Valter Attila: Most pénteken, vagy soha többé

Izgul?

Nem annyira, nem kifejezetten.

Minimálisan sem? Azért csak vágta már a centit.

Nagyon várom a versenyt, a visegrádi szakaszt főleg, de ha a balatoni etappal vagy időfutammal indulnánk, akkor egyáltalán nem izgulnék, mert a csapat taktikája és az én egyéni célom sem az összetettre irányul idén, így felesleges is lenne izgulni. Felkészültem, természetesen egy egészséges drukk van bennem az első szakasz előtt, igyekszem a legjobbat nyújtani.

Kiváló tavaszon van túl, a Strade Bianchén negyedik lett, a Tour of the Alpson az ötödik helyen zárt összetettben. Csúcsformában érzi magát?

Úgy érzem, mondhatjuk, hogy az eddigi csúcsformámban. Bízom benne, hogy bármennyire is ez egy Magyarországról induló Grand Tour, én még messze vagyok a csúcsomtól. Ezért sem izgulok egyébként, mert tudom, hogy a következő években is lesz lehetőségem ilyen nagy versenyeken indulni.

Viszont ki tudja, mikor rajtol legközelebb hazánkból egy háromhetes körverseny.

Ez az egyetlen drukk bennem. Hogy innen indulunk, és itt nem fogok tudni többször bizonyítani, ha most nem teszem. Élvezni szeretném a versenyzést, azonban most tényleg meg kell ragadnom az alkalmat, ha Magyarországon szakaszt szeretnék nyerni. Most pénteken, vagy soha többé. Persze, az élvezet az első, hogy itt vagyok, és olyan versenyző vagyok, akivel számolnak is. A formám mindenesetre rendben van ahhoz, hogy reménykedjek.

Eljátszott már a gondolattal, hogy Visegrádon több ezer ember előtt rózsaszínben integet majd?

Elképesztő lenne. Lehet, akkor nem is mennék Olaszországba, itt maradnék. Hazamennék ünnepelni. (nevet)

Az utóbbi hetekben szó szerint beköszöntött a Giro-láz Magyarországra. Ebből mit érzett?

Rengeteget. Örömteli, hogy mennyien szurkolnak nekem, hogy kedden ezer ember kísért el a Hősök terére. Nem beszéltem a napokban olyan emberrel, aki ne tudná, hogy mi ez az egész. Látom a jeleket az utcákon, a plakátokat a tereken, a reklámokat az interneten.

A 105. Giro d'Italia pedig azóta hivatalosan is elkezdődött.

Amikor elkezdtek szállingózni a csapatok, láttam az UEA buszát. Akkor jutott eszembe, hogy úristen, itt az UEA, miközben máshol ez a látvány nem ezt az érzést váltja ki belőlem. De itt nőttem fel, nekem innen indult ez az egész, most pedig ide érkezett meg a Giro. Fantasztikus érzés.

A másik két magyar versenyzővel, Fetter Erikkel és Peák Barnabással miről beszélt az utóbbi napokban?

Természetesen sokat a versenyről is, főleg Erikkel, de Barnával is elég sokat tudtam beszélgetni. Erikkel sok minden másról is, például arról, hogyan telnek most a napok, ki, hogyan készül, bringáztunk is együtt. Neki még más szakaszban van a karrierje, neki most indul el az, ami nekem két éve elindult a Tour de Hongrie-val. Ilyesmikről beszéltünk, de sok minden másról is.

Nem csak bringázásról?

Nem bizony. Nem kell mindig a bringáról beszélgetni. Szerintem pont ettől lesz jó velük versenyezni, hogy megbeszéljük, hogy tegnap milyen volt a szakasz, ki mit csinált, milyen hülyeséget vagy okosságot, aztán meg teljesen másról, hogy mondjuk, mi történik az én családommal, az én haverjaimmal, ő pedig elmeséli az ő sztorijait.

A Groupama–FDJ-n belül érzi, akár a csapatvezetésen, akár a csapattársakon, hogy meg szeretnék nyeretni önnel az első szakaszt?

Kifejezett nyomást nem érzek a részükről. Nagyon erős Arnaud Démare is, nemcsak sprinten jó, hanem ráfeküdt a hegyekre is. Kérdés, hogy milyen lesz az időjárás, mennyire lesz szembeszél, mondtam én is a csapatnak, hogy próbáljunk több taktikát is kitalálni. Nyilvánvalóan meg fognak engedni mindent, hogy a lehető legjobban teljesítsek. Csütörtökön vagy pénteken átbeszéljük a végleges taktikát, de én azért már kidolgoztam a saját kis tervemet.

Ami úgy szól, hogy?

Remélem, pénteken kiderül majd.

Amikor május 29-én véget ér a Giro, mi az a forgatókönyv, amivel azt mondaná, hogy elégedett?

Talán klisé, hogy egészségesen és bukásmentesen teljesítettem még egy Grand Tourt, de ez a legfontosabb. Nagyon nehéz megmondani, hogyan fog alakulni, sok minden lesz ebben a három hétben. Nem lennék csalódott, ha nem tudnám megugrani a 14. helyet, mert nem is úgy vágok most neki ennek a versenynek. Akkor lennék a legelégedettebb, ha kihoznám magamból a maximumot, az lehet akár egy szakaszgyőzelem is ezen a Girón.

Erre Olaszországban is jó esélye lehet.

Igen, sőt, ott van talán jobb esélyem. A magyar szakaszokat illene kiélvezni, magamba szívni minél több emléket, elraktározni mindent, és Olaszországban megérkezni versenyezni. Több szakasz is van, ami nekem elég kedvező ott, remélem, több héten keresztül is meg tudom mutatni, hogy mire készültem.

(Borítókép: Valter Attila. Fotó: Papajcsik Péter / Index)