Erwin Koeman: Nem vagyok ijedős

Mennyire igényel más felkészültséget egy válogatott irányítása, mint egy klubcsapaté?

Van különbség, bár nem olyan nagy. Egy válogatott kapitánya nem tölti minden napját a pálya szélén, de mivel pontosan ismeri a programját, sokkal több időt tölt az elméleti felkészüléssel. Az ember ha egyszer szövetségi kapitány lesz, ezzel kel, ezzel fekszik: folyamatosan a saját csapata és a leendő ellenfelek járnak a fejében, meccseket néz, hogy megnézze a játékosokat, és kitalálja, hogyan illeszkednek bele a csapatába. Szóval más, de nem kevésbé élvezetes feladat – főleg egy olyan embernek, mint én, aki imádom a futballt. Ez az életem, szeretem csinálni, de nem mondhatom, hogy kevésbé szerettem klubedzőként dolgozni. Érdekes feladat a mostani, komoly kihívás, és én nagy örömmel vágtam bele.

Az edzők célja, hogy a saját képükre formálják a csapatukat. Az ön csapata olyan már, mint Erwin Koeman?

Egyelőre csak egy kicsit, de talán már mondhatjuk, hogy igen. Számomra a futball a támadásról és a gólokról szól, mert csak általuk győzhetsz. Úgy gondolom, fejlődtünk, mióta itt vagyok, egyes mérkőzések bizonyos részeiben már úgy játszunk, ahogy szeretném. Az elmúlt két mérkőzéssel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egyáltalán nincs ínyemre, hogy két meccset lejátszottunk győzelem nélkül. De elkeseredésre nincs ok, épphogy elkezdtük a közös munkát, és mindannyian tudjuk, honnan indultunk neki.

Miért Erwin Koeman a legjobb választás a magyar válogatott élére?

Hamarosan kiderül, az vagyok-e, mindenesetre reálisan látom a csapatom helyzetét, és bár kiváló segítőim vannak, mindent a legjobb belátásom szerint teszek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a játékosaimnak legyen önbizalmuk, és törekszem rá, hogy olyan hangulatot teremtsünk, amivel jobban halad a közös munka. Úgy látom, a motivációval nincs gond, senkit nem kell noszogatni, mindenki tenni akar a csapatért. Ez nagyon fontos, győzni ugyanis – ahogy kikapni is – csak a csapat tud, soha nem egyvalaki. Nem szabad türelmetlennek lennünk. Jó dolog gyorsan sikereket elérni, de ha ezek csak kifutott eredmények, nem érnek semmit, el lehet őket felejteni. A mi célunk nem ez, szeretnénk a folyamatos fejlődés útját járni, hogy visszavezessük a futballtérképre a magyar labdarúgást. Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy ez nem fog egyik napról a másikra megtörténni.

Ezek szerint hosszú távra tervez nálunk?

Tudom, hogy a jelenlegi helyzetben mindenki türelmetlen, ráadásul egy edző gyakran hiába tervez hosszú távra. Én azonban nem azért vagyok itt, hogy levezényeljek néhány meccset, és továbbálljak. Szeretem a futballt, szeretek a válogatottal dolgozni, fontos számomra, hogy profi körülmények között profi csapattal dolgozhatok. A Jámbor László vezette team nagyon sok gondot vesz le a vállamról, az ő segítségével minden játékos speciális képzést kap, ha éppen arra van szükség, a legmodernebb technikai eszközök segítségével mérjük például a játékosok erőállapotát.

A válogatott melyik játékosa van a legjobb erőállapotban?

Nem tudok semmi meglepővel szolgálni, természetesen azok, akik minden héten mérkőzésterhelést kapnak: Hajnal, Huszti és Gera. Kedden kezdődött újra a közös munka, és a REAC-stadionban már ezeknek az eszközöknek a segítségével teszteltük a játékosokat. Különösen kíváncsi vagyok azokra, akik egyáltalán nem, vagy csak igen keveset játszanak a klubjaikban. Amikor először ismerkedtem a kerettel, mindenki azt említette a magyar játékosok legnagyobb gondjaként, hogy nem jutnak hétről hétre játéklehetőséghez. Ezért is fontos tudnom, hogy az elengedhetetlen mérkőzésterhelés nélkül milyen állapotban vannak, lehet-e rájuk számítani. Ha egy csapat sikert akar elérni, az efféle segítségre feltétlenül szüksége van.

Bizonyára tájékozódott, mielőtt elfogadta az MLSZ ajánlatát, és tudta, milyen helyzetben lévő csapatot vesz át. Nem veszélyes feladat ez egy fiatal edző számára?

Én nem vagyok ijedős. Most sem félek, miért is tenném?! Eltöltöttem tizenhét évet a nemzetközi futballban mint játékos és mint edző, megvan a kellő rutinom ahhoz, hogy lehetőséget lássak egy ilyen feladatban. Egyszerűen szeretem ezt csinálni, szeretem ezt a csapatot, és mondanom sem kell, sikert akarok elérni vele. Látom, hogy mik a csapat legnagyobb gondjai, és tudom, min kell változtatnunk ahhoz, hogy megoldjuk őket. Fejlődnünk kell szinte mindenben, ehhez mind a csapaton belül, mind az azt övező összes körülményben profinak kell lennünk, hogy a játékosok lássák, neik nincs más dolguk, csak keményen dolgozni. Néha nehéz döntéseket kell hoznia egy kapitánynak. Itt van például Löw Zsolt esete, akinek biztosan rosszul esik, hogy nem hívtam meg, de nem tudja beverekedni magát a Hoffenheim kezdőcsapatába, én pedig nem változtatok az elveimen. Vannak ugyan játékosok a keretben, akik keveset játszanak, de nekik cseréjük is van a csapatban. A játékosaim is tudják, ha nem játszanak a csapatukban, a válogatottból is könnyen kikerülhetnek.

Ennek volt köszönhető, hogy a balhátvéd posztján jobbhátvédet játszatott?

Bodnárra gondol? Volt kockázata a döntésnek, de a játékos igazolta, hogy lehet rá számítani, remekül teljesített. Nem véletlen, ő ugyanis játszik a csapatában. Természetesen elsősorban azért toltam át a másik oldalra, mert a dánok jobboldali szélsőjével csak Bodnár sebességével lehetett felvenni a versenyt, de tudtam róla, hogy többször szerepelt már ezen a poszton a Salzburgban. Igyekszem olyan játékosokat beválogatni, akik fizikálisan is rendben vannak, és megvan a kellő önbizalmuk, hiszen tudniuk kell, számukra nincs kifogás, a játékuk minősíti őket.

Jár magyar első osztályú mérkőzésekre?

Persze, megnéztem az összes játékost, aki szóba jöhet a válogatottnál. Így választottam ki például Rudolf Gergelyt is, aki Svédország ellen góllal hálálta meg a bizalmat. Remek adottságokkal rendelkező csatárnak tartom, de úgy vélem, minél hamarabb el kell hagynia az országot, egyszerűen azért, hogy erős bajnokságban edződhessen. A magyar klubokban játszók is keményen dolgoznak, de egy nemzetközi szintéren pályára lépő csatárnak jobb védelmek ellen kell edződnie, hogy eredményes lehessen.

Megnézi a külföldön játszó kerettagokat is?

Igen, múlt héten Angliában jártam, hogy megnézzem Buzsáky Ákost, de voltam Németországban, Belgiumban és persze Hollandiában is. Buzsákyra mindenképpen számítok, tudom, hogy komoly sérülés után tért vissza, amikor az Aston Villa ellen láttam. Látszik rajta, hogy nagyon jól bánik a labdával, de még nem tud végigjátszani egy teljes mérkőzést. Jó játékosnak tartom, nagyon kíváncsi vagyok, hogy tud-e olyan agresszíven játszani, ahogy megkövetelem tőle, ha lehetőséget kap. Sajnos vele kapcsolatban is ott van az a probléma, amiről már beszéltünk: nem játszik hétről hétre kilencven perceket.

Mi a magyar futball legnagyobb erőssége?

Ahogy én látom, a magyar játékosok kifogástalan technikai képzettséggel rendelkeznek. Amikor kevés érintésből kell felépíteni egy támadást, akkor jók vagyunk, ezt láthattuk Svédországban is. Jól látnak a pályán, okosan futják be a passzsávokat, észreveszik, mikor hova kell helyezkedni. Ezzel azonban sajnos csak a tizenhatosig lehet eljutni.

Miben vagyunk a leggyengébbek?

A koncentráció hiánya sok gondot okoz, főleg olyan nehéz ellenfelek ellen, mint a dánok és a svédek. Ezeken a mérkőzéseken nem adódik sok helyzet, ami kevés igen, azt kell könyörtelenül kihasználni. A tizenhatoson belül nem vagyunk elég határozottak, ebben fejlődnünk kell, ha ez sikerül, több gólt fogunk szerezni a jobb csapatok elleni tétmérkőzéseken is – mert a barátságosokon szép számmal lődöztük a gólokat. Egyébként a magyar csapat nem annyira rossz, mint azt sokan gondolják önök közül. Azt gondolom, sok van ebben a válogatottban. Dánia ellen például 70 százalékban elégedett voltam a játékunkkal.

Mégis idegesnek látszott az utolsó percekben.

A játékosaim voltak idegesek, hogy az egy pont ki ne csússzon a kezükből. Valahol megértem őket, de a játékunkban több volt a döntetlennél, a mérkőzés legnagyobb helyzete előttünk adódott. Ha azt belőjük, megvan a meccs. Svédország ellen még ennél is tovább mentünk, Stockholmban 55 percig kiválóan teljesítettünk. Hadd utaljak vissza arra, amit mondtam: egy gyenge csapat ilyesmire nem képes. Nagyon tetszett, amit a fiúk nyújtottak, és Huszti előtt ott is adódott egy óriási helyzet, de sajnos lassan reagált, így már a jobb lábára érkezett a labda, úgy pedig nem vállalta el a lövést. A svédek viszont kihasználták két megingásunkat, elég volt egy középpályán elveszített labda és egy rossz helyezkedés, és máris 2-0-ra vezettek.

Melyik mérkőzés után volt elégedettebb, a pontszerzést hozó dánok ellenivel, vagy a vereséggel végződő svédországival?

A svédek ellenivel. Jobb csapatnak tartom a svédet, mint a dánt, és ellenük idegenben voltunk képesek uralni a mérkőzést, ráadásul olyan formációban, amit korábban még nem próbáltunk ki. A futballt azonban gólra játsszák, és a második félidei ritmusváltásukkal nem tudtunk mit kezdeni, ezért vesztettünk. Ennek ellenére elégedett voltam a játékosaimmal, és hiszek benne, hogy ha a Stockholmban látott játékot nyújtjuk, jönni fognak az eredmények is. A mérkőzés másnapján többen felhívtak Hollandiából, hogy elmondják, mennyire meglepődtek, amikor az összefoglalókban azt látták, hogy csak nekünk voltak helyzeteink.

Jó volt látni, hogy egy erős csapat otthonában is győzelemre játszunk.

Ez a legfontosabb célom a csapatommal. Bevallom, kicsit még engem is meglepett, milyen szépen járattuk a labdát, de ahogy mondtam, ez csak jó kiindulási alap, semmi több, ugyanis nulla ponttal távoztunk. A formáció, amit ott kipróbáltunk, működőképesnek tűnt, bár a játékosoknak egyelőre még szokniuk kell, hogy többféle rendszerben kell helytállniuk. Amikor előálltam az ötlettel egy csapatértekezleten, megkérdeztem a játékosok véleményét az új szisztémáról, ők pedig azt mondták, meg tudják csinálni. Örömmel láttam, hogy tényleg meg tudták.

Ki most a legjobb magyar csatár?

A csatárokat nehéz rangsorolni, mindegyiknek mások az erősségei. Huszti és Torghelle például két teljesen más típusú támadó. Torghelle minden meccsen a tőle telhető maximumot nyújtja, és ezt nagyon tisztelem benne. Kilencven percen keresztül nem áll meg, fut, ütközik, harcol, így egy nehéz ellenfél elleni idegenbeli mérkőzésen az egyékes rendszerhez ő a legmegfelelőbb választás. Huszti egészen más, technikás, gyors és szintén nagy teherbírású futballista, aki rengeteg keresztmozgással képes összezavarni az ellenfél védelmét. Amikor ő játszott csatárt, elégedett voltam a játékával, nagyon kifutotta magát a mérkőzés végére. Ugyanakkor a helyzeteit jobb százalékkal kell belőnie. Dánia ellen nem választott jó megoldást, de a játéka ellen nem lehetett kifogásom, ahogy Svédország ellen sem, ahol a csapat egyik legjobbja volt. Szükségünk van mindkét típusra, és tudnunk kell, mit várhatunk tőlük.

Játszottunk már az ön kapitánysága alatt két csatárral is.

Igen, a svédek ellen a mérkőzés végén már muszáj volt ellenfelünk kapuja előtt tartani a labdát. Úgy gondoltam, ha gyorsan tudunk gólt szerezni a második svéd találat után, még lehet esélyünk egyenlíteni, ezért beküldtem Rudolfot, aki szerzett is egy gólt, igaz, azzal már nem sokra mentünk. A svédeké igazi profi csapat, nagyon kellett nekik a győzelem az albánok elleni döntetlen után, és nyertek is. A játékosaim megtették, amit kértem tőlük, nem szidhattam le őket a vereség után, én viszont nem tudtam aludni egy percet sem, mert úgy éreztem, sokkal több volt a mérkőzésben.

Van valami gondja Németh Krisztiánnal?

Igen, az, hogy sajnos hat hete nem játszhat sérülés miatt.

Ezen kívül?

Semmi a világon. Roppant tehetséges fiatalember, többször láttam játszani, legutóbb Csehországban. De nekünk klasszis csapatok ellen kell pályára lépnünk, és bár tudom, hogy a közvélemény már késznek látja őt arra, hogy szerepeljen a felnőtt válogatottban, én úgy gondolom, előbb felnőttek között kell bizonyítania klubjában. Ennek ellenére ha egészséges lenne, biztosan megnéztem volna, és ha olyan teljesítményt nyújt, amivel hasznára lehet a csapatnak, biztosak lehetnek benne, hogy meg fogom hívni. Természetesen szerepel az elképzeléseimben, mivel sajnos nem szaladgálnak klasszis magyar csatárok Európa futballpályáin. De egyelőre sérült, így nincs is miről beszélnünk.

Mi a véleménye a magyar pályákon szaladgáló csatárokról?

Van köztük néhány, akik tehetségük alapján lehetnének válogatottak, de sajnos a magyar bajnokságban játszanak, mi pedig Portugália és Dánia ellen készülünk. Jelen pillanatban nincs egy sem, akit késznek éreznék az előttünk álló feladatokra.

Albánia ellen Erwin Koeman legnehezebb mérkőzése következik, mert a közvélemény csak a győzelmet fogadja el.

Minden mérkőzést meg kell nyernünk. A feladatom szövetségi kapitányként, hogy megtaláljam azokat a játékosokat és azt a szisztémát, amivel a legjobb esélyünk van a győzelemre. Inkább azért gondolom nehéznek a feladatot, mert sokan lebecsülik a négypontos, a csoportot vezető albánokat. Egyébként sincs már könnyű ellenfél, kérdezzük csak meg erről a svájciakat (Svájc hazai pályán szenvedett vereséget vb-selejtezőn Luxemburg ellen – a szerk.), nekünk pedig végképp el kell felejtenünk, hogy létezik ilyen. A játékosok számára valóban azért lesz különösen nehéz, mert a közvélemény csak a győzelmet fogadja el tőlük, én viszont úgy gondolom, azért, mert az albánok védelme nagyon erős.

Az eredménykényszer erősebb, vagy a fejlődés vágya?

Ez a két dolog összefügg. Nincs olyan, hogy egy csapat rossz játékkal csak nyer, vagy jó játékkal sosem nyer. Azt gondolom, ha a játékunk folyamatosan fejlődik, jönnek majd az eredmények is. Minden nap egy lépéssel közelebb kerülünk a célunkhoz, örülünk annak, amikor valamit sikerül úgy megcsinálnunk, ahogy elterveztük, de természetesen az a célunk, hogy ennek kézzelfogható eredménye legyen. De ha erre akart kilyukadni, nem féltem az állásomat.

Egy személyben határoz a csapat taktikájáról?

A válogatott mellett team dolgozik, amelyben mindenkinek megvan a maga feladata. A taktika meghatározása az enyém. Az eddigiek alapján azt mondhatom, nem követtem el olyan hibát, ami miatt a játékosok megkérdőjelezhetnék a döntéseimet, ezen kívül pedig mindent megbeszélek velük előre. Ha kérek valamit, és azt mondják, nem fog menni, vagy nem úgy, ahogy én szeretném, akkor átgondolom a dolgot, és kitalálok valami mást. De én vagyok a felelős a csapatért, én hozom a döntéseket.

Pár nap van csak az Albánia elleni meccsig, a csapatból Gera Zoltán eltiltott, Huszti Szabolcsnak a térde fáj, Babos Gábort Hollandiában ápolják, többen könnyített munkát végeznek csupán. Nem éppen ideális a helyzet.

Talán az albánoknak is hasonló gondjai vannak, ki tudja. Nem foghatunk semmilyen körülményre egy esetleges rossz eredményt, a problémák arra valók, hogy megoldást találjunk rájuk. Ha kidől egy játékos, pótolni kell, ha lehet, egy másik játékossal, ha nem, akkor a felállás megváltoztatásával. Babos Gábor nincs velünk, és nem is nagyon jók az esélyei, hogy a mérkőzésig felépüljön, de a keret nem 11 játékosból áll, aki lehetőséget kap, biztosan él is vele.

Optimista?

Mindig is az voltam. Itt sokan nem így vannak vele, de ez legyen az ő bajuk. Tesszük a dolgunkat, nem foglalkozunk a távoli jövővel, mindig csak a következő mérkőzés számít. Apró lépésekkel haladunk előre, de haladunk. Akkor pedig miért ne legyünk optimisták?