Amikor múlt szerdán azt mondta Várhidi Péter, hogy eddig nem, de most már számít az eredmény is, alighanem abban bízott, hogy egy erős, hiányzók nélküli magyar válogatott legyőzi majd Szlovéniát március 26-án, amely szerinte nagyjából velünk egyenlő játékerőt képvisel. Ezzel megszilárdítja saját pozícióját, noha hallani olyan véleményeket a csapat környékéről, hogy a következő meccsen már nem ő ül a kispadon.
A szövetségi kapitány szerda óta csak rossz híreket hallott, mert szombaton kiderült, a lánya születése után otthon maradó Gera mellett hiányozni fog Hajnal Tamás és Halmosi Péter is. Akkor még úgy vélte, egy válogatott nem lehet tartalékos.
Hétfőn aztán Dzsudzsák Balázs és Buzsáky Ákos játéka is bizonytalanná vált, így gyorsan behívta Tisza Tibort, mert még előfordulhat, hogy nem lesz elegendő középpályás. Jóllehet, talán ez az a csapatrész, ahol akadnak még játékosok. Hétfő este már komoran azt mondta Várhidi, hogy egy nap alatt felborult minden.
Ha hozzávesszük bajaihoz, hogy Fülöp Márton idén még nem védett tétmeccsen, a másik kapus, Balajcza Szabolcs pedig tizennégy gólt kapott két hét alatt az Újpest színeiben, Várhidi egyre inkább aggódhat.
Lehet, túlzottan korán jelentette ki, hogy már fontos az eredmény, mert eddigi ténykedésének épp ez volt a lényege. Ha pedig már tét alatt kellett játszani, akkor Moldovában háromgólos vereség lett a vége.
Kisteleki elnök egyre sommásabban fogalmaz a hazai edzői kar felkészültségéről, és ez alól sokáig kivételnek tűnt Várhidi, de ha valaki úgy válogat, hogy egyszer csak elfogy a csapata, akkor eléggé egyértelmű képet állít ki önmagáról.
Nagy kérdés emellett, milyen lesz a játékosok hozzáállása: kisebb fájdalmaikat vajon félreteszik-e a válogatottért? Bár az utóbbi időben erre legfeljebb elvétve láttunk példát.