Bölöni veszített, de igazi hadvezér volt
További Futball cikkek
- Már 100 körüli halottja van a tragédiába torkolló futballmérkőzésnek
- Friss hírek érkeztek az olasz labdarúgóról, aki vasárnap rémisztően összeesett a pályán
- Az Újpest vezetőedzője nem élte meg diadalként, hogy megszakította az FTC sorozatát
- Az Újpest megszakította a Ferencváros 2122 napja tartó sorozatát, és pontot szerzett a derbin
- Sallai Roland megszerezte az első gólját a Galatasarayban – videó
A Debrecen mellett az egész Bajnokok Ligája sorozatnak egy magyar szereplője van, Bölöni László. Őt jobban ismerik, mint a Lokiból bárkit, komoly nemzetközi karrier áll mögötte, a Steauával 1986-ban megnyerte a sorozatot, edzőként vezette a román válogatott mellett a portugál Sportingot, a francia Rennes-t is.
A marosvásárhelyi, ballábas egykori középpályás első belga szezonjában azonnal bajnok lett a Standard Liege-zsel, emiatt vannak most főtáblán.
Mivel az 55 éves Bölöni a legjobban jegyzett magyar edző a világban, szokás itthon mindenkor felvetni a nevét, mint a hazai labdarúgás megmentőjét. Sokáig nem akart edző lenni, nem tudta volna elviselni, hogy egy román katonatiszt nyolc általánossal parancsolgasson neki. A viszonyok megváltoztak, sztáredző lett, és már nemcsak mi, a románok is a gyors előrelépést várják tőle.
Magyar csapatok is tárgyaltak már vele, Kisteleki István a fejébe vette, hogy a futballfejlesztési igazgató posztján őt látná a legszívesebben. Az erdélyi mester édesanyja Budapesten él, lehet, hogy egyszer Magyarországot választja, de eddig nem tette.
A múlttal a legkevésbé sem szeret foglalkozni - szerinte a hazai focinak ez az egyik óriási baja -, megnéztük, egy sztárcsapattal szemben hogyan viselkedik, az Arsenalhoz képest lényegesen szerényebb erőt képviselő Standard mire jut Londonban, egy olyan közegben, ahol a gyengébbek gyorsan el szoktak vérezni.
Bölöni és az ékezetek
Bölöni mindig nagyon büszke volt a magyarságára, csak 31 évesen ment el a Steauába, ekkor már fogorvosi diplomája volt. Addig Marosvásárhelyről volt a román válogatott tagja, 1983-ban az ő góljával verték a vb-címvédő olaszokat. Romániában, amikor pontok nélkül írták a nevét, rendre kikérte magának, nem ismer ilyen nevű játékost. Az UEFA-nál sem hagyta, hogy az ékezetek hiányozzanak, mind a vezeték, mind a keresztnevét helyesen írják, a magyar szabályoknak megfelelően.
Bölönit klubedzőként másodszor láttam, pár éve Bukarestben találkoztunk egy UEFA-kupa meccsen, és akkor is 2-0-ra kapott ki, mint most. Ennél sokkal fontosabb hasonlóság, hogy akkor a Rennes szurkolói mondták azt, amit most megerősítettek a belgák. “Bölöni nemcsak edzője csapatának, hadvezére is, olyan, mintha a pályán lenne.” Az egyik belga kolléga azt mondta, ő ad tartást csapatának, kívülről gyógyít, szinte szuggerál. Alkotó, akinek elviszik legjobbjait, mégis eljut ugyanarra a szintre.
És valóban: már az ötödik percben a térdén jegyzetelt, de már előtte is behallatszott a hangja, pedig majdnem 60 ezren voltak a hipermodern Emirates stadionban.
A játékosok gyakorta kinéztek a vonal mellé, mit kellene tenniük, mintha tanáruk lenne, a kézjelekből elég jól megértették. Nem tetszett neki, ha Arsavintól túl távol állt a védő, egy alkalommal látszott rajta, legszívesebben megfogná játékosát, és arra a helyre vinné, ahol állnia kéne. A keret egyik legjobb játékosát, Dalmat-t ide-oda rakosgatta, ahogy a helyzet kívánta, a jobb és a bal oldali vonal mellett is feltűnt. Intett a csatárnak, ha túl nagy volt a távolság a középpályás és közte, élmény volt látni, mennyire együtt él a játékkal, mennyire együtt lélegzik játékosaival, milyen gyorsan, éles szemmel szúrja ki a hibákat.
Mbokani lőtt egy hatalmas kapufát, Bölöni fordult egyet tengelye körül, utána viszont már csak bosszúság érte, az ápolások miatt 10 emberrel küzdő Arsenal belőtte az első gólt, miután Mutele elcsúszott a kitörő Nasri mellett. Majd még az első félidőben megkapta a másodikat, Denilson századik meccsét góllal ünnepelte.
A Standard a második félidőben is lőtt egy kapufát, kicsit szorosabbá tehette volna meccset, egy büntetőnél is nagyvonalú volt a fehérben vezető osztrák bíró. Bölöni hadvezér volt, de most veszített, tekintéllyel viselte.
Az Arsenal végig uralta a meccset, a sérültjei nagyon hiányoztak a Standardnak. A meccs előtt még azt mondta Bölöni, az csak újságírói kérdés, nem szakmai, mire juthat csapata Londonban. “Nincsenek korszakalkotói ötleteim, a világ egyik leggyorsabb csapata az ellenfél, ahol a kispadon is fantasztikus játékosok ülnek. Nem fogom a fejemet a falba verni, ha netán kikapunk” - mondta.
Aztán mégiscsak fájlalta, hogy ilyen könnyen adták meg magukat. “Tudtuk, hogy nem mi leszünk fölényben, de ennél többet kellett volna mutatnunk, elsősorban koncentrációban.” Pontatlanul játszottak, a labdaszerzések nem sikerültek, az Arsenal sebességét sem megközelíteni, sem tompítani nem tudták.
“Zavarba hozhattuk volna őket, ha Mbokani labdája bemegy, sokkal könnyebb lett volna előnyből játszanunk, de nem így sikerült.”
Carcela piros lapja után az alázatot hiányolta, nem tiszteli társait, mert Fabregas lefejelése miatt az utolsó körről is kiírta magát, hacsak még újabb meccsel nem súlyosbítják eltiltását. “Frusztráló a viselkedése” - mondta Bölöni.
Így is nagy érdem, hogy a Standard az utolsó forduló előtt még versenyben van a továbbjutásért, igaz két játékosát nélkülözni fogja az Alkmaar ellen. Ha nyernek, az Európa Ligában biztos a helyük, és egy győzelemmel - ha a görög Olympiakosz esetleg kikapna az angoloktól - még a továbbjutás is meglehetne, mert az egymás elleni eredmény a belgáknak kedvez.
Most látszik, mennyire kár, hogy az első meccsen a Standard 2-0-s előnyt adott el az Arsenal ellen, illetve az angolok idegenben egy szabálytalan góllal egyenlítettek. “Kár ezen rágódni, ez a múlt, ezt le kell zárni” - mondta Bölöni.
A magyar futball egyik legkeményebb kritikusa, nagyon sok minden bántja, ahogy korábban mondta: manufaktúrában maradt a futball Magyarországon. Rudolf Gergely kapcsán - a tehetségét ő fedezte fel, és juttatta el a Nancy akadémiájára - is azt emelte inkább ki, elég nagy baj, hogy azon kell gondolkodni, el kell adni, mert ha itthon maradna, akkor erős lenne a bajnokság, és erős lenne a válogatott.