Elveszítettünk két pontot a gyenge dánok ellen

A magyar válogatott néhol remekül játszva győzelmi esélyt szalasztott el a Dánia elleni selejtezőn. Ellenfelünk ugyan nagyon gyenge napot fogott ki, ez viszont nem von le a mérkőzés jelentős részében fölényben játszó magyar csapat érdemeiből semmit. Ahogy korábban mondtuk, a teljesítményt értékeljük, az eredmény teljes mértékig lényegtelen.

Igazi csatár nélkül, Huszti Szabolccsal a támadósor előtt kezdte a mérkőzést a magyar válogatott, melyben meglepetésre balhátvédként kapott szerepet az egyébként jobboldali védőt játszó Bodnár László. Visszakerült a csapatba a sérüléssel bajlódó Dárdai Pál, a korábban a csapatkapitányi karszalagot is viselő berlini középpályás lett Vadócz párja a fedezetsorban, a ballábas szélsők közül pedig Dzsudzsák Balázs került a kezdőbe.

Bátran indítottuk a mérkőzést, elsősorban a jobboldalon futott néhány szép magyar támadás, a dánok ellenben meglepően passzívak voltak, az első húsz percben nem akadt épkézláb támadása ellenfelünknek, a magyar válogatott egyértelműen uralta a meccset.

Huszti látszatra ugyan eltűnt a dán védők között, de sok keresztmozgással többször mutatta magát, kérte a labdát, az első félórában kétszer is ő veszélyeztetett a dán kapu előtt.

Az Erwin Koeman felállása nem vizsgázott rosszul, furcsamód pont az egyik kulcsjátékosnak számító Dzsudzsák játszott a szokottnál szürkébben, bár abban, hogy a magyar válogatott kis híján előnnyel mehetett pihenni, neki is jelentős része volt, de Huszti végül elrontotta a helyzetet.

A PSV támadója a második játékrészre már nem jött ki. Cseréje jogos volt, hiába látszott rajta, hogy nagyon akar, ez ma nem az ő napja volt, Koeman pedig úgy gondolta, az aktív Husztit Dzsudzsák helyére visszahúzva beküldi Torghellét.

A döntés több szempontból is bátornak tűnt, de bejött, a magyar csapat a második játékrész elején egyértelműen jobban játszott ellenfelénél, és Torghellével újabb ziccert alakított ki.

A mieink védekezése néhány kisebb megingástól eltekintve továbbra is szilárd volt, a gyenge dánok helyzetig sem igazán jutottak el.

A magyar válogatott többször is remekül használta ki, hogy a dán védelem mindkét szélén meglehetősen bizonytalan játékosok szerepeltek, középen Martin Laursen volt borzalmas, így a második félidő bizonyos részeiben percekig a dán kapu előtt tudtuk tartani a labdát.

Ellenfele rossz játéka meghozta a magyar csapat önbizalmát is, így pedig, hogy a középpályások mertek játszani, néha kifejezettén szép megmozdulásokkal indultak meg a dán kapu felé.

A befejezések viszont nem sikerültek, a beíveléseket könnyedén fejelte ki a magas dán középső védőpár, az átlövések pedig elkerülték a kaput. Nem egyszer alakult ki helyzet a vendégek hajmeresztő hibáit követően, de a helyzetbe kerülő magyar játékosok sem választottak jó megoldást.

A gólnélküli döntetlennel a dánok lehetnek elégedettebbek, hiszen gyakorlatilag semmit nem tettek a győzelemért, az első félidőben látott Bendtner-lövésen kívül, ami a kapufáról majdnem befelé pattant, nemhogy helyzetük, de veszélyes támadásuk sem akadt.

Ez a magyar válogatott kritikája is: nem tudtuk legyőzni a borzasztó rossz, vagy talán valóban ennyire gyenge ellenfelünket, de Erwin Koeman csapatát semmiképpen sem lehet bántatni szombat esti teljesítménye miatt.

A magyar válogatott ugyanis tudta, mit akar játszani, és a mérkőzés nagy részében meg is valósította a szövetségi kapitány elképzeléseit, és csak balszerencséjének köszönheti, hogy nem győzött a holland mester bemutatkozó tétmérkőzésén.

A csapat legjobbja, Huszti Szabolcs hagyta ki a győztes gólt érő helyzetet, de a döntetlen ellenére egyáltalán nem lehetünk elégedetlenek, hiszen, ahogy korábban is jeleztük, eredményt nem, csak teljesítményt kérünk számon a csapattól – ezzel pedig tulajdonképpen komoly gond nem volt szombat este.