Hatvan éve született Ayrton Senna

Hatvan éve, 1960. március 21-én született a brazil Ayrton Senna, minden idők egyik legjobb Forma-1-es pilótája.

Senna négyévesen korában ült először gokartba, első versenyén, tizenhárom évesen az 1-es rajtszámmal indult, és a célban is elsőként intették le. 1977-ben megnyerte a dél-amerikai gokartbajnokságot, majd 1979-ben és 1980-ban világbajnoki második lett. 1981-ben megnősült és Európába költözött, bekapcsolódott a brit Formula Ford 1600-as versenysorozatba. A következő évben megnyerte a brit és az európai Formula Ford 2000 bajnokságot, 1983-ban a brit Formula-3-as bajnokságban győzött és első lett a Makaói Nagydíjon is.

A Forma-1-ben 1984. március 25-én egy kiscsapat, a Toleman versenyzőjeként mutatkozott be. Már második versenyén pontot szerzett, első idényében háromszor állhatott fel a dobogóra. A következő évtől már a Lotusnál versenyzett, ahol három év alatt hat futamgyőzelmet szerzett. Első sikerét 1985. április 21-én a portugáliai Estorilban aratta, futamokat nyert 86-ban is, a legendás arany-fekete Lotus-Renault-val majd 87-ben is, a szintén felejthetelen, sárga Lotus-Hondával. A vb-címért viszont nem tudott a szezon végéig harcban maradni, a Lotus ekkoriban már nem volt igazi nagycsapat.

1988-ban szerződött a McLarenhez, ahol a kétszeres világbajnok Alain Prost csapattársa lett. Ekkor kezdődött kettejük legendássá vált versengése, ami végül odáig fajult, hogy a Professzor nevű franciával már nem is beszéltek egymással. Tűz és víz voltak, Prost végtelenül letisztultan és megfontoltan vezetett, míg Senna megszállottan hajszolta a győzelmet és rizikózott.

Az 1988-as világbajnokságot örökre emlegetni fogják nem csak a rajongók, de mindenki, aki valaha hallott Prostról vagy Sennáról. A 16 futamból nyolcat Senna, hetet Prost nyert, az év végén, egy egészen szenzációs Japán GP után a brazil lett a bajnok.

A következő évben a francia mögött csak második lett, de balhéval ért véget az év. Az utolsó előtti, Japán Nagydíjon Sennának győznie kellett volna, de összeütköztek Prosttal, és miután kocsiját pályamunkások tolták vissza a pályára, hiába intették le elsőként Sennát, diszkvalifikálták.

1990-ben ismét Senna lett a világbajnok, a cím sorsáról ismét egy szuzukai baleset döntött: a brazil és az akkor már Ferrarival versenyző francia az első kanyarban ütközött, mindketten kiestek,

Senna 1991-ben harmadszor is világbajnok lett, minden idők legfiatalabb háromszoros bajnoka volt 31 évesen. 1992-ben egy gyengébb McLarennel negyedikként zárt a pontversenyben, ám ekkor is akadt klasszisgyőzelme, a monacói, ahol az utolsó körökben szenzációsan tartotta fel a sokkal gyorsabb, williamses Nigel Mansellt.

1993-ban már a rajtnál egyértelmű volt, a Williams-Renault-t vezető Prosttal szemben nincs esélye, de így is megnyert öt versenyt, köztük Monacót, ahol hatodszor győzött, és végképp

Másodikként végzett Prost mögött a világbajnokságban.

Az 1994-es évadra Mansell és Prost után ő igazolt a Williamshez, és a bajnokság szuperfavoritjának számított. Idénye viszont katasztrofálisan kezdődött, az első két nagydíjon az élről indult, de kiesett, majd következett a San Marinó-i Nagydíj.

A versenyhétvége baljós előjelekkel indult: az első szabadedzésen a brazil Rubens Barrichello teljes gázzal a gumifalnak, illetve a kerítésnek vágódott, de túlélte a balesetet, másnap az újonc osztrák Roland Ratzenberger Simtek-Fordjának első szárnya elszállt a pálya leggyorsabb pontján, a kocsi a betonfalnak vágódott, a versenyző a kórházban meghalt.

A mezőny a futamra másnap, 1994. május elsején rajtolt el. A hetedik körben a 310 kilométere/órás sebességgel az élen száguldó Senna a Tamburello-kanyarban a pályáról lefutva egyenesen haladt tovább, és a gumikorláttal nem védett betonfalba csapódott. A szinte teljesen szétroncsolódott autóban ülő versenyző nem mutatott életjelet, a következő percekben tévénézők százmilliói szemlélték döbbenten, amint a mentők próbálják újraéleszteni, majd helikopterrel kórházba viszik. Itt sikerült a szívét újraindítani, de 18 óra 40 perckor halottnak nyilvánították, a halál időpontjának az ütközés pillanatát, 14 óra 17 percet adtak meg.

Senna összetéveszthetetlen, sárga sisakját a darabokra tört kerékfelfüggesztés az egyetlen lehetséges helyen, a sisakrostély peremén többször átszúrta, a legenda halálos agysérülést szenvedett.

A baleset miatt később per indult a Williams csapat vezetői és a pálya üzemeltetői ellen, de 1997-ben mindannyiukat felmentették. A szakértői vizsgálat szerint a kormányrúd a baleset bekövetkezte előtt eltörött, így az irányíthatatlanná vált autóban ülő Senna már semmit sem tehetett. Halálát az ütközés során leszakadó jobb első kerékfelfüggesztés által okozott három - külön-külön is végzetes - fejsérülés, homlok- és koponyaalapi törés okozta, amelyek következtében agyvérzés, illetve ödéma lépett fel. A kocsit tervező Patrick Head felelősségét 2007-ben kimondta egy olasz bíróság, de büntetést nem szabtak ki rá, mert az ügy addigra elévült.

A pályákat átépítették, a versenyautókat áttervezték, bevezették a nyakat és fejet védő HANS-rendszert. Mindennek köszönhetően halálos baleset azóta csak a 2014-es Japán Nagydíjon történt, a francia Jules Bianchi 2015-ben halt bele szuzukai balesetében elszenvedett sérüléseibe. Ő sem halt volna meg, ha autója nem csúszik egy, a pálya mellett, egy másik kicsúszott kocsi mentését végző munkagépbe.

Ayrton Senna egyszerre volt zseni és zsarnok, a magánéletben jóindulatú és szerény ember. A pályán ember feletti győzni akarása miatt egészen megváltozott, talén ő volt a legagresszívebb vezetési stílusú pilóta valaha. Minden bizonnyal ő volt a Forma-1 történetének leggyorsabb versenyzője: az időmérő edzéseken 161 GP-je alatt 65-ször szerzett pole pozíciót, és még 22-szer indult az első sorból. A versenyeken 13 645 km-en, 982 körön át vezetett. Edzéselsőségeinek rekordját csak a hétszeres világbajnok német Michael Schumacher tudta megdönteni tizenkét évvel később, majd Lewis Hamilton Senna távozása után több mint 20 évvel.

Senna hatszor nyert Monte-Carlóban, a mai napig rekordnak számít az 1989 és 1993 között aratott egymás utáni öt futamgyőzelme ezen a pályán.

Az autósport harmincnégy évesen elhunyt legendájának számos szobrot és emlékművet emeltek, az egyiket az imolai pályán, a végzetes baleset helyszínén. Több millió embernek volt példaképe, életéről sok könyv, film, sőt dal is született. Hazájában nemzeti hősnek számít, több utca, autópálya, alagút és tér viseli a nevét, a brazil futballválogatott az ő emlékének ajánlotta 1994-es világbajnoki győzelmét.

Halála egy egész ország sorsát határozta meg. Annyira népszerű volt világszerte, de főleg hazájában, hogy sokak szerint visszavonulása után, ha a politikai pálya felé fordul,

(Index/MTI)

(Borítókép: Monaco Grand Prix. 1986 / Fotó: Jean-Yves / Getty Images)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!