Őrültek a futballpályán

A futballisták közül a legjobbak is sokszor gondoskodnak arról, hogy ne csak játékuk miatt foglalkozzanak velük, hanem nyilatkozataikkal, életvitelükkel, vagy akár a pályán mutatott, de nem a játékhoz illő tetteikkel is ki akarnak tűnni a mezőnyből. Az angol FourFourTwo magazin összegyűjtötte a focitörténelem száz legőrültebb, legbotrányosabb alakját, ebből a legismertebb játékosokat emeltük ki. Összeállításunk első részében az európai élmezőnyt mutatjuk be.

Cantona zsák szarnak nevezte a szövetségi kapitányt

A francia fenegyerek, Eric Cantona játéka mellett ebben a műfajban is iskolát teremtett. Angliában lett belőle világklasszis futballista és botrányhős, de már hazájában, a '80-as években is szép balhékarriert futott be. Első csapatánál, az Auxerre-nél azért tiltották el, mert megütötte saját kapusát. Az Olympique Marseille-ből azért rúgták ki, mert földre dobta a mezét, és a közönség közé rúgta a labdát, amikor edzője egy jótékonysági meccsen lecserélte. A válogatottból sem a vetélytársak szorították ki: Henry Michel szövetségi kapitányt "zsák szarnak" nevezte, ezért egy évig nem játszhatott a címeres kék mezben.

A világ leghíresebb kungfurúgása

Nimes-ben azért nem volt maradása, mert csapatkapitány létére megdobta a labdával a bírót, majd a fegyelmi tárgyaláson szemtől szemben lehülyézte a bírákat. Ekkor, mindössze huszonnégy évesen, dühében bejelentette: visszavonul, de a korábbi világklasszis, Michel Platini meggyőzte, folytatassa.

Cantona 1991-ben ment Angliába, első évében azonnal bajnokságot nyert a Leeds Uniteddel, abszolút közönségkedvenccé vált. Sokáig itt sem maradt, mert az idény végén összeveszett az edzővel, és egy évvel később már a Manchester Uniteddel lett bajnok.

A sikerek mellett jöttek a botrányok is, de azért még csak ezer fontra büntették, amikor leköpött egy Leeds-szurkolót. Alig egy évvel később viszont, 1995. január 25-én, amikor az MU ismét a bajnokságért harcolt, minden idők leghíresebb kungfurúgását mutatta be egy Crystal Palace-huligán mellén. Miután a londoni találkozón a United hetesét egy durvaságért kiállította a bíró, az öltözőbe menet nem tűrte tovább Matthew Simmons gyalázkodását, és a lelátóra ugorva lerúgta.

Kilenc hónapos, az egész világra kiterjedő eltiltást kapott, húszezer font bírságra és két hét börtönbüntetésre ítélték, utóbbit azonban százhúsz óra közmunkára változtattak, az MU meg elbukta a bajnokságot. A manchesteriek mezét mindig jellegzetesen, felállított gallérral hordó klasszis azóta is büszke a mozdulatra. "Rengeteg szép emlékem van Angliából, de a legszebb, amikor lerúgtam a huligánt" - emlékezett vissza egyszer.

Valójában angol

Canto októberben visszatért, visszahódította a címet csapatának, majd nyert még egyet, és 1997-ben, harmincévesen váratlanul visszavonult. Filmezni kezdett, a szurkolók pedig minden idők legjobb United-játékosának választották, ami nem is csoda, hiszen hat angliai szezonjából csak egyszer - több hónapos elmeszelésekor - nem lett bajnok.

Legutóbb tavaly ősszel került a sajtóba, amikor hazáját, Franciaországot gyalázta, és annak történelmi ellenségét, Angliát istenítette a FourFourTwo-ban: "Sajnálom, hogy Franciaországban születtem. Valójában angolnak érzem magam." Az MU-hoz is nagyon kötődik, az a kívánsága, hogy ha meghal, hamvait az Old Trafford stadionban szórják szét.

"Most megkaptad, te fasz"

A Manchester Unitedben vált ismertté a kivételes teljesítménye mellett lobbanékony természete, ivászatai és éles memóriája miatt hírhedt Roy Keane is. Ír habitusáról leginkább örök ellensége, Alan Shearer tudna beszélni, vele már többször is összeverekedett a Newcastle elleni meccsek alatt, és csak a még nála is erősebb csapattársainak köszönhető, hogy egy-egy ütésváltásnál tovább nem fajultak a balhék. A pubokat szívesen látogató Keane sosem tudta hol a határ, egyszer a bíróságon kötött ki, mert részegen megütött egy nőt.

Az MU jelenlegi csapatkapitányának memóriájáról a norvég Alf Inge Haaland mesélhetne a legtöbbet. A norvég középpályás még a kilencvenes évek végén faultolta Keane-t, majd a földön fekvő ír fölé állt, és kiabálva szidta, szimulánsnak nevezte. Évekkel később, 2001 áprilisában az MU a városi rivális Manchester Cityvel, Haaland akkori csapatával találkozott, és Keane bosszút állt. "Sokáig vártam az alkalomra. Végül kibaszott keményen megrúgtam, bár azt hiszem, a közelben volt a labda is. Most megkaptad, te fasz. Soha többet nem vádolsz szimulálással" - írta le a bosszúhadjáratot életrajzi könyvében, de szavait pólókon és pulóvereken is megörökítették.

Mivel Haaland többé nem játszhatott, az angol futballszövetség a vallomás miatt több meccsre eltiltotta Keane-t, annak ellenére, hogy a szabálytalanságot jó egy évvel korábban követte el.

Gazza és az alkohol

Paul Gascoigne, az angol válogatott egykori vezéralakja klasszis játékos volt, de számtalan olyan megnyilvánulása akadt, ami a normális embernek több, mint szokatlan, sőt bizarr. A '98-as vb előtt nem sokkal egy távol-keleti túráról hazatérőben több társával alkoholos befolyásoltság alatt - tökrészegen - szétverte a repülőgépen a csapatnak elkülönített VIP-részleget, és inzultálta a személyzetet. A szesz egyébként is jelentős szerepet játszott Gazza életében: ha többet ivott a kelleténél - többször is -, megverte feleségét, bár utólag mindig megbánta.

Gazza és nemi szerve

Saját férfiasságával még józanon is szeretett hivalkodni. Egy londoni luxusétteremben például elővette a nemi szervét, egy vendég vállára tette, aki azt hitte, valaki szólni akar hozzá, azért megtapogatja, és odafordult... A Rangers egyik edzőtáborában pedig alvó csapattársára ürítette pénisze tartalmát, amit ő akkor jó poénnak tartott, a szenvedő fél - a magyarokkal teletűzdelt skót Livingston jelenlegi edzője -, Richard Gough valószínűleg kevésbé.

Most már G8-nak hívják

Gazza a pályán sem volt kíméletes; az egyik FA-kupa döntőn mellbe rúgta ellenfelét. Volt olyan is, hogy saját butasága miatt sérült meg: az Evertonban szerepelt, amikor alkarral arcon ütötte riválisát, de az ő keze tört el.

Napjainkra, úgy tűnik, megkomolyodott, hiszen egy arizonai intézetben önként öthetes elvonókúrára szánta rá magát, és nevét is megváltoztatta. Igaz, utóbbi ötletét látva épelméjűsége újfent megkérdőjelezhető: G8-nak hívatja magát.

Színész lett a kőkemény védőből

Futballtudásával kevésbé, vadállati keménységével annál inkább kitűnt az angol mezőnyből Vinnie Jones, aki focikarrierje után színészként futott be, többek között Guy Ritchie filmjeiben. A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőben nyújtott alakításával szavanként negyvenezer fontot, azaz tiznnégymillió forintot keresett.

A Wimbledon egykori védője egy bajnoki előtt szólt edzőjének mindenképpen kezdő akar lenni, mert az egész családja kint lesz a meccsen. A tréner annyit mondott: "Ma más taktikával játszunk, Vinnie, te a kispadon kezdesz, ha úgy alakul, majd beállsz". "Nem, nekem ma játszanom kell, itt van mindenki, aki fontos nekem, szeretném, ha a kezdőben látnának" - erősködött a játékos. Szó szót követett, végül Jones a nyakánál fogva a falhoz nyomta edzőjét, bizonyítva neki, milyen fontos, hogy az első pillanattól a pályán legyen. Ez végül meg is történt, aztán a találkozó hetedik percében hátulról beleszállt ellenfelébe, amiért azonnal kiállították - a család szeme láttára.

Vinnie azonban ennél gyorsabban is kapott piros lapot, rekordja: kiállítás öt másodperccel a kezdő sípszó után. De nemcsak kíméletlen belépői miatt indítottak fegyelmit ellene: egyszer megfenyegette Kenny Dalglish menedzsert, hogy leharapja a fülét.

Di Canio: fasiszta karlendítés és fair play díj

Ugyancsak Nagy-Britanniában lett ismert futballista Paolo di Canio, az olasz foci legellentmondásosabb alakja. Játszott a Milanban, a Lazióban, de karrierje a skót Celticben ívelt fel, majd nem tudott ellenállni az általában kiesés ellen harcoló Sheffield Wednesday ajánlatának.

Itt is hamar kedvenc lett, még azután is, hogy az Arsenal elleni Premier League-meccsen, 1998 szeptemberében ellökte Paul Alcock játékvezetőt, és tizenöt meccses eltiltást kapott. Mentségére legyen mondva, a bíró igen látványosan rájátszott az esetre (vagy csak rettentően rossz volt az egyensúlyérzéke). Következő csapatánál, a West Ham Unitednél Glen Roeder edzőt igyekezett kikészíteni, és nem is titkolta, hogy szerinte mestere "alkalmatlan a feladatra".

A legemlékezetesebb esete viszont pozitív megmozdulás volt: a földön sérülten fekvő kapus mellett nem fejelte a kapuba a labdát, hanem kézzel levette, és szólt a bírónak, hogy állítsa meg a játékot. Megmozdulásáért nemzetközi fair play díjat kapott.

A Benito Mussolini iránti tiszteletét többször hangoztató Di Canio a múlt nyáron visszatért gyökereihez, a Lazióba, majd ősszel a városi rivális Roma elleni derbin fasiszta karlendítéssel ünnepelt a gólja után.

Effenberg elszerette csapattársa feleségét

Európában sem kizárólag Angliában fordultak meg botrányhősök, Németországban Stefan Effenberg a kategória nagymenője. A Bayern München egykori középpályását hirtelen természete sodorta rendre kellemetlen helyzetbe. Első balhéja 1994-ben volt, amikor az amerikai világbajnokság Németország-Japán találkozója után a középső ujját mutatta a távol-keleti szurkolóknak. Pechjére remek kép is készült az esetről, és miután edzője, Berti Vogts meglátta, az első géppel hazazavarta a klasszist.

A Bayernből is kezelhetetlensége miatt távozott, de egy jól sikerült mönchengladbachi kitérő után a kilencvenes évek végén visszakerült Münchenbe. Ennek legnagyobb vesztese épp csapattársa, Thomas Strunz lett: Effe elszerette tőle a feleségét, Claudiát, vele él azóta is.

Jó botrányhőshöz híven a hatóságokkal is volt dolga, 127 ezer márka márkájába (akkori áron tizenhatmillió forint) került, hogy peren kívül megegyezzen azzal a nővel, akit egy bárban megütött. Egy közlekedési rendőr megsértéséért - "maga egy seggfej" - százezer eurós (huszonötmillió forint) büntetést kellett fizetnie.

Az összeállítás második része Dél-Amerika legbalhésabb futballistáiról szól; a kokainfüggő Maradona mellett szó lesz a szurkolókat összeverő Romarióról és a majmot leitató Edmundóról is.