Angol negyedosztályú érdeklődés a magyar foci iránt

"Emlékszem, életem egyik legjobb meccse az a Kinizsi-Vörös Lobogó volt, amikor a Népstadionban telt ház előtt egy olyan góllal nyert a csapat, hogy a labda éppen csak átgurult a gólvonalon" - mondta egy idősebb futballszurkoló még a hét közepén a Fradi-Újpest előtt az egyik kocsmában. A felidézett történetből mára eltűntek az egyszervolt csapatnevek (a Kinizsi ismét FTC, a Vörös Lobogó tisztességes neve pedig újra MTK), a nép még éppen álló stadionját a nép fiáról nevezték el, Puskásnak, de ami fájóbb, a teltházas - nyolcvan-százezer néző előtt játszott - rangadók sem léteznek már.

Telt ház csak elvétve

Szomorú, de a már említett örökrangadó sem mozgatta meg annyira az embereket, hogy legalább a tízezres határt átlépje a nézőszám. Egy-egy nemzetközi kupameccs, vagy a tavalyi magyar-brazil ugyan kivételt jelentenek, de az érdeklődés ezekben az esetekben jórészt nem a magyar focinak szól. Elég csak a világbajnok egy évvel ezelőtti játékára gondolni, ahol a kilátogatók egy jelentős része először volt életében futballmeccsen.

Hazai csapatok az elmúlt tizenöt évben elvétve játszottak egymás ellen több tízezres tömeg előtt: 1992-ben a bajnoki címről döntő Diósgyőr-Ferencváros (harmincezer néző az utolsó fordulóban), a BVSC 1996-os népstadionbeli mérkőzése szintén a Fradi ellen (negyvenötezren voltak kint a bajnoki szempontjából fontos találkozón a Népstadionban, amelynek ekkor csak az alsó szektorát nyitották meg), de néhány éve Győrben is telt házat vonzott az FTC vendégjátéka.

A változtatások ellenére sem nőtt a nézőszám

A magyar élvonalbeli labdarúgóklubok többsége agonizál, és a pénztelenségbe fullad, amire természetesen egyre kevesebb néző kíváncsi. Az elmúlt hat évben hiába szervezték át szinte minden elképzelhető módon a bajnokságot, az átlagnézőszám szinte alig változott.

Amíg az 1999-2000-es szezonban 3680 volt az átlag, egy évvel később, amikor pedig nagyobb izgalmakat ígért a bajnokság, hiszen négy kieső volt, alig háromszázzal nőtt a nézőszám (3964). Újabb egy év elteltével 3825 volt, ami egy év elteltével 3212-re csökkent. A tavalyi szezonra ez ugyan "felszökött" 3325-re, az idei szezonban azonban ismét visszaesés következett, április közepéig 3279 az átlag, vagyis már a négyezres "álomhatár", a lélektani küszöb is távolodni látszik.

Az idei bajnokságban a Diósgyőr a listavezető, eddig átlagban 6278-an látogattak meccsre Miskolcon. A "dobogón" két másik vidéki együttes található, hiszen második az első aranyérme megszerzésére készülő Debrecen 5889-es, míg harmadik a Zalaegerszeg 5778-as átlaggal. A legjobb fővárosi együttes a Ferencváros 4566-os nézőátlaggal, míg a leggyengébb átlaggal a Pécs (1811), a Videoton (1422) és az MTK (1411) bír.

A Zorya Luhans'k tízezer ember előtt

Azonban az élen állók sem lehetnek túl büszkék "sikerükre", hiszen európai viszonylatban ez "sehol sincs". A szomszédos Ausztriában például a helyi Fradi, a szintén zöld-fehér Rapid Wien (Korsós György és Garics György csapata) 12306-os átlaggal áll az élen, de még a kilencedik Bregenz is háromezer-ötszáz néző felett játszik.

A horvátok ebben a versenyben velünk egy szinten vannak, a Hajduk Split 6273-as nézőszámot tud felmutatni, ugyanakkor a "második" Rijeka csak három és fél ezres átlagot hoz.

Szlovákiában a Petrzalka és a Zilina vezet, közel négyezres átlaggal, míg Ukrajnában a Sahtor Donyeck az első, tizenhét ezres nézőszámmal, mögötte a Metalist Kharkiv következik tizenháromezerrel. A magyar listavezető Diósgyőr a kilencedik lenne az SC Volyn Luts'k előtt. Az meglepő, hogy az ukrán másodosztályban a Zorya Luhans'k rendre tízezer ember előtt játssza hazai meccseit.

A szerbek előtt, a románok mögött

Nálunk "gyengébbek" ebben a versenyben a szerbek, akiknél a Podgorica már 4375-ös átlaggal is az élen állhat, megelőzve a Partizan-t (4111) és a Crvena Zvezdát (3222). Szlovénia szinte említést sem érdemel, hiszen a Murska Sobota vezető helye 1764 meccsenkénti szurkolóval még a hazai élvonalban is csak a tizenötödik helyre elég. Ezzel szemben a románoknál a temesvári Poli AEK Timisoara rendre tizenhét-, míg a Steaua tizenötezer néző előtt meccsel. Még a táblázat tizedik helyén álló Farul Constanta is a Fradi előtt van, összecsapásonként 4600 feletti szurkolóval.

A miénkhez hasonlóan kevesen kíváncsiak a bolgár aranylábúakra, hiszen a legmagasabb nézőátlag, a Beroe Sztara Zagora meccsenkénti 2813 nézője roppant kevés. A lengyeleknél ellenben három csapat (Pogon Szczecin, Lech Poznan, Wisla Kraków) is általában több mint tízezer néző előtt lép otthonában pályára.

Németország más dimenzió

Európa elitbajnokságaiban azonban ezek a számok nevetségesnek hatnak. A németeknél a Borussia Dortmund áll az élen 76 ezres nézőszámmal, mögötte a Schalke (61 ezer) és a Bayern (51 ezer) következik, de még az élvonal utolsójának, a Hansa Rostocknak is közel húszezer szimpatizánsa jelenik meg minden hazai fellépésén.

A német másodosztályban Tököli Attila együttese, az 1.FC Köln toronymagasan vezet 34 ezer nézőjével az őt követő Eintracht Frankfurt előtt (21 ezer), de még a tizedik Erfurt is tízezer ember előtt játssza meccseit pályaválasztóként, és még az utolsó helyen álló Ahlen is több néző előtt játszik átlagosan, mint a Fradi (4649). (Az már csak mellékes, hogy a Bundesliga 3-ban a St. Pauli és a Braunschweig is tízezer, míg a VfB Lübeck ötezer ember előtt játszik, és még ebben a rangsorban huszonötödik SV Wehen 1926 Taunusstein is ezerötszáz nézőt vonz.)

Az utolsó spanyol is tízezer felett

Spanyolországban nem meglepő, hogy a Real és a Barca is hetvenezres feletti átlagot produkál, és mindössze az "utolsó" Numancia az, amely nem tízezres publikum előtt játszik, de így is nyolcezer embert mozgósít, ha otthon lép pályára. A másodosztályt vezető Cádiz szereplését rendre tizenötezren figyelik és ebben az osztályban is megvan a hétezer-ötszázas átlag.

Kicsivel keletebbre, Olaszországban a milánói és a római szurkolók a legaktívabbak. Az első négy helyen a BL-elődöntős Milan (63800-as átlaggal), az Inter (58900), a Roma (49700) és a Lazio (36900) áll. Az első osztályból csak a Siena és a Brescia nem éri el a tízezres átlag nézőszámot, ellenben a másodosztályban a Genoa (húszezer) és a Verona (tizenegyezer) is több mint tízezer ember előtt harcol a feljutásért.

Közel negyvenezren az olasz harmadosztályban

Az igazi meglepetés, hogy az idei szezonban a harmadosztályba száműzött Napoli átlagban több mint 38 ezer ember előtt játszik, de volt rá eset, hogy hatvankétezren gyűltek össze, egy Serie C1-es meccsre. A második Avellino is veri még a magyar listavezetőt hétezres nézőszámával, de a "tizenkettedik" Cremonese vezetői is rendre háromezer néző utáni jegybevétellel számolhatnak, amivel a magyar csapatok fele nagyon boldog lenne. Ugyanakkor a negyedosztályú Juve Stabia és a Calcio Potenza együttesének is háromezer feletti a meccsenkénti átlaga.

Az angol negyedosztály is ver minket

Anglia talán a legmegrázóbb egy magyar szemének. Nem is a Manchester United 67 ezres, vagy a Newcastle 54 ezres átlaga a meglepő, hanem hogy a sorban utolsó Fulham is közel húszezer embert köt le meccsenként. Ezek után talán már nem is meglepő, hogy a másodosztályban pontosan húsz csapatnak van tízezer feletti nézője, miközben a harmadosztályú Sheffield Wednesday több mint húszezres átlaggal bír.

Szomorú vagy sem, a legnépszerűbb magyar klub, a Ferencváros a tizenkettedik lenne az angol negyedosztályban, a Lincoln City (4649) és a Mansfield Town (4261) között, de a listavezető Diósgyőr is éppen csak felférne a képzeletbeli dobogóra. Ugyanakkor szintén ennek az osztálynak az utolsó helyén álló Macclesfield Town 2263-as átlagával nagyon sok magyar együttes kibékülne.