Egy láthatatlan ütközőember

A múlt szombati chisinaui, 3-0-s vereséggel záruló Eb-selejtezőn Tőzsér Dániel mindössze harmincnyolc percet kapott, Várhidi Péter kapitány nem várt lecserélésével a félidőig, és kevés ennél megalázóbb csere létezik. Tőzsért nagyon sokan támadták lélektelen játéka miatt, ő a sportnapilapban ezek után úgy nyilatkozott, hogy a jogos kritikát elfogadja, de néhányan már átmentek egy határon.

Maga Tőzsér adta így az ötletet, hogy nézzük az első perctől végig, mit tesz a pályán a Görögország elleni, utolsó idei válogatott meccsen, elemeztük a mozgását. Különösen, mert a sajtópáholyban a többség nem értette, miként követelhetett helyet ismét magának a kezdőben.

Momentumok

Elöljáróban annyit megjegyeznénk, hogy az akkor fradista Tőzsér egy távoli, gólt érő lövéssel lopta be magát a magyar szurkolók szívébe a holland Feyenoord ellen, Málta ellen idén októberben talált el tökéletesen egy szabadrúgást. Játszott a Bajnokok Ligájában, a hajára, annak színére és állására nagyon ügyel. Ezenkívül emlékezeteset alkotott egy korosztályos válogatott meccsen, amelyiken rendre keze széttárásával nyilvánított véleményt társairól, ezt akkor mindhárom spanyol gólnál felfedeztük.

Akaratlanul felfedeztük most is - ettől óvakodnia kellene, mert nem szimpatikus -, és térjünk is át a görögök elleni találkozóra, amelyik neki azért is volt hatványozottan fontos, mert az AEK Athén játékosa, és biztos lehetett abban, hogy a klubjában is megnézik, mit mutat a Puskás Stadionban.

Mint egy filmforgatáson

Ezen a középpályás poszton Tóth Balázs többször eljátszotta már a múltban, hogyan lehet labda nélküli futást előadni, kevés ütközéssel lehozni egy meccset. Őt nézve úgy tűnhetett , mintha mégis tett volna valamit, aztán kiderült, mégsem vált hasznára csapatának. Tőzsér szerda este nem játszott kiábrándítóan, de nagyon elgondolkodtató volt, amit tett, pontosabban, amit nem tett.

Az ötödik percig üresben járt, akkor megtámadta ellenfelét, de megállt, mert Hajnal közben elvitte előle a labdát. Az első labdaszerzésére a tizenkilencedik percig kellett várni - nem volt nehéz helyzet -, egy perc múlva bedobott, a huszonkettedikben Vanczák öngólja után tapssal és szöveggel biztatta társait.

A 27. percben feleslegesen szabálytalankodott, a játékvezető magához rendelte és figyelmezette, a következő ilyenért lapot kap. A 29. aztán eseménydús perc volt számára, kivárt, és leszerelték, majd egy teljesen felesleges sárgát gyűjtött össze, mert beleszállt Baszinaszba. A legemlékezetesebb momentuma a negyvenedikben volt, akkor kapura lőtt, és Halkiasznak nagy vetődéssel kellett hárítania labdáját. Emellett volt rossz szöglete, rossz szabadrúgása, nem volt testi kontaktusa ellenfelével, óvakodott az ütközésektől, egyszer sem lépett keményen oda, mintha egy filmforgatáson féltette volna a lábát, és riválisáét is.

Kései becsúszás

Az ő posztján a mai futballban megengedhetetlen, hogy először csak a 65. percben csússzon be, akkor viszont megtette, kár, hogy előtt legalább négyszer nem. Könnyen elválasztották viszont ezt megelőzően a labdától, egyszer lövés helyett rossz passzt választott. Amikor társai fáradni kezdtek, akkor kicsit megélénkült, visszafejelt egy labdát, egyet kihúzott, adott egy pontos keresztlabdát is.

A nyolcvanadik percben másodszor is becsúszott, négy perc múlva viszont véget ért számára a meccs, a Nemzeti Sport ötösre értékelte teljesítményét a tízes skálán, az nb1.hu négyesre.

Nem szeretnénk a leírtakon túl minősíteni, de ideírjuk még egyszer: első becsúszás a 65. percben, utána a nyolcvanadikban. Egy lövés, legfeljebb három labdaszerzés.

Negyven éve, egy átlagbajnokin talán elfogadható lett volna.