Nem élhette túl a hatalmas becsapódást, amely mindkét kocsit darabokra törte

Szombaton a Forma–1-es hétvége betétfutamán, a Forma–2-es versenyen szenvedett halálos balesetet Anthoine Hubert a belgiumi Spában, a Belga Nagydíjon. A 22 éves pilóta autója a pálya egyik leggyorsabb pontján, az Eau Rouge kanyar után, a Radillon kanyarban csúszott a gumifalba, majd visszacsapódott az aszfaltozott bukótérbe.

Az őt követő Juan Manuel Correa sem tudta bevenni a kanyart, lesodródott a bukótérbe, ahol Hubert kocsija épp keresztben csúszott előtte, merőlegesen a menetirányra. Correa tehetetlen volt, 300 kilométer/óra közeli sebességgel robbant autója a másikba, ráadásul oldalról, pont a vezetőülés környékén.

Hubert nem élhette túl a hatalmas becsapódást, amely mindkét kocsit darabokra törte.

Ahogy mindig, szerencsétlen véletlenek sorozata kellett a tragédiához, nézzük pillanatról pillanatra, mi történt: 

• Giuliano Alesi autója az Eau Rouge-ban megpördült, pályán maradt, ám rettentően lelassult,
• éppen Ralph Boschung gépe elé csúszott vissza, aki fékezéssel, illetve azzal, hogy a bukótérbe húzódott, ki tudta kerülni,
• a Boschung után érkező Hubert-nek – mivel az Eau Rouge emelkedős, így beláthatatlan – nem maradt ideje reagálni, a bukótér felé rántotta a kocsiját, hogy ne menjen bele Bortolacciba, de így is összeakadtak, majd a gumifalba csapódott Hubert,
• akinek kocsija aztán épp keresztben csúszott vissza a bukótérben, 
• Correa is a bukótérbe sodródott, és nem tudta kikerülni Hubert gépét.

Az alábbi animáción rekonstruálták a történteket:

(Nem Bortolacci, hanem Boschung volt Hubert előtt, ez a videóban helytelenül szerepel.)

Így festett a valóságban, teljes sebességnél:

Ha máshogy áll az áldozat kocsija, mondjuk menetirány szerint, párhuzamosan a pályával, most valószínűleg Correa haláláról beszélnénk. Ha pont szemben állt volna, minden bizonnyal ugyanaz a végeredmény, ami valójában történt, sőt, Correa sem valószínű, hogy megússza „csak” lábtörésekkel és enyhe gerincsérüléssel. 

De ha egy másodperccel később vagy előbb érkezik Correa, könnyen lehet, hogy nem is ütköznek, vagy csak összeakadnak, aztán kiszállnak, és leporolják az overalljukat. Ennyin múlik egy tragédia a motorsportban.

Az oldalütközés a veszteglő szempontjából kvázi halálos, de biztosan iszonyú komoly következményekkel jár. Nagyon hasonló szerencsétlenségben veszítette el mindkét lábát Alex Zanardi 2001-ben, az Indycarban, amikor a boxkijáratról csúszott autója a pályára, a teljes sebességgel közlekedő versenyautók közé. Alex Tagliani nem védhette ki, 300 km/óra fölött ütköztek. Zanardi azért élte túl, mert nem a vezetőülésnél, hanem az orrkúpnál kapta el a másik gép az övét.

Az Hubert-tragédia után a kérdés: mit lehet tenni, hogy elkerüljük az effajta ütközéseket, illetve hogyan lehetne ezeket túlélni?

A vizsgálat abban a pillanatban elkezdődött, amint a baleset megtörtént – tájékoztatott vasárnap Michael Masi, a Forma–1 versenyigazgatója. Két dolgot néznek ilyenkor:

• a pályában rejlő lehetőségeket,
• az autók felépítését.

A pálya a hibás?

A pálya biztonsága merült fel azonnal, általában azon lehet egyszerűbben megoldásokat találni. A bukóteret már vizsgálták, bár egyelőre csak felületesen. Pár futammal ezelőtt Hockenheimben felmerült, hogy a bukótér aszfaltjának minősége nem volt Forma–1-szintű. Mivel a Radillonnál a bukótér gyakorlatilag a pálya másik boxutcájának kivezető útját jelenti, Masi szerint az az út abszolút F1-minőségű.

A Radillonban nincs rossz bukótér, a másik box kivezető útja az, nem lehet általánosítani a bukóterekre.

Kérdés, hogyan alakul a baleset, ha nincs aszfalt, hanem kavicságy van helyette, mint régen. Csak feltételezni lehet, de az valószínű, hogy Hubert kocsija hamarabb megáll, illetve a gumifalhoz közelebb marad a visszacsapódás után, illetve Correa valamivel lassabban érkezett volna – de mindez puszta találgatás.

Vagy az autó a hibás?

A vezetőfülke oldalának felépítése a Forma–1-es autó legsebezhetőbb pontja, az F2-es kasztni viszont robusztusabb. A pilótát szénszálas műanyag védi, amely rettentő szilárd, de 300-zal már el-, illetve áttörhető. Mint láttuk, még úgy is, ha az oldaldobozoknál csapódik be a másik autó: az F2-es gépnek nagy és széles légbeömlői vannak, amelyek védik a versenyzőt is. De ahhoz nem voltak elég nagyok és vastagok, hogy megmentsék Hubert életét.

Ha valahogy meg lehetne erősíteni a kocsikat, hogy a pilóta ne legyen teljesen esélytelen az efféle oldalsó becsapódásoknál, az életeket menthetne a jövőben. Ami biztos, hogy az F1-ben el kell kezdeni azon gondolkozni, hogyan tudnának az oldaldobozoknak még nagyobb biztonsági szerepet tulajdonítani:

A motorsport veszélyes

Hubert tragédiája bebizonyította, hogy bármennyire is fokozottan ügyelnek a biztonságra, a Forma-autósport nagyon veszélyes, és bármit teszünk, az is marad. „Motorsport is dangerous”, vagyis a motorsport veszélyes, áll minden akkreditációs kártyán is a Forma–1-ben, illetve minden belépőn.

Olyan, hogy teljes biztonság, nem létezik, túlbiztosítottságról beszélni pedig butaság. Az F2-ben minden biztonsági követelmény és intézkedés olyan szintű, mint a Forma–1-ben, az autók is épp annyira biztonságosak, sőt még robusztusabbak is. Mégsem tudta a kocsija megvédeni Hubert-t.

De ha javítanak is, akkor is elő fognak fordulni kivédhetetlen szituációk, amikor a véletlen olyan mértékben játszik össze, hogy kivédekezhetetlen lesz a végeredmény. Nagyon úgy tűnik, hogy az Hubert-Correa-ütközés ilyen volt. 

Hogy mi is történt összességében, azt Will Buxton, az F1 egyik legismertebb újságírója foglalta össze videóblogjában.

Nagyszerű versenyzőt, nagyszerű srácot veszítettünk el, egy bajnokot, a GP3-as sorozat tavalyi bajnokát. Együtt kezdett olyan F1-pilótákkal, mint Charles Leclerc, Esteban Ocon, Pierre Gasly, George Russell, akik várták, hogy ő is felérjen közéjük, és újra együtt versenyezhessenek. Csak idő kérdése volt, hogy ideérjen a Forma–1-be, úgy tűnt, ez lesz a sorsa. De nem ez volt. A kocka forgott, és az ő száma jött ki. Ez néha így van ebben a sportban. Lewis Hamilton írta meg legjobban, ez a játék veszélyes, rajta van a jegyen is.

Mindenesetre a vizsgálat megkezdődött. „Az FIA technikai részlege, biztonsági részlege és minden egyéb részlege azonnal elkezdett dolgozni az ügyön. A belga autóklubbal és a hatóságokkal együtt megyünk a tovább” – adta ki az iránymutatást a közeljövőre Michael Masi.

(Borítókép: Anthoine Hubert kivetített képe a Belga Nagydíj előtt 2019. szeptember 1-én. Fotó: Kenzo Tribouillard / AFP)