Így kerülte el Armstrong a lebukást

A tanúvallomások és közvetetett bizonyítékok alapján doppingolásért elítélt Lance Armstrong mindig arra hivakozott, hogy ő tiszta, és ezt a több mint 300 elvégzett doppingteszt eredménye is igazolja. Hogy miért nem bukott le sohasem, arról az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) is több teóriát közöl. Ezek közül néhány arrra világít rá, a doppingellenőrzések könnyűszerrel kikerülhetők voltak.

A US Postalban, Armstrong egykori csapatában számos technikát dolgoztak ki arra, hogy ha szükséges, elkerüljék a doppingellenőrzést. Mindenki tudta, mi a dolga, versenyzők, orvosok, csapatvezetők és a személyzet többi tagja is be volt avatva, és szem előtt tartotta, hogy úgy a legkönnyebb elkerülni a pozitív eredményeket, ha nem is adnak mintát.

Armstrong ügyvédjei 500-600 elvégzett tesztről beszélnek, míg az USADA kevesebb, mint 60 alkalomról tud. A kerékpárost természetesen a Nemzetközi Kerékpár Szövetség (UCI) és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) munkatársai is ellenőrizék. Az UCI alig több mint 200 vizsgálatot tart számon, és ebbe már azokat is beleszámolta, amikor tiltott szerekre nem is kerestek, hanem csak összehasonlították Armstrong vérét a biológiai útlevél programban szereplő mintájával.

Az lehet, hogy 5-600-szor próbálkoztak Armstrongnál a doppingellenőrök, de hogy csak feleannyi mintavétel történt, azt olykor egészen egyszerű módszerekkel érték el.

Bújocska

A kerékpárosok sokszor megtették, ha a doppingellenőr az ajtajukon kopogtatott, egyszerűen nem nyitották ki. Ha kihagytak egy tesztet, nem járt érte automatikusan eltiltás, csak 18 hónapon belül kapott három figyelmeztetés után kellett ezzel számolni. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a holléti nyilvántartás sem volt ilyen szigorú, így a bringások azzal is éltek, hogy nem otthon, hanem inkább egy barátjuk lakásán lőtték be maguknak az EPO-t. Az is bevett szokás volt, hogy a csapat figyelőket állított a szállásuknál, akik, ha ellenőröket láttak közeledni, akkor sms-ben értesítették a kerékpárosokat, hogy bújjanak el. George Hincapie is azt vallotta, egyszer ő maga értesítette a nemsokkal előtte tesztoszteronkúrát alkalmazó Armstrongot, hogy ellenőrök vannak a környéken. Armstrong erre úgy döntött, kiszáll a versenyből, hogy ne is legyen okuk tesztet kérni tőle.

Armstrongék gyakran olyan helyeket választottak edzőtáborozásra, ahová tudták, hogy nem mennek utánuk. Egyik bázisuk a Pireneusokban található Puigcerda település volt. Az edzések mellett az EPO-kúrákat is itt kapták meg. Ezt Floyd Landis és Tom Danielson is megerősítette.

A csapat másik előnye volt, hogy gyanúsan jól értesült volt, a vezető Johan Bruyneel mindig előre tudta, mikor számíthatnak az ellenőrök megjelenésére, ahogy azt korábban is elmondta az egyik kerékpáros, legalább egy órájuk volt felkészülni rájuk, és sóoldatos infúziókkal hígítani a vérüket. A versenyeken is így tettek, a csapatból azt küldték előre, akinek rendben voltak a vérértékei, míg a többiek gyorsan kaptak egy kis sóoldatot.

Tesztelni is tudni kell

Ha az ellenőröknek mégis sikerült mintát venni, a kerékpárosok akkor is nyugodtak lehettek, hogy nem lesznek a pozitívak az eredményeik. A vizsgálati módszerek jó darabig képtelenek voltak kimutatni Armstrongék által néhány előszeretettel használt teljesítményfokozót. 1998 és 2005 között, mikor Armstrong a Tourjait nyerte, a vérdoppingra és növekedési hormonra még nem voltak megbízható tesztek. 2000-ig az EPO kimutatása sem volt megoldott, és azóta már sokadik generációja is létezik a szernek. Emellett az is csökkentette a lebukás kockázatát, hogy Michele Ferrari nem a bőr alá, hanem a vénába adta be az EPO-t, ami így gyorsabban ürült, és csak néhány óráig volt kimutatható. A doppingdoktornak még egy trükkje volt, a mesterséges tesztoszteront olívaolajba keverbe, bőrre felrakott tapaszokkal vitte be, amit néhány órán keresztül viseltek a kerékpárosok. Így játszva át a vizsgálatok azon hiányosságát, hogy kis dózisban nehéz elkülöníteni a mesterséges tesztoszteront a szervezet által termelttől. A mikrodózisok bevitele az EPO-val is működött. Armstrongék kortizont is előszeretettel használtak, de szinte legálisan, orvosaik állítottak igazolást ki nekik, hogy gyógyítási célból muszáj volt.