A garázsban tekert, aztán megnyerte az Észak poklát

Tom Boonen lehetett volna az első kerékpáros, aki ötször nyeri meg a Paris–Roubaix-t, de az utolsó száz méteren megfosztották a történelmi győzelemtől, a szinte ismeretlen ausztrál, Mathew Heyman lehajrázta.

A 257,5 kilométeres Paris–Roubaix-t a szűk, macskaköves szektorok mindig kiszámíthatatlanná teszik, a sorozatos bukások és defektek újraírják a verseny taktikáját. Idén is kaotikussá és ezzel együtt nagyon izgalmassá vált az Észak pokla néven is ismert verseny.

A favoritok a négyszeres győztes Boonen, a visszavonuló, háromszoros bajnok Fabian Cancellara, és a világbajnok, a múlt héten Flandriai körversenyt nyerő Peter Saganés az örökös ígéretnek tűnő, de csak dobogós helyeket szerző Sep Vanmarcke voltak, de éppen a fent említett körülmények miatt, szinte bárki esélyes lehetett.

Már a rajt után nem sokkal kialakult egy szökevénycsoport, de igazán ígéretesnek a 70 kilométer körül kezdődő elmenés tűnt, amiben 16 kerékpáros tekert, köztük a később hőssé váló Hayman (Orica-GreenEdge) is. A csoport nagyjából négyperces előnyt harcolt ki.

Ez a különbség akkor kezdett rohamosan csökkeni, amikor egy bukás után kettészakadt a főmezőny, és az elöl ragadó Etixx-Quick Step, Boonen csapata nagyobb tempóra kapcsolt. Jó esélynek tűnt, hogy kiiktassák a versenyből a hátul tekerő Sagant és Cancellárát. A páros vezette csoport nem volt igazán egységes, nem dolgoztak a két menőnek, akik aztán beletörődni látszódtak a vereségbe. Egy darabig pedig úgy tűnt, utolérik Boonenéket, mert már csak fél perc volt a hátrányuk. Cancellara egy bukás miatt aztán még inkább leszakadt.

Boonenék közben utolérték a szökevényeket, és őrült menés kezdődött, először a Sky négy versenyzője húzta meg a sort, de nem volt szerencséjük, két kanyarban hárman buktak közülük a sáros kockakövön.

A céltól húsz kilométerre már csak öten voltak versenyben, Boonen, Vanmarcke, Hayman, az addig taktikusan megbújó Edvald Boasson Hagen és Ian Stannard. Egymást érték az akciók, egy nehéz kockaköves szektorban Vanmarkce támadott, de tíz másodperces előnyét lefaragták. Stannard, majd Hayman is próbálkozott, de őket is szerelték.

Boonen a céltó két kilométerre robbantott, és úgy tűnt, egyedül ér célba a velodromban, de Hayman valahogy összeszedte magát, és már ketten együtt fordultak be a pályára. Hétszázötven méterük volt, hogy eldöntsék, melyikük a gyorsabb. A hajrával az utolsó pillanatig kivártak, bár Boonen nagyszerű sprinter volt korábban, most nem volt elég erős, Hayman egy kerékpárnyival megelőzte.

A néhány nap múlva 38 éves, jobbára vízhordóként tekerő ausztrál percekig nem tért magához, képtelen volt feldolgozni, hogy ő nyert.

Hayman február végén eltört a karja az Omloop Het Nieuwsbladon, az orvosok nem sok esélyt adtak neki, hogy elindulhat a tavaszi klasszikusokon. Az ausztrál azonban nem adta fel, az országútra nem mehetett, de a garázsában több mint ezer kilométert görgőzött össze, hogy formában maradjon.