- Az életben általában egyszer kap egy ilyen lehetőséget az ember, ám Ön nem azt válaszolta: rendben, persze, hogyne vállalnám. Még a diadal után is azt mondta: ennyi volt az ön edzősködése. 43 évesen miért habozott mindeddig?
- Működő vállalkozásom van, üzemeltetek másodmagammal egy benzinkutat, és ugyan jól működik a vállalkozás, azért oda kell rá figyelni. Szerencsére a működtetés nem igényel napi nyolc órát, ezért így rábólintottam az ajánlatra.
- A kihívás nem érdekelte? Hiszen az utolsó helyről nem lehet bukni, csak előrelépni.
- Ez így van, de épp emiatt bizonytalan is a dolog, mert ki is eshetünk. Alighanem emiatt nem vállalták el mások.
- Ön futballozott annak idején?
- Igen, bár az élvonalig sohasem jutottam. Tíz évet azonban lehúztam az NB III-as Balmazújvárosban, és emellett a második vonalban is játszottam.
- Akart edző lenni?
- Persze, hiszen elkezdtem a tanfolyamot, és ezt nem csak azért, mert máshol nem találtam magamnak elfoglaltságot. Én csak kissé korainak találom azt, hogy pillanatnyilag ott legyek az élvonalban. Úgy terveztem, hogy a korosztályommal szeretném elérni a céljaimat, és ezek után feljebb lépni. Az élet azonban másként hozta.
- Egészen pontosan úgy, hogy jelenleg Ön az egyetlen százszázalékos edző a magyar első osztályban. Meddig még?
- Remélem, minél tovább, de nem vagyok idealista, tudom, hogy a sorozatok megszakadnak. Ám arra mindenképpen törekedni fogok, hogy minél tovább büszkélkedhessek ezzel a címmel.