Általános meglepetést keltett, hogy az augusztus huszadikán az állami kitüntetésben részesülő sportolók közül két futballista is volt, akik az elmúlt húsz évben "alkottak", amikor a magyar futball példátlanul mélyre süllyedt.
És hogy kinek juthatott eszébe Verebes József mesteredző és a hatvannégyszeres válogatott Illés Béla érdemeinek elismerése? Az illetékes szakági szerveknek, hangzott a válasz a sport-szakállamtitkárságról, vagyis a Magyar Labdarúgó Szövetségnek.
Ellenérzést eddig egyszer sem váltott ki, ha a hetvenes vagy nyolcvanas évek nagyjait tüntették ki, mert ők meg elértek valamit, általában világbajnoki résztvevők voltak, de Verebes és Illés nem, még csak külföldön sem mutattak semmit a tudásukból.
"A nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységéért" - indokolta kitüntetést a sport-szakállamtitkárság.
Mind az életutat, mind az elmúlt évek teljesítményét figyelembe vették a kitüntetés odaítélésekor, és ugyan Verebes háromszor nyert bajnoki címet, 1999 óta nem ült élvonalbeli csapat kispadján. A kitüntetés viszont úgy látszik, jó hatással volt a szakvezetőre, mert másodosztályú csapata, a Vác mindjárt 7-1-re nyert.
"Kivételesen magas színvonalon kifejtett munkássága, az általa elért rendkívüli teljesítmény alapján elévülhetetlen érdemet szerez" - áll továbbá az állásfoglalásban.
Illés harmincnyolc évesen vonult vissza, magyar csúcstartó, hiszen 540 alkalommal lépett pályára magyar bajnokin. A 2003-2004-es szezonban mélypontra került, mindössze három gólt szerzett huszonnyolc meccsen, ekkor hagyta el az MTK-t.
A Kormány Kitüntetési Bizottsága jóváhagyta az MLSZ és a miniszter előterjesztését, azt azonban nem tudtuk meg, hogy ennek a testületnek kik a tagjai, illetve mekkora a hatáskörük, nemcsak egyszerűen rábólintanak az összes névre. Miként az sem derült ki, volt-e esetleg olyan, akinek nem adták áldásukat az erkölcsi elismeréshez.