Újraszámlálást! Megtettük, Erdei nyerte

A Compubox sokkoló és furcsa adatai után vettük a bátorságot, és ha már együtt néztük és közvetítettük Winkler Róberttel - korábbi bokszguru - Erdei Zsolt visszatérő mérkőzését az orosz Gyenyisz Gracsov ellen, hát megnéztük még egyszer.

Mert a múlt szombati benyomásunk Erdei minimális kockázatvállalása ellenére is a sima győzelem volt, ezért sem értettük, hogyan jöhetett ki az orosz 6:4-es győzelme két pontozónál. (Terry O’Connor és Philippe Verbeke hat menetet adott Gracsovnak.)

Winkler átvedlett elfogulatlan pontozóbírónak, és csak a tiszta találatokra hegyezte ki a ceruzáját.

Magam (Ághassi) Gracsov ütéseknek nehezen nevezhető többszöri lóbálásait, pacsinak sem értelmezhető mozdulatait számolgattam, vagyis a bruttó ütéseket, mert irtózatosan soknak tűnt a Compubox 828-as abszolút száma.

Joe Calzaghe védjegye volt egy időben, hogy ezer ütést indított. Ráadásként 12 menet alatt, míg ezúttal csak tízre írták ki a meccset. Gracsov és Calzaghe összehasonlítása nyilván utóbbira nézve vérig sértő, nem is ez volt a cél.

Winkler pontozólapján minden menetet elvitt Erdei, Gracsovnak a hetedikben értékelhető, tiszta ütése nem akadt, a lassításban is csak egy pontos ütést láttunk, azt éppen Erdei vitte be. „A rendező a másikat nem találta meg” – jegyezte meg Winkler.

Nem volt olyan menet szerinte, amelyikben négynél több tisztát ütött volna. Madárnál ugyanakkor nyolc vagy kilenc tiszta ütést is behúzott. 71-27 volt az arány a lapján. (Compubox: 146-147, jobb kézzel: 60-118)

A Compuboxnál a statisztikát emberek vezetik, és ezek az emberek nagyon ütésnek akartak látni mindent, és kísérletnek húzták be azt is, ha az orosz bágyadtan és lomhán előre nyújtotta a kezét. A tiszta találatok kizárólag úgy jöhetnek ki, hogy a levegő vagy a fedezék kaszabolását is tiszta, mindenképpen értékelhető találatnak akarták látni.

Az ötödik és hatodik menetben az ő statisztikáik szerint 80-szor és 89-szer indított Gracsov, jóindulattal ez a szám stimmelhet. De a többi nem.

A kilencedik menetben 99-et, a tizedik menetben 111-et regisztráltak, nekünk hetven sem jött ki egyik menetben sem, pedig még a söröskorsóért nyúló mozdulatokat is belevettük.

A Compu 21 és 26 tiszta találata pedig legalább akkora rejtély, mint az, hogy a pontozók hogyan láthatták tisztának, aminek esélye sem volt arra, hogy átjusson a fedezéken.

Na, de innen következzen Winkler eszmefuttatása: „Egyszer megnézni egy ilyen meccset egy sörrel elfogadható, másodszorra sör nélkül már komoly büntetés. Főleg, ha az Erdei-Gracsov után közvetlenül a Golovkin-Ishidát láttuk, aztán meg a Rios-Alvaradót. Ez az összehasonlítás egyáltalán nem gonosz csúsztatás: ha egyszer valaki világbajnok két súlycsoportban is, ráadásul veretlen, hadd hasonlítsuk más súlycsoportok elitjéhez. És azokhoz képest egy Erdei-meccs tényleg vezeklés, egyfajta boksz-El Camino."

„Élőben az volt az összbenyomásom, hogy Erdei minden menetet vitt, de utólag akár azt is el tudtam volna képzelni, hogy Gracsov vékonyan nyert, mert egy dolog az összbenyomás, de akár egészen más is lehet az, ha számolgatjuk, ki mennyit talált, vagyis pontozunk. Nálam az a találat, ha az egyik versenyző kesztyűje egy ütés végén eléri a másik érvényes ütőfelületét (fej és törzs, mínusz karok). El lehet tehát képzelni olyat, hogy az egyik folyamatosan oktatja a másikat, hülyét csinál belőle, látványosan nekivezeti a kötélnek és eltáncol, de valójában a másik azért többször éri el kisebb ütésekkel. Tehát ilyen van, volt, lesz, ezek a meglepő eredmények, de nem csalások."

„Ez a meccs nem ilyen volt. Remélem, nem lesz belőle további vita, mert harmadszorra tényleg csak Erdei Zsolt fellépti díjáért nézném ezt végig, de Gracsov egy menetet sem nyert, még csak szoros, kétes menet sem volt. Az első kettőt nálam 8:4-re nyerte Madár. A harmadikat 9:3-ra. A negyediket 8:3-ra, megjegyzem, az első percben senki sem talált. Az ötödiket 6:2-re, a hatodikat 8:2-re hozta. A hetedikben összevissza két találata volt, de Gracsovnak nulla. Aztán egy 8:3, egy 7:2, és még egy 7:2."

„A hangsúlyos találatokat is Erdei vitte be, meg a hangsúlytalanokat is, ez persze erősen viszonylagos; a hangsúlyos találat olyasmi, amit a Rocky-filmekben drámai lassítással emelnek ki, a kesztyű becsapódik, a fej akkorát rázkódik, hogy a reflektorok fényében szanaszét röpülnek a verejtékcseppek. Ilyen itt egy sem volt. A Rios-Alvarado-meccsen minden menetben több is. Régi bokszrajongók emlékeznek még talán a biztonsági bunyó atyamesterére, Sven Ottkéra, akit unalmas bunyósnak tartottak, de az Erdei-Gracsov meccshez képest az ő pályafutása is egy feszesre vágott Bruce Lee-életmű."

„Ezzel együtt Erdei ezt a meccset nagyon lazán hozta, egyértelműen nyerte, azt pedig, hogy mi állt a durva, de közel sem példátlan csalás mögött, már megírtuk" - összegzett Winkler utalva Rácz Félix elméletére, Gracsov az az ember, aki a nagy embert legyőzte.

Most már csak a monacói Albert hercegben bízhatunk, hogy valami komoly meccset szervez még Madárnak, ha már szerinte is ő volt a nyertes és ha már neki ajándékozta a kesztyűjét a 34. meccs után - önmaga, és szerintünk - is veretlen Erdei.