Az Eb-pályázat a 7-es jegyében

A magyar labdarúgás szempontjából sorsfordítónak ígérkezik a 2007-es év. Attól nem kell félni, hogy a válogatott pazar teljesítménnyel kiharcolja az Eb-részvételt, miként a nemzetközi kupák sem a magyar klubok sikereitől lesznek hangosak, de az optimisták szerint április 18-án mégis rólunk és a sikeres Eb-pályázatunkról fog beszélni a világ.

Ha ez így lesz, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy fejlődésnek indul a magyar labdarúgás. Bár nem hiszünk a számmisztikában, sorra vettük milyen érdekesebb események történtek a második világháború utána a hetessel végződő években.

1947: Bozsik bemutatkozik a válogatottban

A második világháború utáni újjáépítésben és az ország hangulatának javításában jelentős szerepe volt a futballnak. Puskás Ferenc a 47-48-as szezonban szerezte meg először a gólkirályi címet, 50 góllal, pedig ekkor már alapembere volt a válogatottnak.

Ugyanakkor egy másik játékos, Bozsik József csak 47-ben, 22 évesen ölthette magára először a címeres mezt. A háború utáni addigi legnagyobb gólkülönbségű győzelem, az augusztus 17-én az Üllői úton rendezett Magyarország-Bulgária (9-0) mérkőzésen mutatkozott be a válogatottban. Szellemi vezére volt a későbbi Aranycsapatnak, 1952-ben a helsinki olimpián aranyérmes lett és szerepelt a Wembley-stadionban 1953. november 25-én, 6-3-as magyar győzelemmel végződött "Évszázad mérkőzésén". Mellesleg mindmáig az egyetlen magyar labdarúgó, aki elérte a százszoros válogatottságot.

1957: Három szövetségi kapitány

A forradalom utáni évben semmilyen rendkívüli nem történt a hazai futballban, ha csak azt nem vesszük annak, hogy az 56 őszén félbeszakadt bajnokságot lezártnak tekintették, és 57 tavaszán egy félszezon után hirdettek bajnokot. A magyar futball történelme során először örülhetett azaz embertípus, mely a piros-kék színekért rajong, hiszen a Vasas először lett bajnok.

Ugyancsak 1957-hez köthető az a "rendkívüli" eset, hogy a magyar válogatottat egyszerre három szakember - Baróti Lajos, Lakat Károly és Sós Károly - irányította. Igaz csak négy meccs erejéig.

1967: Albert Aranylabdája

1967 a magyar labdarúgás egyik legnagyobb sikerének tekinthető, annak ellenére, hogy az Aranylabdát Albert Flórián egy személyben nyerte el. A Ferencváros egykori játékosa Bobby Charltont és James Johnstone-t megelőzve lett Európa legjobb játékosa.

Az akkor 26 esztendős Albert sikerében nagy valószínűséggel szerepet játszott, hogy éveken át volt klubja és a válogatott meghatározó embere. Két évvel korábban VVK-győzelmet ünnepelhetett a Fradival, a 66-os vb-n a magyar csapat egyik legjobbja volt.

Klubjával a 67-68-as szezonban is remekelt, hiszen ismét VVK-döntőt játszott, igaz azt elbukta a Leeds United ellenében. A Hetvenötszörös magyar, többszörös világválogatott labdarúgó a magyar futball-történet mindmáig egyetlen Aranylabdása.

1977: Megszépült eredmények

Elvis és Chaplin halálának évében a válogatott Dél-Amerikai túráján súlyos vereséget szenvedwtt Argentínától, viszont elmondhatjuk, hogy ellenünk mutatkozott be egy bizonyos Diego Maradona.

Ugyanakkor a nemzeti együttes ekkor még olyan eredményeket tudott felmutatni, melyeket ha ma tenne, sátoros ünnep lenne az MLSZ-ben. A szovjeteket vb-selejtezőn vertük 2-1-re, míg a svédeket és a görögöket barátságos meccsen egyaránt 3-0-ra, a jugoszlávokat pedig 4-3-ra.

A vb-selejtezők során ekkor volt először az úgynevezett Interkontinentális selejtező és a magyar csapatnak Bolíviával kellett meccselnie az argentínai vb-részvételért. Bár a korabeli sajtó féltette Törőcsikéket az ismeretlen ellenféltől, Baróti Lajos együttese végül kettős győzelemmel (6-0, 3-2) harcolta ki a továbbjutást

1987: Apró részsikerek

A mexikói vb-sokk után a kor nagy edzői (Komora Imre, Verebes József, Garami József) mind próbálkoztak a válogatott kispadján, több-kevesebb sikerrel. Az év két jelentősebb sikere két Eb-selejtezőhöz kötődik. Tavasszal a lengyelek budapesti legyőzése (5-3), melyen Détári szinte az alapvonalról talált a kapuba, majd miután a játékvezető megismételtette a szabadrúgást, ugyanezt megtette, csak éppen a másik sarokba. Azóta Verebes József karrirje egyik fénypontjaként majdnem minden interjúban felemlegeti ezt a meccset.

Az év másik nagy sikere a görögök budapesti legyőzése volt, amikor az azóta elhunyt Knézy Jenő az első negyedóra végén, háromgólos magyar vezetésnél mindenkit arra buzdított, azonnal induljanak a Népstadionba, mert csodát látnak. Sajnos nem volt igaza és az eredmény is maradt 3-0.

1997: A jugoszláv sokk

Tíz éve az MTK megnyerte a bajnokságot és a Magyar Kupát is, ez az év mégis négy válogatott meccs miatt maradt "emlékezetes". Áprilisban az ausztrálok nyertek Budapesten 3-1 arányban. Ezt azonban még könnyű volt elfelejteni, hiszen októberben a legutolsó vb-selejtezőn egy hihetetlen, háromszor védőn is megpattanó öngóllal sikerült kiharcolni a döntetlent idegenben a finnek ellen, így Csank János együttese pótselejtezőt játszhatott a vb-szereplésért.

Az október végén és a november közepén játszott, jugoszlávok elleni két összecsapást aztán már nem olyan könnyű elfelejteni, hiszen Mijatovicsék kétszer is lealázták a magyar válogatottat. Az Üllői úti 7-1 után Belgrádban is rúgtak egy ötöst nekünk. Ekkor sokan úgy gondolták nincs lejjebb. Mára kiderült, tévedtek.

Ilyen előzmények után döntse el ön, milyen döntésre számíthatunk Cardiffban, 2007-ben.