'Nem a sikert kell szégyellni, hanem a butaságot'

Ön külföldön élt sokáig, amikor hazajött, miért éppen a magyar labdarúgásba akart beszállni?

Ötéves koromban édesanyámmal mentem ki Svájcba, ott végeztem az iskoláimat, - többek között kereskedelmi és könyvelői szakiskolát - és ott kezdtem el futballozni is, amit aztán egy sérülés miatt abba kellett hagynom. A foci egyébként mindig is érdekelt, amikor utánpótláskorú játékos voltam, már akkor is edzettem gyerekeket.

Miért jött vissza Magyarországra?

"Természetesen" nő miatt. 1996 végén jöttem végleg, de már előtte is sokszor jártam haza apukámat látogatni, 1984 környékén az akkor még DJ-ként működő Csiszár Jenőnek én hoztam be a külföldi slágerlistákat. Közben megismerkedtem a feleségemmel is, és amikor ez komolyabbra fordult, akkor jöttem haza.

Mivel kezdett el itthon foglalkozni?

Akkor még majdhogynem csak a közszolgálati televízió létezett Magyarországon és az közvetítette a Forma-1-es futamokat. Én sok minden más mellett, a német RTL csatorna egyes műsorainak voltam a kommunikációs menedzsere. Segítettem az itteni közvetítések létrejöttét. Mellette felépítettem egy web design stúdiót, melyben külföldi cégek megbízásai voltak. Magyarország első kereskedelmi televíziója a Viasat3 is abban az időben kezdte bontogatni szárnyait, akkor indult el az első reality show, és engem kértek fel executive producerenek.

Miért akart mindenképpen a magyar futballban dolgozni?

Ma már üzletember vagyok, nem sportoló, így más szemszögből látom a sportot. Magyarországon jelenleg a futballnak van a legnagyobb médiafelülete. Próbálkoztam korábban Gubacsi Zsófia menedzselésével is, de egy fiatal teniszezőnőt nehéz befuttatni, és nem biztos, hogy megtéríti a belé fektetett energiát. Jelenleg csak a futball az, amiben hosszabb távon is fantáziát látok.

Hogyan került a képbe Lothar Matthäus?

A 2003-as Forma 1-es futamon találkoztam vele először. Gyerekkorom óta Mönchengladbach-szurkoló vagyok - ahol Lothar Matthäus a profi pályafutását kezdte -, de Lothart személyesen nem ismertem. Akkor egy jót beszélgettünk, de semmi több. Időközben az akkori kapitány, Gellei Imre lemondott és nem volt szövetségi kapitány a válogatott élén. Aztán 2003. november elején eszembe jutott, mi lenne, ha egy nemzetközileg is ismert ember irányítaná a futballválogatottat.

Nem félt az elutasítástól?

Nem volt mitől félni. Az a baj Magyarországon, hogy mindenki mások véleményét várja, mielőtt tenne valamit. Több bátorság kell. Előbb tenni valamit, és utána megkérdezni, hogy jó-e. Hrutka Jánost még Németországból ismertem, őt kértem meg, hozzon össze egy találkozót az MLSZ vezetőivel.

Sokan úgy vélik, túl drága a német szakember.

Amikor leültünk az irodámban tárgyalni 2003 novemberében - Matthäus, a tolmács, Bozóky Imre és Puhl Sándor urak -, az MLSZ elnöke azt mondta, ők biztosan nem tudnak annyi pénzt előteremteni, amennyiért a Partizantól idejönne. Erre én kértem két napot és nemzetközi kapcsolataimnak köszönhetően - többek között a The Performers cég segítségével és az MLSZ részéről az Arcadom Rt. segítségével - biztosítottunk annyi bevételt az MLSZ-nek, hogy ne a szövetség büdzséjéből kelljen garanciát vállalni a fizetésére.

És azóta?

Idehoztuk a brazilokat, melynek nyereségéből jól keresett a szövetség. Az a meccs pontosan 140 millió forintot hozott a kasszába. De természetesen, ha mi nem lettünk volna itt, nem jött volna létre a Magyarország-Brazília labdarúgó-mérkőzés. Ez persze segítette az én munkámat is, hiszen csak szakmailag értékes mérkőzésekkel lehet felhívni a szponzorok figyelmét, valamint csak ehhez hasonló meccsekkel lehet bemutatni, hogy új és igényesebb célok vannak a magyar válogatott előtt. Ebből mindenki profitálhat. De ha visszatérnénk Lothar fizetésére, akkor ebből a bevételből is simán tudta volna az MLSZ biztosítani a javadalmazását. Arról nem beszélve, hogy a Derball által hozott szponzori pénzek, rengeteg pluszbevételt jelentenek a futballszövetségnek. És akkor még nem beszéltem arról, hogy 2006-tól a televíziós jogok visszakerülnek az MLSZ tulajdonába, ami a jövőben olyan összegeket hoz a szövetségnek, ami az utolsó évekből kimaradt. És ezek nem fillérek.

Mi a szerepe ebben Lothar Matthäusnak?

Nagyon sok és jelentős. Már a kinevezése után nem sokkal szembetűnő volt, hogy nagyon egyformán gondolkodunk a futballról. Nagyon hasonló a mentalitásunk, tudjuk, a futballban az eredményt nem lehet megvásárolni. Rengeteget kell dolgozni érte. Többek között ezért is hangoztattam a kinevezésekor, hogy kijuthatunk a 2006-os vb-re, holott tisztában voltam vele, ez csoda lenne. De ezt kellett mondani, mert csak úgy tudsz egy célt elérni, ha az a fejedben van.

Ön milyen szerepet kért az MLSZ-től?

Semmilyet. Matthäus kérte elsősorban hogy maradjak, és segítsem a munkáját. Bozóky elnök úr pedig felajánlotta, hogy segítsem a szövetség marketingmunkáját. Két-három napos gondolkodási időt kértem, majd elvállaltam, de fizetést nem kapok, csak százalékot a marketingtevékenységünk után.

Miért támadják önt mostanában egyre gyakrabban?

Főleg azok támadnak, akik húsz évig semmit nem tettek a magyar futballért, pedig lehetőségük lett volna rá. De annyi irigység és rosszindulat nincs a világon, amennyi a magyar futball sikerét fékezni tudná. Azok, akik állandóan piszkálódnak, eddig egyszer sem jöttek el hozzám, hogy beszéljünk. Ugyanakkor vannak klubok, amelyeknek a vezetői nem szégyellik, és egy-egy ötlettel felkeresnek, mi a véleményem róla. Vagy említhetem a kispesti ultrákat, akik eljöttek a válogatott egyik sajtótájékoztatójára "lázadozni", javasoltam tegyék ezt inkább az irodámban. Idejöttek és normális körülmények között meg tudtuk beszélni a gondjaikat.

És miért pont a liga részéről jönnek a támadások?

Nem kifejezetten a labdarúgóligából jönnek a támadások. Három-négy elnökségi tag, akiket a profik delegáltak, próbálják a saját érdekeiket érvényesíteni, de nekik üzenem, hogy törődjenek a saját dolgaikkal. Egyszer s mindenkorra fogadják el, hogy dr. Bozóky Imre elnök úrnak 95 százalékos többséggel öt évre bizalmat szavazott a közgyűlés. Vegyék tudomásul az ő döntéseit, és ne szervezkedjenek a háta mögött. És pláne ne próbálják a maguk érdekeit előtérbe helyezni és félinformációkkal, hazugságokkal befolyásolni az elnökségi tagokat. Én voltam az, aki január 16-án a nyilvánosság előtt kijelentettem, hogy ez így nem mehet tovább, ami a profiligában folyik. Mondhatnám azt is, hogy nekem is köszönhetik az új ligaelnököt, Kisteleki Istvánt, aki végre tényleg tenni akar a magyar labdarúgásért. A kérdés az, hogy hogyan! Egy biztos, nem szerencsés, hogy a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányát a profiliga próbálja bírálni. Ha a szövetség elnöke, a szakma és a szurkolók is elismerik Lothar Matthäus eddigi munkáját, akkor talán nekik is be kéne látniuk, hogy nem kellene negatív színben feltüntetni a pozitív irányt a magyar futballban. Bízom benne, hogy végül ők is elismeri az elkezdett munkánkat, és a továbbiakban támogatják majd azt. Most végre itt van egy lehetőség, hogy új életet kezdjen a liga, hosszú távra tervezzen, bár tudomásom szerint a régi problémák csak félre vannak téve, de még mindig aktuálisak, folynak a vizsgálatok. Ebben kellene erőt demonstrálni.

Mi a baj önnel?

Sokan azért találnak meg mostanában, hogy miért vannak nálunk az exkluzív marketingjogok. Miközben ők nem is tudják, mit jelent az exkluzivitás egy ilyen marketingszerződés esetében. Nekem nem csak a szponzorok megszerzése, beszervezése a munkám, őket összetartani, összeegyeztetni is tudni kell, hosszú távú stratégiákat kell kidolgozni, és azokat tudni kell végrehajtani. Fáj nekik a százalék, amiért megdolgozunk, holott ez a világon egy bevett üzleti módszer. Mellesleg a bírálóim közül az elmúlt két évben senki nem próbált és nem is hozott egy szponzort sem a válogatott, illetve az MLSZ mellé, így nem is kereshettek ezzel pénzt. Erről nem én tehetek.

Nehéz dolog ma a válogatott mellé szponzort találni?

Könnyebb, mint két éve volt. Kilenc hónapig csak befektettük a munkánkat, akkor szinte mindenki úgy hárított el, hogy a magyar foci gyenge, a pénzek eltűnnek. Fel kellett világosítani a szponzorokat arról, hogy kétféle kereskedelmi szervezet működik a magyar labdarúgásban, és biztosítani kellett őket arról, hogy az MLSZ-nek semmi köze nincs és nem is volt a magyar futball negatív image-éhez, a fentebb említett visszaélésekhez, amiért a liga a felelős. Sokáig csak pofonokat kaptam, de tudtam, ez előbb-utóbb megváltozik. Ma már azért látni a változást, ma már sokan vannak akik akarják, tudják is ezt értékelni, és legyünk őszinték, Lothar Matthäus neve is húzóerőnek számít.

Ha már a klubokról szó volt, annak idején a Ferencvárosnál is szóba került a neve, együttműködési szerződést kötöttek, hogy megpróbál befektetőt találni a stadionra. Hol tart most a Fradi ügye?

Erről nem mondok semmit, érdekes dolgok történtek, de remélem, hogy a Ferencváros minél előbb újra sikeres lesz, új életet tud kezdeni.

Korábban sok kritika érte önöket, hogy a Matthäus-Pellady-Vladan Filipovics hármas állítja össze a válogatottat, annak alapján, kit akarnak eladni, hogy aztán a játékos árából osztozkodjanak.

Ez sem igaz. Filipovics okos menedzser, okosan használta ki, hogy egy kicsit ismeri Lothart. Könnyebben kötöttek vele a játékosok szerződéseket, miután azt mondta nekik, ismeri Matthäust, és elintézheti nekik, hogy válogatott játékosok legyenek. Amikor ezt Matthäus megtudta, azonnal megszakította a kapcsolatot Filipoviccsal, ma már nem is köszönnek egymásnak. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, Filipovics azon kevés menedzserek egyike, aki a játékosait eladásuk után is segíti, foglalkozik velük. Mindenesetre kijelenteném, amennyiben még egyszer elhangzik ez a vád, a felvetőjét azonnal beperelem hitelrontásért.

Ön mit vár el egy játékostól?

Gyerekkoromban volt szerencsém látni sok Inter-meccset Milánóban. Akkor a játékon kívül az is érdekelt, hogy nyolcvanezer ember várja a gólt. A szurkolók extázisban voltak, mindannyian más körülmények közül érkeztek, senki nem azzal foglalkozott, hogy másnap megint munka van, akkor és ott, abban a másfél órában töltődtek fel pozitív energiákkal. A profi játékosnak ezért kötelessége jót adni.

Sokan furcsállották, hogy az argentinok elleni meccsre a VIP-részre voltak harminc-negyvenezer forintos jegyek is.

A VIP-vendégeket kiemelkedő étel és ital kínálat várta, valamennyien igazán exkluzív környezetből nézhették a meccset és a találkozó után ajándékokat, többek között a válogatott által aláírt labdát is kaptak. Sajnos ez az ötlet végül nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, miután az argentinok elleni találkozó elé beszervezték a Real Madrid-meccset. A legszomorúbb az egészben az, hogy voltak, akik ezt előre tudták, de nem szóltak nekem, csak az első hivatalos bejelentéskor. Így nem is volt meglepő, hogy nem voltak annyian, mint szerettük volna. Ennek ellenére megmutathattuk, lehet színvonalasan is meccset szervezni Magyarországon.

Az ön meglátása szerint mi a haszna a magyar labdarúgásnak Matthäusból? Mert az tény, hogy az elmúlt két évben a világ legjobb válogatottjaival játszhattunk, de a FIFA világranglistáján továbbra is csak a 66. helyen állunk.

Úgy is lehet mondani, hogy Matthäus csapatával, sokkal erősebb ellenfelekkel játszva, már nem a 76. hanem a 66. helyen állunk a FIFA ranglistán. Továbbá azt kell nézni, Magyarország mit kap ebből a kapcsolatból. Matthäus fizetése befektetés az ország számára. Lehetne találni edzőt, mondjuk hetven euróért, de megéri kifizetni a százat, mert a hetven eurós edző sem tudna itt csodát tenni ennyi idő alatt, viszont az a plusz harminc euró befektetés. Eddig a tízszerese jött be, mint amennyibe ő kerül. Nem szabad azt kérdezni mennyibe kerül, soha nem tudjuk őt túlfizetni.

Nem értékeli túl kicsit?

Nem. Hatalmas a reklámértéke. Ő az egyetlen labdarúgó a világon, akit - 1990-ben - a világ legjobb sportolójának választottak. Ez nem sikerült Pelének, Maradonának vagy Zidanenak, Ronaldinhonak sem. És elhiheti ő is sokat változott előnyére, már nem az a kőkemény, nagyképű játékos, aki volt. Sőt azt mondom, hogy kevés a kihasználtsága. Az ő mentalitásából sokkal többet kéne átvenni! Azért az mutat valamit az ő értékéről, hogy a FIFA elnöke, Joseph Blatter őt kérte fel, hogy sorsolja ki a 2006-os világbajnokság csoportbeosztását. Egyébként meg nem az a fontos, hogy mi miként értékeljük, a legfontosabb az, hogy a válogatott játékosai hallgatnak rá, elfogadják és teljesítik az elvárásait.

Ön miért csinálja?

Akárki akármit mond, elsősorban biztos nem a pénzért. Én már annyi helyen jártam a világban, annyi mindent láttam, nekem nehéz újat mondani vagy mutatni. Van egy csodálatos feleségem és 2 gyermekem. Megélhetési gondjaim nincsenek, egyéni ambíciókat nem szövögetek. Vágyam volt az országért tenni valami jót, ellentétben azokkal, akik csak a hasznot kívánják zsebre tenni, eredmény nélkül. Engem úgy neveltek, az ember azt kapja, amit megérdemel, viszont nem szabad úgy adni, hogy azért bármit elvárjon az ember. Az is lehet, hogy nem is attól kapsz, akitől várod, de ha türelmes vagy, előfordulhat, hogy kétszer is kapsz.

Mit akar még elérni a magyar futballban?

Már eddig is többet tettem, mint azt a családom szeretné. Napi tizennégy-tizenhat órát dolgozom. Ha rajtam múlna, ugyanezen az úton mennénk tovább, hogy minél inkább hitelképessé tehessük a magyar focit. Ha Lothart hagynák tovább dolgozni az ő munkamoráljával, példamutatásával, akkor hamarosan ugyanolyan presztízse lenne a magyar focinak, mint évtizedekkel ezelőtt volt.