Torghelle agyhalála, egy rakás alibiző és a céllövöldés Balog

Király Gábor:
Megint azt lehetett róla mondani, mint eddig szinte valamennyi válogatottbeli fellépésén, tartást adott a csapatnak, irányította a védelmet, fanatizálta a játékosokat. Mégsem nyújtott olyan teljesítményt, amivel ő maga elégedett lehetne. Azt alighanem sohasem tudjuk meg, hogy az első gól előtt rászólt-e Gyepesre vagy sem, de ha nem, akkor korántsem lehet maximálisan felmenteni a találat miatt. A lövéseket biztosan hárította, a kidobásai általában pontosak voltak, és az nyilván nem az ő hibája, hogy néhányszor a legapróbb Hajnalt kellett megjátszania, akinek semmi esélye sem volt a labda elfejelésére. Érdemjegy: 5

Bodnár László:
Őszintén reméljük: nem hiszi el magáról, hogy technikás futballista, mert akkor igen komoly értékzavarba és -válságba kerülhet. Arra alapozzuk mindezt, hogy egyszer ballal, egy pörgő labdát, távol a kaputól kapásból akart meglőni, felrúgta az égbe, ráadásként majdnem bedobás lett belőle. Emellett egyszer a saját tizenhatosán belül akart felszabadítani, de a mezőny helyett szögletre vágta ki a labdát. Bízunk abban, hogy csak az önbizalma csordult túl, amelyben alighanem még mindig közrejátszanak a tavalyi szabadrúgáslövő-világbajnokságon szerzett kellemes élmények. Amúgy sokkal több pozitívum volt a játékában, mint a legutóbbi alkalmakkor, volt néhány hajszálpontos keresztlabdája, beadásai veszélyt teremtettek, és ismét előhozta a rá oly jellemző energikusságot és keménységet. Az első félidőben jobban járt volna, ha nem akarja eljátszani a tizenhatoson belüli a szabálytalanságot.Érdemjegy: 5

Stark Péter:
A jelenlegi magyar futball állapotára jellemző, hogy az emberek hozsannázva ünnepelték visszatérését - szeptemberben még úgy tűnt, felhagy a futballal -, pedig előző fellépésein sem alkotott maradandót, és most is inkább a negatívumok jöttek ki. (Ha felhagyott volna a futballal, talán másnak, akaraterősebbnek hagyott volna helyet.) Nehezen fordult, rosszul helyezkedett, csak az első félidő végén szánta rá magát becsúszásra. Egyedül fizikai ereje nemzetközi szintű, bár kevésszer használta ki. A támadásokba egyszer sem kapcsolódott be, ami nyilván erőállapotát minősíti, pedig egy-két átlövésre használható lenne lövőereje. Érdemjegy: 4

Gyepes Gábor:
Kisebb kihagyás után újra kezdő lett, és ha már bekerült, akkor ismét - talán már negyedszer - emlékezetessé tette válogatottbeli szereplését. Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy az első gól előtt miért fejelte épp oda a labdát, ahová. Bármilyen megoldás hasznosabb lett volna ennél, így viszont meglévő kapitális hibái mellé kerül be egy újabb mély vonás. Ez a szarvashiba az első félidőben még érződött rajta, de esetében már az is öröm, hogy nem vétett öngólt. Fejjátéka kiemelkedett, a második félidőben pedig egy olyan labdát, és egy olyan csatárt futott be, amire a magyar mezőnyből többen el sem indultak volna. Gyepes - hála angliai edződésének - szerelni tudott, így javított szerény teljesítményén. Érdemjegy: 3

Vanczák Vilmos:
Remélhetőleg csapattársai felvették neki a mérkőzést videóra, és ha zrikálni akarják, akkor majd megkérdezik tőle, hogy a második gól előtt mi volt a terve, amikor a saját lábában összeesett, így mentés helyett egészen közelről, a fűszálak közt szemlélhette, hogy Király mellett elpasszolják a labdát. Vanczák hamarosan állandó emberré válik, és ez amiatt nagy baj, mert sem jobbal, sem ballal nem képes a rutinfeladatokat sem megoldani száz százalékos biztonsággal, arról nem is beszélve, hogy a részegek is biztosabban megállnak a lábukon vészhelyzetben, vagy a rendőri igazoltatáskor. Érdemjegy: 3

Huszti Szabolcs:
Ő talán egy új minősítést vezethet be a magyar futballban, ami így hangzik: "volt egy jó öt perce." Ne legyünk szűkmarkúak, mondjuk, hogy volt két jó öt perce, hiszen a számára meglehetősen idegen oldalon, a jobbon úgy kezdett, mintha világeletében ezt gyakorolta volna - az idősödő Hagit száműzték ide a '90-es évek közepén -, az első percekben bátran próbálkozott a labdák elosztásával. A megiramodó Torghellét is ő szöktette. Ezek után azonban hosszú pauza következett, Torghelle második kapufája előtt akrobatikus mozdulattal ismét ő lepte meg a labdával a csatárt, hogy aztán az utolsó öt percre megint felpörögjön, kétszer is pontosan is adott középre - másodszor szép cselekkel lódult meg -, pechére egyikből sem lett gól, pontosabban a másodikból igen, de azt les címén érvénytelenítették. Érdemjegy: 5

Buzsáky Ákos:
A magyar futball egyik nagy ígérete nem keltette ijedt nyuszi benyomását, még egy kötényt is kiosztott, majd volt egy szélről szépen belőtt labdája. Hogy aztán visszafogja mind a saját, mind a csapat iramát. Olyan észrevehetetlen volt, mint a kék téglalapba rajzolt kék négyzet, a nagy eltűnőművész, a magyar származású Houdini hozzá képest amatőr kétéves gyereknek tekinthető. Egyértelműen nagy volt rá a Matthäus által kiszabott kabát. Érdemjegy: 3

Balog Zoltán:
Kisebb falusi búcsúkban a Balog-féle futballistákat felteszik két pálcára a céllövöldében, lehet, hogy Matthäus egyik haknijakor ott lőtte, mert arra semmiféle magyarázat nincs, hogy miért ő foglalhatta el a védekező középpályás szerepkörét. A labdával általában csak bedobásokkor találkozott, a szerelési kísérleteiről jobb nem is beszélni - három ha volt az egész meccsen -, közelről nézte végig a meccset. A kilencven perc alatt többen felajánlották adójuk egy százalékát a nemes célért, hogy őt soha többé ne lássák válogatott mezben. Érdemjegy: 3

Hajnal Tamás:
Neki már a himnusz alatt komoly gondjai voltak, hiszen épp Stark mellé került, és a köztük lévő huszonöt centis különbség miatt az összeölelkezés igen nehezen ment neki. A kezdő sípszó után még nagyobb gondjai voltak, bár az első félidőben kétszer is lövésre vállalkozott, ellenben elvétve volt megjátszható, egyszer pedig olyan erővel passzolta vissza a labdát, hogy a védőket is zavarba hozta. A második félidőre "lehiggadt", szinte csak akkor lehetett észrevenni, amikor lepattant a második gól előtt a bolgár középpályásról, Ilievről, meg amikor egy lövésnél ahelyett, hogy rátámadt volna riválisára, lefékezett és megállt egy helyben. A gól előtt előnyösebb helyzetben volt, csak egyszerűen ki kellett volna vágnia a labdát, ám nem jött össze neki. Néha azt lehetett hinni, hogy az űrben érzi magát, a súlytalanság állapotában.Érdemjegy: 4

Halmosi Péter:
A nagy talány volt ezen a meccsen, kivált, mert a nyáron remekül és lendületesen játszott, nyugodtan mondhattuk róla, hogy az egyik legtöbbet fejlődött magyar labdarúgó. Erre Szófiában egy látványos cselen, egy elfutáson és egy beadáson kívül semmit sem nyújtott, ami igen kevés tőle, annál is inkább, mert eredeti posztján játszott. Az őt félidőben váltó Kerekes Zsombor sem sokat tett hozzá a játékhoz, igaz két labdát is befejelhetett volna, de egyiket sem tette meg, a mezőnyben észrevétlen volt. Érdemjegyük: 4

Torghelle Sándor:

Ezen a meccsen legalább akkora isten lehetett volna, mint Németországban, amikor két gólt vágott Oliver Kahnnak. Mivel azonban mindkétszer a kapufát találta el, és a buktatásakor sem ítélt tizenegyest az enyhén szólva is indiszponált szerb játékvezető, tragikus hős lett, mert a lesgólja után minden dühét beleadta a labda elrúgásába. Nehéz megfejteni, mivel vívta ki a bíró ellenszenvét, de már a meccs elején sikerült neki, mert alig akadt olyan eset, amikor a javára ítélt volna Delevic. Mondjuk Torghellének különös tehetsége van a játékvezető felbosszantásában, pláne, ha nem tetszik neki az agresszív stílus, és az állandó kéztárogatással járó heves reklamálás valamint a szemének mutogatása. Még így is a magyar csapat legjobb embere volt, mert volt benne önbizalom, élet, és úgy futotta le védőjét a második percben, hogy azt még a legjobb időkben is megtapsolták volna. A második kapufája előtti bal lábas lövés pedig magyar csatártól az elmúlt pár évben nem volt látható. Volt még egy nagy helyzete, és egy lesgólja, ő akarta legjobban a sikert. Kár, hogy a már vb-részvevő horvátok ellen nem lehet ott a pályán, mindazonáltal jó lecke volt számára ez a meccs is, hiszen igazolta: fejben, idegileg, fegyelmezettségben ugrásszerű fejlődésen kell átesnie, mert agyhalál-közeli állapotban nem lehet futballozni. Érdemjegy: 6, a kiállítás sem rontja le teljesítményét

Lothar Matthäus:
Remélhetőleg pontosan tudja, hogy még egyszer egy ilyen szerencsétlen válogatottat nem fog összerakni, de most igazán jogosan merül fel a kérdés, ha tisztában volt a sorozatos sérülésekkel, miért nem hívott be másokat a válogatott keretbe. Megfejthetetlen, hogy mit várt egy számára teljesen idegen poszton játszó Balog Zoltántól, komolyan gondolta-e, hogy Hajnal Tamás képes betölteni az űrt, ami Gera kiesésével keletkezett. Stark visszavétele sem volt a legideálisabb lépés, Vanczák pedig nem igazán üti meg az amúgy nem túl magas válogatott nívót. Érdemjegy: 2