Nem akartam megfutamodni, kockáztatok

A két súlycsoportban – félnehéz, cirkáló – világbajnok ökölvívó, Erdei Zsolt majdnem napra pontosan egy évet hagyott ki, mire újra ringbe léphet november huszadikán: Amerikában a kenyai Samson Onyangóval bokszol.

Egy éve fantasztikus hajrával verte a cirkálósúlyú világbajnok Giacobbe Fragomenit, utána hamburgi klubja, az Universum azt erőltette, hogy abban a súlycsoportban maradjon, ő viszont még korábban kijelentette, visszatér a félnehézsúlyba, ahová való. Ennek megfelelően visszaadta a WBC világbajnoki övét.

A folyamatos hitegetés után az Universummal lejáró szerződését nem hosszabbította meg. Sokat elárul az elválásról, hogy egy időben ugyan Erdei volt a klub egyetlen világbajnoka, de még csak el sem búcsúztatták.

Augusztusban Amerikába utazott, sokáig nem tudott konkrétumokat mondani, szerdán azonban maga jelentette be, egy amerikai mérkőzése már biztos, de még kettőben bízik. Egyúttal abban, hogy hamarosan Bernard Hopkins és Antonio Tarver kihívója lehet. Meccseit Lou di Bella fogja szervezni.

„A nevét nem tudom kimondani a srácnak, csak a keresztnevét, a Samsont. Puskáznom kell, várjatok: tehát, Onyangónak hívják. Magas, 187 centi, minden egyes ütésre próbál reagálni, bár kicsit esetlen a mozgása” – jellemezte következő ellenfelét szerdai sajtótájékoztatóján Erdei.

„Nem a legkeményebb ellenfelek közé tartozik, csak nyolc menetes, felhozó meccsről van szó. Mivel közel egy évet kihagytam, az ízületek, az izmok berozsdásodtak, ezt éreztem is a felkészülés elején. Más volt most az edzésem, mert maradt egy kis bizonytalanság bennem mindvégig, a szerződést csak a múlt vasárnap kötöttük meg, én közben viszont már folyamatosan tréningeztem. Természetesen ilyenkor másképp készül az ember, mintha lenne egy biztos időpont kitűzve, és még az ellenfél is inspiráló."

"91 kilóról indultam el, tízet le is adtam mostanra, vagyis szépen lassan ledolgoztam, már nem diétázom. A szememen látszik, hogy a kesztyűzéseket is elkezdtem. Nyolc meneteket kesztyűzök, holnap már bokszolhatnék is, de örülök, hogy még egy hónap hátra van a meccsig” - beszélt Erdei.

Hozzátette, Fritz Sdunek ezúttal nem lesz mellette – később viszont csatlakozhat hozzá – , és még azt sem tudja, ki fog ülni a ring sarkában, ki ad tanácsokat neki. Most lényegében önmagát készíti fel, illetve Balzsay Károly, a korábbi szövetségi kapitány szól rá a KSI-ben, ha nem megfelelő a dinamizmusa, illetve ha leejti a kezét.

„A legfontosabb, hogy az amerikai piacra be tudjunk törni. Olyat kell produkálnom mindjárt novemberben, amitől hanyatt esnek, és azt mondják, ez igen, ez valami. Remélem, hogy ez sikerülni is fog, minden erőmmel ezen vagyok. Minden nagy név ki van tűzve ellenfélként, benne vannak a pakliban. Pascal, Cloud, Hopkins, Tarver, Jones és még folytathatnám. Ellenük szeretnék bokszolni. Ha félnék, nem mennék ebbe bele. Lehet, hogy sokan gondolták azt korábban, megfutamodtam, mert nem olyanokkal öklöztem, akikkel kellett volna. De ez nem félelemből adódott, nem én tehettem róla. Én nagyon is keresem a bajt, de nem nekem lesz bajom, legalábbis remélem."

"Nem a pénzért csinálom, ha azért tenném, már abbahagytam volna. Ha nyugodt életet akarok magamnak, akkor abbahagyom. De én imádom a bunyót. Kevesen érthetik ezt meg, de egyszerűen nem mondhattam azt, hogy visszavonulok. Győztesen, veretlenül mondhattam volna, hogy vége, mégis kockáztatok. A hátborzongató élmény, amikor a szorítóba szólítanak, az egeket verő adrenalin, ez hiányzott - indokolta visszatérését a klasszis. - Bárkivel megküzdök, nem félek senkitől. Az elvárás az, bárkivel is mérkőzöm, hogy legyőzzem. Nüanszokon múlik majd. Ha kellő felkészülés lesz mögöttem, mindenkit legyőzhetek Amerikában is. Pontosan tudjuk, mindenkinél van jobb, gyorsabb, apróságok döntenek az ilyen meccseken. Ezeket az apróságokat akarom a saját oldalamra állítani. Az álmom, hogy a nagy neveket legyőzzem, hogy Amerikában is bajnok legyek, és veretlenül vonuljak vissza."

"Szenvedélyes bokszoló vagyok, szeretek harcolni, Európában ez jól is ment. Van egy következő lépés: Amerika. Amerika meghódítása. Nem tudom, mire jutok, sok mindenre képes vagyok. Rendkívüli bokszolókról beszéltünk, amikor a neveket soroltam. Mégis azt hiszem, kicsit fel is van ez az egész fújva. Nincs más dolgom, minthogy ezt bebizonyítsam. Nem tudom azonban, hogy igazam lesz-e. Majd kiderül."

Erdei tisztában van azzal, hogy stílusán változtatnia kell, mert Amerikában azt szeretik, ha valaki irányít, a pontozók is jobban elismerik ezt a stílust. A ringen kívül mindenképp megtartja jellemét. „A ringben odaát nem fog menni, hogy a legfőbb fegyveremet, a balegyenest erőltetem. A bőrömből persze nem fogok tudni kibújni, de a biztonsági bunyó halott Amerikában. A két legutóbbi meccsemen igazoltam, tudok én mást is, nem csak a feltartóztató ütéseket, és az elmozgást. Gyökeresen meg tudok változni."

„Három hétre megyek ki, közvetlenül a meccs előtt, vagyis november elején. A család egyelőre nem jön velem. A munkavállalási vízumot el kell még intézni, van még sok teendőm. Azt sem tudom, hol fogok lakni, kivel, kikkel edzek. A másik két meccsről nem tudok még konkrétumot, áprilisig össze kellene jönnie, de először erre a meccsre kell koncentrálni. A kenyai komoly ellenállást fog tanúsítani, elég jó a KO-mérlege, figyelnem kell, nehogy belelépjek egy kemény ütésbe, mert akkor a másik két meccsről már nem is lesz értelme beszélni."