Betolja-e Hamilton a világbajnokságért?

2007.10.17. 00:27
Defekt és utolsó körös motorhiba miatt is vesztettek már, de volt, aki célba tolta kocsiját vagy csapattársa engedte el a vb-címért az utolsó futamon. Vasárnap Brazíliában Hamilton, Alonso és Raikkönen is esélyes.

Hétszer fordult elő a Forma-1-es világbajnokságon, hogy az utolsó futam rajtjánál három pilóta volt esélyes a vb-címre. Vasárnap Brazíliában Lewis Hamilton, Fernando Alonso és Kimi Raikkönen kezd sorrendben 107, 103, 100 ponttal, így bármelyikük nyerhet.

Ötvenegy éve Juan-Manuel Fangio és Peter Collins Ferrarival, Jean Behra Maseratival indult Monzában a vb-ért. Behra féltávnál technikai gondok miatt feladta, Fangio autója szintén tönkrement.

Győztesek és vesztesek a múltból - Kattintson!

A Ferrari a dobogós helyen haladó Luigi Musso autóját akarta az argentinnak átadatni, de az olasz a tankolása után nem szállt ki. Collins bajnokságot érő pozícióban haladt, de 15 körrel a vége előtt váratlanul a depóba hajtott, és átengedte gépét Fangiónak, aki így megnyerte negyedik címét.

Három évvel később, 1959-ben Jack Brabham, Stirling Moss és Tony Brooks érkezett sansszal az Amerikai GP-re, Sebringbe. Moss vezetett, de öt kör után meghibásodott az autója, és kiállt.

Brabham nyugodtan haladt a vb-felé, de az utolsó körben kifogyott autójából a benzin. Brooks megelőzte, harmadik lett, ám az ausztrálnak elég volt egy hellyell mögötte végeznie: betolta az autóját a célba. (Az alábbi videó végén látszik a drámai beérkezés.) Majd' kétperces hátránnyal lett negyedik Brooks mögött, de a pozíció az ő sikerét jelentette.

1964. október 25-én az idényzáró Mexikói GP-re Graham Hill favoritként érkezett 39 ponttal, a 34 pontos John Surtees és a 30-cal álló Jim Clark előtt. Akkoriban még a klasszikus 9-6-4-3-2-1-es számítás szerint adták az egységeket, és nem számított a bajnokságba az összes futam eredménye, tízből csak a hat legjobb. Hill tudta, ha negyediknél jobb helyen végez, egy korábbi hárompontos helyezését törlik, azaz maximum héttel növelhette előnyét, míg Surtees és Hill akár kilenccel is, nekik mindenképp beszámított az utolsó futam.

Clark a rajt után élre állt, Hill viszont tizediknek esett vissza, mert pilótaszemüvegének gumis kantárja elszakadt, Surtees még hátrébb, mert kihagyott a motorja. Mindketten feljöttek viszont, Hill hamarosan elfoglalta a harmadik helyet, amivel világbajnoknak érezhette magát, akkor is, ha Clark megnyerné a versenyt.

Az angol BRM-pilótát - Damon Hill apját - viszont keményen támadta Lorenzo Bandini, Surtees ferraris csapattársa, majd féltávnál ütköztek, mindkét autó megpördült. Folytatták a körözést, de Hill gépének kipufógja megsérült, a boxba kellett állnia, csak abban reménykedhetett, riválisai nem szereznek elég pontot, és nem előzik meg az összetettben.

Surtees ekkor harmadik volt, Clark vezetett, száguldott a vb-cím felé. A skót kilenc ponttal világbajnoknak érezhette magát: Surteesnek esélye sem volt feljebb lépni, így elengedte harmadiknak a felzárkózó, gyorsabb Bandinit, megelégedett a negyedik pozícióval.

Hét körrel a vége előtt viszont Clark Lotusából folyni kezdett az olaj, a motor az utolsó körben tönkrement, pilótája nem ért célba. Dan Gurney nyert, Surteesnek második hely kellett, így a cél előtt kevéssel Bandini előre engedte, azaz vb-címhez segítette ferraris csapattársát. Az összesítésben Surtees 40 ponttal végzett az élen, eggyel Hill és nyolccal Clark előtt, akit ötödiknek rangsoroltak a sok kieső miatt.

Négy évvel később a helyszín újra Mexikóváros volt, Graham Hill 39, Jackie Stewart 36, Dennis Hulme 33 ponttal érkezett. Utóbbi 11 kör után felfüggesztéstörés miatt kiesett, így maradt az angol és a skót.

Hill vezetett Stewart előtt, a fordított sorrend Stewartnak jelentett volna vb-címet. Matrája viszont a táv kétharmadánál akadozni kezdett, a motor nem kapott elég üzemanyagot, így többen is lehagyták. Végül hetediknek ért célba, a futamgyőztes Hill másodszor is világbajnok lett.

Watkins Glen, az Egyesült Államok Nagydíja, 1974, Emerson Fittipaldi 53, Clay regazzoni 52, Jody Scheckter 45 pont az év utolsó rajtjánál. Az indulás után Scheckter ötödikként, Fittipaldi hatodikként haladt, Regazzoni műszaki gondok miatt hamar visszaesett.

A 45. körben benzinszivárgás miatt Scheckter feladta, Fittipaldi második bajnokságát ünnepelhette.

A szezonzáró Dél-Afrikai GP előtt, 1983-ban Alain Prost vezetett 57 ponttal Nelson Piquet, 55 pont, és René Arnoux, 47 egység, előtt. Arnoux Ferrarival a rajt után nem sokkal kihullott motorhiba miatt, Piquet az élen száguldott, de Prost még vb-esélyes helyen haladt.

Féltáv előtt nem sokkal viszont az ő Renault turbója is tönkrement, így már csak abban reménykedhetett, a brazil nem szerez elég pontot. Piquet bejött harmadiknak, és megnyerte a világbajnokságot.

Legutóbb 1986-ban fordult elő hármas csata, az utolsó futamra Nigel Mansell 70, Alain Prost 64, Nelson Piquet 63 ponttal ment. A számítás, mint addig mindig, a klasszikus 9-6-4-3-2-1 volt.

Prost vezetett, de a brit Mansell biztosan ment mögötte, útban első vb-je felé. A hajrában viszont durrdefekt miatt kiesett, Prost befutott elsőnek, Piquet másodiknak, vagyis a favorit angol bukott, a másodikként kezdő francia bajnok lett.

A hét alkalomból háromszor a vb-éllovasként induló, háromszor a másodikként, egyszer a harmadikként rajtoló jött ki vb-győztesként. Eszerint Hamilton és Alonso esélyei nagyjából egyformák, míg Raikkönen sansza a legkisebb.

Az F1 első évében is három esélyes volt, az időmérő végéig

Az F1 első, 1950-es idényének utolsó nagydíja előtt is hárman voltak esélyesek: Juan-Manuel Fangio, Nino Farina és Luigi Fagioli. A futamot viszont már csak ketten kezdhették vb-reményekkel, mert akkoriban az első rajthelyért járt egy pont, amit Fangio megszerzett, kizárva Fagiolit a küzdelemből. A futamon Fangio autóhibák miatt - saját és Piero Taruffi gépe is tönkrement alatta - nem ért célba, a bajnok Farina lett.