Olyan szintre ér az F1, ahol még sosem járt

A 2017-es szezonban a Forma-1 lényegében utolérte, sőt, kicsit talán le is előzte a 2004-05-ös időszak, a V10-es éra sebességét. A húsz versenyhelyszínből tizenegyen pályacsúcs dőlt – futamon, az abszolút körrekord majdnem mindenhol 2017-es már. A maradék kilenc, még álló csúcsból csak kettőt nem 2004-05-ben állítottak fel, vagyis mondhatjuk, hogy

Őrült izgalmak viszont csak a pontversenyben, és kevéssé a pályán voltak.

Ebben szerepet játszanak a laposabb, szélesebb autók, illetve a Pirelli egyre lágyabb gumijai is.

A lényeg persze nem csak ez, illetve nem ez, az F1-kocsikat ugyanis nem a végsebességük teszik naggyá a motorsportban (az IndyCar oválpályán például jobb tempót tud), hanem attól királyak, ahogy a kanyarban oda tudnak tapadni óriási sebesség mellett. A Pirelli erről is közölt adatokat, ezek szerint 2016 és 2017 viszonylatában

• a barcelonai 3-as kanyarban 212 km/h-ról 248 km/h-ra nőtt a tempó,
• ugyanitt a 9-es kanyarban 215-ről 245-re emelkedett a sebesség,
• Silverstone-ban a Copse-ban 260-ról 290-re ugrott,
• Spa-Francorchamps-ban pedig a Pouhon 253 km/h-s sebessége 289 km/h-ra nőtt.

Mégis, a történelmi gyorsulás közben valami elveszik: rettenetesen visszaesett az előzések száma, még úgy is, hogy azért – főleg – a Red Bullnak köszönhetően elég sokat kezdett erős csapat hátulról, és kellett végigelőznie magát a fél mezőnyön felzárkózás közben.

ezzel együtt az átlag is csúnyán beszakadt még úgy is, hogy 21-ről 20-ra csökkent a futamok száma 2016 és 2017 között. Amíg 2016-ban 41,2 előzést nézhettünk versenyenként, addig 2017-ben már csak 21,75-öt.

A 435 a legalacsonyabb előzésszám 2009 óta (211), azév végén döntöttek az előzéssegítő nyitható hátsó szárny (DRS) 2011-es bevezetéséről. Most viszont már ezzel a mesterséges rásegítéssel sem annyira jönnek az előzések: a legtöbb 2017-ben az Azeri Nagydíjon volt 42-vel, miközben

A 21,75-ös átlaggal azért még mindig nem jártunk rosszul, 1994-től 2010-ig ez alatt volt az előzési átlag.

A jövő viszont egyszerre jó és rossz kilátású. A Pirelli azt ígéri, hogy 2018-ban további két másodpercet javulnak majd a kocsik átlagosan az új keverékű gumikkal – jön ugye a hiperlágy rózsaszín gumi is –, ami a sebesség oldalán már tényleg űrkategóriát jelenthet,

De jó-e ez nekünk, nézőknek? Ugyanis az előzéseken a megnövelt tempó sem segít, mert nem a végsebességgel van a gond, hanem azzal, ahogy a kocsik egymás mögött, a felkavart levegőben viselkednek. Ennek volt legjobb példája az, ahogy a mexikói ritka, magaslati levegőn Lewis Hamilton még a mezőny leglassabb kocsiján, egy Sauberen is csak nagy küzdelmek árán tudta átverekedni magát.

Ráadásul az új F1-vezetésben a jövő irányvonalát kijelölő Ross Brawn mindenképp leszámolna a DRS-sel, csak kérdés, mikor. Ha a DRS-t is kiveszik az egyenletből, akkor olyan kocsikra lesz szükség - várhatóan az új motorok 2021-es érkezésével -, amik kevésbé érzékenyek a nem tiszta levegőre, és felkavart viszonyok között is stabilan gyorsak tudnak maradni. Erre viszont jelen állás szerint tényleg csak 2021-től van esély, addig valószínűleg évről évre kevesebb előzést látunk majd, ami tovább növelheti az időmérők és az időmérőre specializált motorprogramok jelentőségét.