További Futball cikkek
- Kubatov Gábor: Nekem nincs olyan kíméletes főnököm, mint a Mol vezérigazgatója
- Válogatott védőnk csapata óriási zakót kapott, legendás edzője kiakadt
- 30 év után megkerült az elveszettnek hitt, egymillió fontot érő mez
- Műteni kellett a kapust, aki törött bokával védte ki a Manchester City szemét
- Szoboszlai Dominik kimagasló értékkel került be a Premier League álomcsapatába
Miután Gellei Imre válogatottjának mindössze egyetlen győzelem hiányzott ahhoz, hogy szerepeljen az Európa-bajnoki selejtezőn, de azt nem sikerült elérnie Rigában, a hazai szövetség vezérkara úgy vélte, itt az ideje, hogy a siker érdekében újra egy külföldi kapitányt bízzon meg. Korábban, '92-ben az erdélyi Jenei Imre négy meccs után lemondott, most mégis bíztak benne, hogy majd a német válogatottsági rekorder, Lothar Matthäus eléri azt a bravúrt, hogy 1986 után a magyar nemzeti csapat újra világversenyre jusson ki.
Az áttörést várta tőle mindenki
Matthäus érkezését 2003. december tizenharmadikán jelentették be, de ő csak januártól állt munkába, előbb vakációzott egy kicsit Dubaiban. Az aranylabdás Matthäus a Partizan Beogradot hagyta el - a Bajnokok Ligájában is szerepelt csapatával - a magyar kispadért, és szinte mindenki azt várta tőle, hogy életet lehel a haldokló magyar futballba. Majd ő áttörést hoz. A bizakodást táplálta, hogy kijelentette: ki akar jutni a vb-re. Matthäus nagy vágya és terve nem teljesült, a válogatott a negyedik helyet csípte el világbajnoki selejtezőcsoportban. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöksége októberben dönt a jövőjéről, de már a csütörtöki ülésén is tárgyalhatnak újabb szerződéséről. Az Index elkészítette a szakember mérlegét, tizenegy pontot alapul véve értékelte eddig teljesítményét.
Válogatási rendszer
Nem volt könnyű dolga, hiszen teljesen ismeretlen közegbe került, és munkába állásakor az itthoni bajnokság szünetelt, így csak a külföldön játszókat ismerhette meg rögtön. A 2004. februári győztes bemutatkozó meccse előtt negyvenfős keretet jelölt ki, ebben a korábban számításba vett játékosokat is szerepeltette, de már volt egy-két feltűnést keltő név (Böjte Attila, Németh Norbert) is. A rutinosnak mondható játékosok közül kettőről - Dárdai Pál és Dragóner Attila - márciusban lemondott, bekerült viszont az akkor és még utána is egy évig sérüléssel bajlódó Böőr Zoltán.
Azután vélhetően az átlagosnál jobban befolyásolta a még Belgrádban megismert menedzser, Vladan Filipovics, és sorra próbált ki olyan játékosokat, akik kapcsolatba kerültek a közben magyarrá lett ügynökkel. Jelenleg hetvennél tart, ami a magyar mezőny erejét tekintve kifejezetten soknak tűnik, még akkor is, ha két túrán nem szerepeltethette a klubjukban érdekelt légiósokat. A védekező középpályás posztján sokáig szentül hitt Molnár Balázsban, Tóth Balázsnak is sokszor adott lehetőséget, de miután külföldre kerültek, egyszer sem hívta meg őket. Rósának is bizalmat szavazott, aztán róla is hirtelen lemondott. A másodosztályból is válogatott Tóth Andrást szerencsére elfelejtette - miután feljutott a Vasassal -, bár nem ment könnyen.
Csapat-összeállítás
A következetesség nem volt erőssége. A válogatott több mint egy évig játszott három védővel és öt középpályással, idén nyártól viszont már rendre négy védőt jelölt a kezdőbe. A selejtezők kezdetekor is három bekk volt a csapatban, még idén júniusban Izlandon is. Az argentinok elleni augusztusi barátságos meccsen azonban már négyet játszatott. Gellei Imre egy magánbeszélgetésen elárulta, ha lenne egy nemzetközi szinten elfogadható védősora, sokkal könnyebb lenne a munkája, egyszersmind sokkal könnyebben lehetnénk eredményesek. A lettek is a betonbiztos hátvédsoruknak és egyetlen épkézláb támadójuknak - Maris Verpakovskisnak - köszönhették 2004-es Eb-részvételüket. "Csak" ezt kellett volna lemásolni, és átültetni a magyar viszonyok közé.
A védelem összeállítása gyakran változott, ráadásként a győri Stark Péternél talán még a magyar mezőnyben is van felkészültebb, de a kapitány bízott benne. Jól érezte viszont, hogy Gera Zoltán képes magával ragadni a társait, és neki kell lennie a csapatkapitánynak. Torghelle Sándor felfedezése is a javára írható, Huszti Szabolcsot is beépítette, Éger Lászlót viszont későn fedezte fel, Hajnal Tamást ugyanakkor valamennyivel többször játszatta az indokoltnál. Az egy- és kétcsatáros játék követhetetlenül változott.
Pedagógiai érzék
Fanatizmusát, mindent elsöprő győzni akarását minden erejével igyekezett átadni választottjainak, ez a sorozat végére sikerült is neki. Az elején azonban alighanem kicsit túlpörgette a társulatot, illetve nem éreztette velük, hogy Zágrábban milyen közegben kell játszaniuk. Husztit ki is állították a Maksimirben. Husztit a máltaiak ellen kihagyta, aki ezért majdnem megölte a szemével. Így igazolta: nála nincsenek bérelt helyek, és nekünk ez a lépés tetszett. Az egyik befolyásos futballszakember viszont "a futball Győzikéjének" titulálta egy beszélgetésen.
Szakmai munka
Gellei Imre segítői nagyon precíz kimutatást készítettek a soron következő ellenfél játékosairól, merre mozognak labdával, merre üresben, milyen kondícióban vannak, mi lehet a gyengéjük. Ez a rendszer Matthäusnál megváltozott. Ő ritkán küldte ki segítőit a meccsekre - legalábbis a lapokban egyszer sem lehetett erről olvasni -, sokkal kevésbé törődött a helyszíni feltérképezéssel, megbízott a videókban, amelyek, valljuk meg, nem mindig mutatnak reális képet. Igaz, egyszer Détári Lajost szerette volna megbízni, de állítólag nem tudta elérni, így feladta. Amint az utolsó magyar világválogatott játékos elmondta, szívesen vállalkozott volna a feladatra, és a telefonja be volt kapcsolva, noha Matthäus erre hivatkozott a kudarc után.
Matthäus javára kell írni, hogy nagyon bátran - néha drasztikusan - nyúlt a fiatalokhoz, elődjei inkább tartózkodtak ettől a lépéstől. A kapitány viszont úgy érezte, hogy csak azoknak van helyük a csapatban, akik égnek érte és a válogatottért, még akkor is, ha szerényebb képességekkel rendelkeznek. Vitathatatlan, hogy jó szellemű társaság játszott az argentinok és a svédek ellen is.
Hozzáállás, alázat
A legszerényebb számítások szerint kilencszer volt hosszabb-rövidebb szabadságon, és ha verbálisan tényleg harcolt is a magyar futballért, aktívan jóval ritkábban. Kezdetben végignézte a hazai meccseket, ismerkedett a viszonyokkal, aztán elfogyott a kedve. A nyári felkészülés alatt saját bevallása szerint két csapat edzésére ment el.
Pedig tőle alighanem el lehetne várni, hogy az utánpótlás-nevelést is a szívén viselje, hogy járja a klubokat, biztassa, tanítsa a fiatalokat, oktassa, fanatizálja az edzőket, javítsa hibáikat. Akár még be is állíthatná egy szabadrúgásnál fiatalok lábát. Becslésünk szerint hatvan napnál többet nem dolgozott egy évben, a külföldön játszókhoz igen ritkán utazott el, pedig a viszonyukat biztosan nem rontotta volna el.
Emberi tulajdonságok
Amit a legritkábban lehetett hallani Matthäustól, az a saját tévedésének beismerése volt. Rendre azzal hárította el a felelősségét firtató kérdéseket, hogy már előre gondol, már a következő találkozó érdekli, és azt javasolja mindenkinek, hogy gondolkodjon úgy, ahogy ő. A magyar futball egyik legnagyobb problémája ugyanis, hogy a benne dolgozók örökösen hátra tekintgetnek. Az Izland elleni idegenbeli győzelem után viszont elismerte: nem tudja, hogyan nyertünk.
Azt mindenki tudta róla, hogy nehéz, öntörvényű ember, aki nehezen viseli el a kritikát. Még a bécsi Rapid edzőjeként ledisznózta hondurasi légiósát, játékosként pedig fogadott arra, hogy csapattársa, Jürgen Klinsmann nem lő egy szezonban tizenöt gólt. A Wales elleni meccsen - első magyarországi fellépésén - nem tudott uralkodni idegein, berohant a pályára, a kezet emelve próbálta megfegyelmezni a vendégek balhés játékosát, Robbie Savage-t.
Őszintesége többször megkérdőjelezhető volt nyilatkozataiban, hiszen a szerb sajtóban megjelenteket - jobban érzi magát Belgrádban, mint Budapesten - rendre cáfolta, amikor azt kérték rajta számon Magyarországon, hogy ezt miként gondolhatta. "Az újságíró félreértett valamit, én ilyet nem mondtam" - védekezett, de más esetekben is ugyanezzel a fordulattal élt.
Emellett nem kevés gőggel bírálta alkalmazóit, és fölényesen azt is kijelentette: az ország csak köszönhet neki. Ez a mondat kinyitotta a bicskát a zsebekben. A feltűnést sem vetette meg, helikopterrel közlekedett, az estorili sport-Oscar-díj átadásakor is megjelent szerb feleségével, a sztároknak rendezett homokfocieccsen viszont nem játszott, noha csapatkapitánynak volt jelölve.
Fizetés
Sokáig - érthetetlenül - nem is volt téma, mennyibe kerül Matthäus. Aztán amikor finoman megzsarolta az MLSZ elnökségét szerződésének gyors meghosszabbításával, akkor nyolcan úgy döntöttek, belenéznének a dokumentumokba: ér-e annyit az ittléte, vagy sem. Matthäus nagyon harciasan reagált, perrel fenyegetőzött, de kiderült: a fizetése évi háromszázezer euró (hetvenötmillió forint) - az Index már 2003-ban ennyit írt -, ebből százezret az Arcadom Rt. fizet, a többit az MLSZ. A szövetség 150 ezret (37,5 millió forint) ad még neki az adókra és a közterhekre, plusz ötvenezret lakásának bérlésére és telefonszámlára. Vagyis összesen 630 ezer eurót, közel 160 millió forintot tehet zsebre egy évben. Nem vitás, hogy a görög PAOK ennél többet képes fizetni, meg is tette volna, csakhogy ott jóval többet kellene dolgoznia, mint nálunk. Ennyi pénzért még sohasem dolgozott Magyarországon edző, és más is eljönne, még ha nem is könnyű találni a piacon képzett külföldi szakembert.
Marketing
Kétségtelen, ha ő hívja fel a világ élmezőnyébe tartozó bármelyik csapatot, közelebb a siker, illetve a budapesti vendégjáték, mintha ezt egy nevesincs magyar edző teszi. Amit megígért, betartotta, játszottunk a brazilokkal - bár ez nem kizárólag az ő érdeme -, a franciákkal és az argentinokkal. Az viszont csak később derült ki, hogy a szponzori pénzekből húsz százalékot zsebre tehet. A horvátok elleni tét nélküli selejtezőn is kimentek a meccsre vagy hatezren, a szünetben a szponzoroknak köszönhetően lehet ajándékokat nyerni. A magyar futball nemzetközi megítélése is jobb lett, igen szembetűnő az előrelépés.
Kommunikáció
Még a marketingnél is erősebb oldala volt. Alighanem már az elején lepaktált a legfontosabb véleményformálókkal, akik aztán nem is írtak rosszat róla, akkor sem bírálták, amikor kellett volna, sokkal inkább alaptalanul és indokolatlanul tömjénezték. Matthäus felbátorodott, rángó szájjal bírált egy újságírót, a korábbi MLSZ-sajtófőnököt, és a menedzsment nem engedte fel a stockholmi gépre. Verebes József pedig a horvátok elleni bukás után többé nem szakkommentálhatta a válogatott meccsét, mert túl kritikus volt, ezek után a szervilisebb Kovács Kálmánra volt szüksége a csatornára.
Matthäus kezdettől fogva kihasználta, néha talán vissza is élt vele, hogy őt tekintik a szurkolók a leghitelesebbnek figurának a szerintük velejéig romlott hazai futballban, így bármit mondhat, bárkit kritizálhat. Egyfajta előremenekülésnek tekinthettük a bírálatot, amikor már jó előre a körülményeket okolta. Nyilatkozataiban mindig utalt - egyébként helyesen - a lelkes szurkolókra, kezdettől fogva a bizalmukba akart férkőzni, ezzel legitimálta egyszersmind pozícióját. Ennek alapja lehetett, hogy már az első meccsen megjelent a transzparens: "Gut, besser, Lothar!" A szakvezetőt imádja a német sajtó is, hiszen becsülik őszinteségét, és rendre karakánul elmondja a véleményét. Néha hibásan, hiszen az örökbecsű "nem dughatunk homokot a fejünkbe" is tőle származik.
Statisztika
A mexikói világbajnokság után regnáló kapitányok csapatai közül mindössze Csank János ért el a sorozat végén ötven százaléknál többet. Az a csapat a második helyre futott be, de a vb-pótselejtezőn két méretes zakót kapott a szerbektől, és 12-1-es összesítéssel esett ki. Gellei Imrének, Mészöly Kálmánnak, Mezey Györgynek és Bicskei Bertalannak közösen, valamint Mexikó után három kapitánynak is ötven százalékot sikerült felmutatnia. Pontosan annyit, amennyit a német aranylabdásnak. Vagyis igaz a tétel, tényleg elérte ezt az eredményt bármelyik magyar edző. Megdöbbentő adat, hogy a komoly csapatok ellen (Horvátország, Svédország, Bulgária) hat meccsen két pontot értünk el a megszerezhető tizennyolcból, a gólarány: 1-9. Izlandot ellenben egyetlen magyar kapitány sem tudta idegenben is, hazai pályán is legyőzni.
Mélypont, csúcspont
Egyértelműen a németek elleni és a skótok elleni váratlan idegenbeli győzelem volt a legjobb időszaka a válogatottnak, de az argentinok elleni barátságos találkozó is színfolt volt, a már hivatkozott svédek elleni vb-selejtező pedig a legtisztesebb vereség. Emiatt is furcsa, hogy a mélypont is idegenben érkezett el, háromszor is, hiszen valamennyi idegenbeli selejtezőn kikaptunk, még gólt sem tudtunk lőni.