Utolsó tekerés a magyar sport bölcsőjében
További Bringa cikkek
- Vas Blanka negyedik helye is mehet a fa alá a gavere-i vk-állomás után
- Vas Blanka a táv felét követően visszaesett, negyedik helyen zárt Namurban
- Edzés közben furgonnal ütközött, kórházba kellett szállítani a belgák olimpiai bajnokát
- Ötödik helyen zárt Vas Blanka a terepkerékpáros világkupa-sorozat dublini állomásán
- Vas Blanka hatodik hellyel nyitott Belgiumban
A Millenáris a 2000-es évek elejéig még mindenkinek ugyanazt jelentette, a Népstadion mellett lévő kerékpárospályát, és nem a budai kulturális centrumot. A 118 éves sportlétesítménynek mostani formájában befellegzett, egy modern, fedett pálya épülhet fel hamarosan a helyén. A régi betonteknőt a Vasló Kupán búcsúztatták szombaton.
A Millenárison megállt az idő. Úgy képzelem, negyven évvel ezelőtt is ugyanígy nézett ki, csak legfeljebb kevesebb volt a gaz a pálya szélén, és még működött az időmérő tábla. A Millenáris klubháza is végtelenül puritán, csak az öltözök ajtóira ragasztott matricák jelzik, hogy még van benne élet. Az egész épületből árad a nosztalgia, de a szomorkás hangulat mellett még sem nagyon jut eszembe, hogy hú, mennyivel jobb lenne egy ultramodern sportlétesítményben tekerni. Magával ragadó ez a múzeumhangulat, kicsit olyan lehet itt versenyezni, mint az 1912-re felhúzott stockholmi olimpiai stadionban. Igaz, ott már modern pálya várja az atlétákat.
A Millenáris, bennfenteseknek csak Mili, ahogy a neve is mutatja, az 1896-os milleneumi ünnepségekre készült el, hogy itt tartsák az eseményhez kapcsolódó sportversenyeket. A kerékpározás ekkor már bőven felfutóban volt, de szó sem volt arról, hogy kizárólag egy sportág otthona legyen a Millenáris Sporttelep. Itt fogadták az első újkori olimpiáról hazatérő magyar csapatot – a kétszeres aranyérmes Hajós Alfréd később a Millenáris átépítője lett –, Ferenc József tornabemutatót nézett meg az avatás után három héttel, de a Milin volt az első atlétikai országos bajnokság, és itt kezdték játszani az első futballbajnokságot, majd 1903-ban az első hivatalos hazai mérkőzését rendezte az akkori Csömöri úton magyar futballválogatott, 1903. április 5-én 2:1-re le is győzte a cseh csapatot. Nem is véletlenül nevezik a magyar sport bölcsőjének a Millenárist.
A sporttelepet ideiglenesnek szánták, de a tervezői akaratnál erősebb volt a különféle egyesületek sportolni vágyása, így a Millenáris megmaradt, és olykor fejleszteni, bővíteni is tudták. Mivel Budapest megkapta az 1928-as kerékpáros világbajnokság jogát, habár volt Újpesten fapálya, muszáj volt modernizálni a Millenárist. Ekkor született meg a ma is látható pálya őse, az erősen döntött kanyarokkal bíró negyedmérföldes futófelület és tribün. A tervezéssel Hajós Alfrédot és Mattyók Dezsőt bízták meg.
A kerékpár már a huszadik század elején tömegeket vonzott, nemzetközi szintű versenyzők is jöttek Budapestre, hogy részt vehessenek a futamokon. Egy időben a lóversenyhez hasonlóan a kerékpárosokra is lehetett fogadni, a színész Jávor Pár is gyakran megtette tétjeit. A sprintversenyek is óriási izgalmat jelentettek, de a nézők a motorvezetéses futamokért voltak leginkább oda. A hangos gépekért azonban a környékbeli lakók nem mindig voltak oda, így volt, hogy betiltották.
A második világháború a Millenárist sem kímélte, több bombatalálatot is kapott. A pálya is romokban hevert, de a versenyzők, akik közül nem egy az öltözőkben bujkált a háború alatt, újjáépítették.
Az ötvenes-hatvanas években újabb csúcskorszak köszöntött be, tódultak a nézők a pályára, hiszen a világ élvonalához tartozó magyar pályásokat is láthattak. Az utolsó versenynapra is kijövő, 1952-ben tandemben olimpiai ötödik helyet szerző Furmen Imre szerint valódi társasági eseménynek számította ezek a futamok, amikre akár 18 ezren is kimentek. A magyarok sikerességéhez az is hozzájárult, hogy minden szombaton és vasárnap verseny volt, itthon is óriási volt a konkurencia.
A Millenáris a kilencvenes évek középéig számított komoly versenyhelyszínnek, az Arany Mokka versenyekre még sokáig eljöttek a világ legjobbjai, pár ezer nézőt még ezek is megmozgattak, de a pályakerékpár is elveszítette támogatottságát és a nézőit. A beton- és cementborítású pálya sem az igazi, az utolsó nagygenerál 1972-ben volt, a világrekordokat már fedett fapályákon állítják be, és a 412 méteres hossz sem számít szabványnak, a 250-es pályák a leginkább elfogadottak.
A Mili azért nem olyan rossz, mondja a Vasló Kupán induló osztrák csapat vezetője. „Ezeknek a betonpályáknak is megvan a hangulata, Brnóba és Bécsbe is járunk versenyezni, de a budapesti pálya felülete azokhoz képest egész jó, a beton hézagolását sokkal jobban megoldották.”
Hát igen, a futófelület kardinális kérdés. „Erre már egy profi német csapatot nem hívhatunk meg” - mondja a búcsúeseményt szervező Somogy Miklós, aki számtalan csúcsot tekert a Milin, a 4000 ezer méteres egyéni idejét 1984 óta nem tudták megdönteni. Nosztalgiával gondol a régi időkre, és imádja is a Millenárist, de nem sajnálja, hogy átépítik. „Ez már nem mehetett így tovább, az egész agyon volt foltozva, fel kell újítani, és ma már mindenhol a fedettpályáról szól a pályakerékpár.”
A vérfrissítés rá is fér a sportágra, jelenleg körülbelül negyven pályás van Magyarországon, leginkább az FTC, a BVSC és a KSI kerekeseiből kerülnek ki. A Vasló Kupán is jobbára csak utánpótás korúak tekernek, ha nem lennének itt a szüleik, barátaik, és nem lenne utolsónak hirdetve a verseny, alighanem csak pár ember lézengene. A régi kerékpárosok mellett - akik kihízott mezben, kicsinosított bringával teszik meg talán utolsó köreiket - elég sok a futár, nem véletlenül, a Mili nekik is sokat köszönhet. 2006-ban még úgy nézett ki, hogy lebontják a pályát, és értékesítik a telket. A megmentésére civil összefogás alakult, és ennek is köszönhető, hogy védelmet kapott az épület.
A tervek szerint az új Millenáris 2017-ben készül el, és azért megőrzi a régmúltat is, a Váncza Művek elképzelése szerint a Hajós által tervezett főépület megmarad. A modern fapályát lesüllyesztik, míg az új épület tetején egy négyszázas szabadtéri ovális őrizné a hagyományokat. Az új Mili annyiban is követné elődjét, hogy megőrizné multisport jellegét, a csarnok közepén a tornászok edzhetnek majd.
Egy télen-nyáron használható kerékpáros létesítménybe a világ legjobbjai is eljöhetnek versenyezni, és ez újra feltámaszthatja az érdeklődést is a sportág iránt. A hatnapos versenyek pár országban óriási bulit is jelentenek egyben. Ha nem is éppen a sport, ez a hangulat mindenkinek vonzó lehet.