Balzsay: Végre valami maradandót alkottam

Balzsay Károly augusztus 26-án Donyeckben lett a WBA nagyközépsúlyú világbajnoka, a veretlen ukrán Sztanyiszlav Kastanovot megosztott pontozással győzte le hazai pályán. A beszámolók szerint kiegyenlített volt a meccs, Balzsay is döntetlent várt, a bírók azonban őt látták jobbnak. Azzal már akkor sem foglalkozott, hogy páran úgy nyilatkoztak, érdemtelenül szerezte meg a címet.

Balzsay másodszor lett világbajnok, előtte 2009-ben a WBO-nál volt a legjobb, de a legfontosabb címvédése nem sikerült.

„Már a második menetben beszakadt a dobhártyám, azóta is cseng és sípol a fülem, pedig hetek teltek el. A gerincemet ma nem éreztem, de a héten fájt. Ha visszamegyek Hamburgba, megnézetem mindkét gerincsérvem, remélem, sikerül elkerülni a műtétet, bár öt éve azt mondták Németországban, öt évig leszek rendben” – válaszolta az öklöző a hogy van éppen kérdésre.

Balzsaynak a felkészülése alatt többször zsibbadt a térde alatt a lába – volt, hogy megmozdulni sem bírt –, csak az utolsó két héten végezhetett teljes értékű munkát. „Nagyjából elfogadható állapotban voltam. Ezek csak egyszerű akadályok” – jelentette ki.

Nem tagadta, 2010 elején, miután a világbajnoki címe elvesztése után Gutknecht ellen is kikapott, lelki mélypontra került.

„Fizikai fájdalmat is éreztem az újrakezdéskor, de a lelki még nagyobb volt. Céltalanul edzeni nem könnyű, a visszakapaszkodás nagyon távolinak tűnt, lekerültem a ranglistákról is. Jóformán a családomon, illetve az Universumon kívül nem hitt senki abban, hogy újra világbajnok lehetek. A klubomban mindig mondták: Ne adjam fel. Nyilván érezték, néha közel voltam ehhez. Jó utólag visszatekinteni erre az időszakra, mert nyilván minden megszépül, és persze jó, hogy erős voltam. Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy az első magyar vagyok, aki egy vereség után vissza tudott jönni. Ideje is volt végre valami maradandót alkotni, olyat, ami másnak nem sikerült.”

Kovács István egyetlen veresége végzetes volt, mert ugyan győztes meccsel vonult vissza, de a Chacón elleni KO megrendítette addigi sikeres karrierjét, a címe elvesztése után már csak levezetett.

Balzsay alaptételként rögzítette: ezzel a győzelemmel sokat javított a helyzetén, magabiztosabb lehet a következő tárgyalásoknál, nem annyira kiszolgáltatott, mint most. Van nála ugyanis egy olyan öv, ami másnak is nagyon kell.

Úgy látja, német klubja mintha kijönne a gödörből. „Eddig is lojális voltam, én vagyok az egyetlen világbajnok jelenleg, természetesen továbbra is maradok. Azt ígérték, jövőre lesz már egy tévécsatorna, amelyik közvetíti a meccseinket, és áldoz ránk. Ebben hiszek, hogy a klub és én is túl vagyunk a nehezén, és vannak fiatalok is, alakulóban van egy új csapat.”

„A jövővel azonban egyelőre nem terheltem magam. Hívott már a promóterem, de konkrétumokról még nem beszéltünk. Felesleges is lenne. Voltam én már annyit bizonytalanságban, hogy most önvédelemből ne foglalkozzak a következő meccsemmel. Ez a mostani bizonytalanság persze lényegesen jobb, mint a korábbi, de meghagyom az újságoknak a találgatást.”

Azzal sem fárasztotta magát, hogy komolyabban utánanézzen, ki Brian Magee, akinél a WBA interim öve van július vége óta. Azt sem szeretné megítélni, pillanatnyilag hol helyezkedik el a súlycsoportjában, amelyikben Szuperhatos tornát szerveztek. Azt ugyanakkor elfogadta, hogy a világ húsz legjobb nagyközépsúlyúja közt a neve is ott van.

„Nagyon messze van az, hogy én Amerikáról vagy egy pénzes, nagy meccsről beszéljek. Az amerikaiaknak nem hiszem, hogy én kellenék, mert az én nevemmel nem lehet eladni a meccseket, üzletileg nem vagyok jó döntés, miattam nem fizetnek a nézők a kódolt csatornáknak, mert nem ismernek. Emellett Európában is lehet olyan meccseket vívni, amelyek szakmailag feltétlen előrelépésnek tekinthetők. Nekem már önmagában Ukrajna is Amerika volt, mert a kedvenc ringszpíkerem, Michael Buffer a nevem üvöltötte az eredményhirdetéskor” – összegzett a 32 éves Balzsay.