, ő a nehézsély megmentője. Itt az első alkalom ennek igazolására. Egy látványos, sok ütéses, szép győzelem sokat segíthetne, hogy más is így gondolja.

A cirkáló súlyból felemelkedő Haye az örök kihívó, John Ruiz ellen bokszol, aki általában veszíteni szokott az elmúlt években, 2005-től komoly ellenfelet nem győzött le, így a Holyfield vagy a Golota elleni sikerei veszítettek fényükből.

Ruizt a fénykorában lévő Roy Jones simán verte, alig kapott ütést, és volt néhány olyan horog, amelyik érezhetően megviselte.

A mostani meccs ezzel is rokon lehet, Ruiz belharcra akar törekedni, Haye inkább mozogni, és ütni. Ha az angol kívül marad Ruiz ütőtávján komoly baja nem lehet, ő azonban távolról indított ütéseivel is képes kárt okozni.

Nem vitás, ki a gyorsabb, de hogy van-e akkora ütőereje Haye-nek, hogy ne pontozással dőljön el az összecsapás, egyelőre kiszámíthatatlan. Az is kérdés persze, hogy Ruiz kondija mennyire jó, mennyire őrlik fel az ütések, és az utolsó menetekben képes lesz-e lefogni fürgébb, taktikusabb riválisát. Ha nem, akkor előfordulhat, nem megy végig a manchesteri meccs.

Még egy nagyon várt meccs lesz a hétvégén, de mivel ezt Las Vegasban rendezik, magyar idő szerint csak vasárnap hajnalban lesz győztese. Két egykori nagyágyú mutatja, meg milyen állapotban van jelenleg, Roy Jones és Bernard Hopkins.

Most 86 évesek együtt, vagyis nagy iramot nem várhatunk, de szép és súlyos ütések - mégiscsak félnehézsúlyról van szó -, szép kombinációk talán lesznek.

Ennek a meccsnek már vb-cím nem tétje, csak az önbecsülés, és persze elsősorban a dollármilliók.

Roy Jones lejáratta magát valamelyest az utóbbi időben, hiszen az ausztrál Danny Green mindjárt az első menetben kiütötte. Az ausztrál nekitámadt, Jones pedig már nem volt annyira gyors - különösen lábon nem -, mint korábban.

Jones felhízása a nehézsúlyba, és visszatérése után 2004-től már nem volt a régi, gyorsasága megkopott, addig veretlen volt, utána viszont komoly riválist csak egyet vert, Felix Trinidadot. A már említett Green mellett Tarvertől kétszer kapott ki, Glen Johnson és Calzgahe is legyőzte. (Előbbi kiütötte, utóbbi kipontozta.)

Nehéz lenne rá esélyesként tekinteni ezúttal is, mégha meg is embereli magát, és tisztességesen felkészült, akkor sem. Bár az is igaz, Hopkins nem fogja uralni a ring közepét, és nincs olyan brutális ütőereje, hogy együtéses KO-tól kelljen tartania.

A 46 éves Hóhér Hopkinsnak van már egy veresége Jones-tól, de 1993-ból. Utána viszont 12 éven veretlen maradt. 2005-ben kapot ki újra, akkor Jermain Taylor verte kétszer is. Aztán beleszaladt ő is Calzaghéba 2008-ban és őt is megverte a walesi, viszont Tarvert Jones-szal ellentétben legyőzte Hopkins.

"Személyes ügy. Jones 93 után nem akart velem újfent harcolni,
mivel én egyre jobb lettem, ő viszont nem. Segítettem neki
felépíteni bokszolói karrierjét, amelyet most ugyancsak én fogok
lezárni is" - nyilatkozott magabiztosan Hopkins. A fogadóirodáknál abszolút favorit, Jones lényegében csak egy jó ütésben bízhat.