Hedvig
7 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Olyan szintre ér az F1, ahol még sosem járt

2017.12.26. 13:01

A 2017-es szezonban a Forma-1 lényegében utolérte, sőt, kicsit talán le is előzte a 2004-05-ös időszak, a V10-es éra sebességét. A húsz versenyhelyszínből tizenegyen pályacsúcs dőlt – futamon, az abszolút körrekord majdnem mindenhol 2017-es már. A maradék kilenc, még álló csúcsból csak kettőt nem 2004-05-ben állítottak fel, vagyis mondhatjuk, hogy

soha nem volt ennyire gyors az F1.

Őrült izgalmak viszont csak a pontversenyben, és kevéssé a pályán voltak.

Ebben szerepet játszanak a laposabb, szélesebb autók, illetve a Pirelli egyre lágyabb gumijai is.

A lényeg persze nem csak ez, illetve nem ez, az F1-kocsikat ugyanis nem a végsebességük teszik naggyá a motorsportban (az IndyCar oválpályán például jobb tempót tud), hanem attól királyak, ahogy a kanyarban oda tudnak tapadni óriási sebesség mellett. A Pirelli erről is közölt adatokat, ezek szerint 2016 és 2017 viszonylatában

  • a barcelonai 3-as kanyarban 212 km/h-ról 248 km/h-ra nőtt a tempó,
  • ugyanitt a 9-es kanyarban 215-ről 245-re emelkedett a sebesség,
  • Silverstone-ban a Copse-ban 260-ról 290-re ugrott,
  • Spa-Francorchamps-ban pedig a Pouhon 253 km/h-s sebessége 289 km/h-ra nőtt.

Mégis, a történelmi gyorsulás közben valami elveszik: rettenetesen visszaesett az előzések száma, még úgy is, hogy azért – főleg – a Red Bullnak köszönhetően elég sokat kezdett erős csapat hátulról, és kellett végigelőznie magát a fél mezőnyön felzárkózás közben.

2016-ban 866 előzést láttunk, ez a szám idén 435-re esett,

ezzel együtt az átlag is csúnyán beszakadt még úgy is, hogy 21-ről 20-ra csökkent a futamok száma 2016 és 2017 között. Amíg 2016-ban 41,2 előzést nézhettünk versenyenként, addig 2017-ben már csak 21,75-öt.

A 435 a legalacsonyabb előzésszám 2009 óta (211), azév végén döntöttek az előzéssegítő nyitható hátsó szárny (DRS) 2011-es bevezetéséről. Most viszont már ezzel a mesterséges rásegítéssel sem annyira jönnek az előzések: a legtöbb 2017-ben az Azeri Nagydíjon volt 42-vel, miközben

Szocsiban egyetlen egy előzést láthatott a közönség.

A 21,75-ös átlaggal azért még mindig nem jártunk rosszul, 1994-től 2010-ig ez alatt volt az előzési átlag.

A jövő viszont egyszerre jó és rossz kilátású. A Pirelli azt ígéri, hogy 2018-ban további két másodpercet javulnak majd a kocsik átlagosan az új keverékű gumikkal – jön ugye a hiperlágy rózsaszín gumi is –, ami a sebesség oldalán már tényleg űrkategóriát jelenthet,

olyan szintre ér az F1, ahol még soha nem járt.

De jó-e ez nekünk, nézőknek? Ugyanis az előzéseken a megnövelt tempó sem segít, mert nem a végsebességgel van a gond, hanem azzal, ahogy a kocsik egymás mögött, a felkavart levegőben viselkednek. Ennek volt legjobb példája az, ahogy a mexikói ritka, magaslati levegőn Lewis Hamilton még a mezőny leglassabb kocsiján, egy Sauberen is csak nagy küzdelmek árán tudta átverekedni magát.

Ráadásul az új F1-vezetésben a jövő irányvonalát kijelölő Ross Brawn mindenképp leszámolna a DRS-sel, csak kérdés, mikor. Ha a DRS-t is kiveszik az egyenletből, akkor olyan kocsikra lesz szükség - várhatóan az új motorok 2021-es érkezésével -, amik kevésbé érzékenyek a nem tiszta levegőre, és felkavart viszonyok között is stabilan gyorsak tudnak maradni. Erre viszont jelen állás szerint tényleg csak 2021-től van esély, addig valószínűleg évről évre kevesebb előzést látunk majd, ami tovább növelheti az időmérők és az időmérőre specializált motorprogramok jelentőségét.