Korsós: Átvertek, akik focizni tanítottak

Korsós György nagyon készül, minden percét előre kiszámolta, nem könnyű elérni. Hétvégén nagy, életét is befolyásoló esemény vár rá, igaz, nem a futballpályán.

Harminckét éves sincs - még éppcsak túlvan a legideálisabb koron -, harmincháromszoros válogatott, a hétvégi meccsdrukk helyett viszont esküvőiruha-szalonja problémamentes átadásán, a vendégsereg megfelelő kiszolgálásán fáradozik.

"Megfordult az életem. Eddig azt szoktam meg, hogy a hétköznapok zsúfoltak, de a hétvége a cirkuszé, akkor fogok fellépni. Most meg bizsereg a talpam, alig bírok veszteg maradni, ha meccset látok, de nem igazán bánt, hogy nem vagyok ott a pályán. Győri vagyok, de megfogadtam, elkerülöm a stadiont, biztos, hogy a környékére sem megyek. Háromszor tárgyaltam velük, komolytalan ajánlatot tettek, ami szóban elhangzott, köszönő viszonyban sem volt azzal, amit papírra vetettek. Semmi az égvilágon nem köt jelenleg a futballhoz, és ez egyelőre biztosan így marad" - jelentette ki határozottan.

Nála többször senki sem játszott a BL-ben

Pedig ő a magyar futball egyik csúcstartója. Tudja-e, miben? - vetettük fel neki. "Jól gondolom, hogy én játszottam a legtöbb BL-meccset?" - kérdezett vissza, mire megnyugtattuk, nem téved, de emiatt nem lelkendezett különösebben. "Huszonkétszer voltam a pályán, iszonyatosan jó dolog visszagondolni erre, az a légkör felejthetetlen" - rögzítette.

"Részben én is hibás vagyok, részben a körülmények is" - adott magyarázatot arra, miért üzletemberként, no meg családapaként akar elsősorban érvényesülni. Sikeresnek ítélte pályafutását, nem gondolja, hogy torzó maradt, mert az egészsége a legfontosabb.

"A legrosszabb döntést akkor hoztam, amikor elfogadtam a görög Xanthi ajánlatát. Hat meccset játszottam, de már három hét után azt gondoltam, ebből elég volt, innen el kell menni. Akkor döbbentem rá, mennyivel másabb turistaként odamenni, mint ott élni. Ha csak azt mondom, hogy a bebútorozott lakás annyiból állt, hogy bedobtak két hét után egy ágyat, egy asztalt meg egy széket, azt hiszem, jól érzékeltetem, mi nem stimmelt. Utánam jött a feleségem, és ahogy lehetett, menekült is onnan. Fél év után magam is eljöttem. Csakhogy az ilyen játékossal általában bizalmatlanok, a Tirol ugyan le akart igazolni 2006 telén, fél évet, plusz egyéves opciót ajánlott volna maximum, én pedig nem akartam megreszkírozni, hogy folytassam, mert Görögországban leépültem. Kockáztattam volna, hogy esetleg széttrancsírozzák a bokámat, amit így is háromszor műtöttek."

A szünetben jött érte a mentő

Először még labdaszedőként törte szilánkosra a bokáját, ma már csak gúnyosan nevetett ezen, milyen jól sikerült a bemutatkozása általános iskolásként. "A szünetben jött értem a mentő, miközben elég lagymatag meccs volt a pályán."

A felfogása nem a tipikus futballistagondolkodást tükrözte, az egyéves kényszerpihenő alatt elfogadhatóan megtanult angolul és németül, ennek később nagy hasznát vette.

"A második sérülésem akkor jött, amikor húszéves voltam, hés asznos volt, mert legalább önerőből - a klubtól segítséget nem kaptam - felszedtem tíz kiló izmot, és onnantól kezdve már nem lehetett könnyen elsodorni. A szó szoros értelmében ütőképes játékos lettem, oda tudtam lépni, ha kellett, és végre olyan fizikummal bírtam, amely alkalmassá tett a játékra."

Korsós huszonkét évesen, 1999-ben igazolt az osztrák bajnok Sturm Grazhoz, amely egy évvel korábban négy góllal verte a Bajnokok Ligája selejtezőjében a szavakban erős, de a pályán annál gyengébb Újpestet.

Csúnyán átvertek, akik futballozni tanítottak

"Három hónap után tapasztaltam, hogy engem becsaptak, csúnyán átvertek azok, akik itthon futballozni tanítottak, pedig akkor már játszottam a válogatottban. Büszke vagyok rá, hogy a világ egyik legjobb edzőjénél, a bosnyák Ivica Oszimnál tanultam, és rájöttem, sem fizikailag, sem taktikailag, sem mentalitásban nem érem el még az osztrákok szintjét sem, nemhogy a világszínvonalét. Semmit nem tudtam helyesen az alapvető dolgokról - helyezkedés, körültekintés, passzolás -, amik nélkül létezni sem lehet. A Sturmmal egy csoportkört sikerrel vettünk, én pedig mindenképpen alkalmazkodni akartam. Ha nem tettem volna, elveszek, és biztosan nem töltöm ki ötéves szerződésemet. Kitöltöttem, a Rapidnál is elégedettek voltak velem, mígnem érkezett egy új edző, és innen tipikus a sorsom. Az edző a saját játékosait hozta anyagi haszna reményében. Azt hiszem, ismerős ez a példa."

Innen vezetett Görögországba Korsós útja, és ha az az elhibázott - önmaga szerint katasztrofális - döntés nincs, akkor most nem menyasszonyi ruhákkal, vagy éppen az épülő négycsillagos lébényi szálloda ügye foglalkoztatná.

"Nem akarok, de nem is tudnék edző lenni. Az egy ördögi kör, oda nem kerülhet akárki, leosztották a lapokat. Nekem pedig nincs olyan hosszú nyelvem. Mi, akik rájöttünk a hibákra, talán tudnánk segíteni a magyar futballon, de ezt nem engedik" - összegezte véleményét.