Gera: Miattam ne támadják Koemant

Megerőltető, július végén megkezdett, több mint hatvan meccsből álló szezont zárt le Gera Zoltán valamint az angol Fulham a múlt heti 2-1-re elveszített Európa Liga kupadöntővel.

„Még mindig csalódás, kudarc, hogy nem nyertük meg, ezért inkább arra gondolok, hogy milyen csapatokat vertünk ki, és elég nagy teljesítmény, hogy idáig eljutottunk. Kicsit elszorul a szívem, amikor látom a képeket, az Atletico Madrid játékosainak örömét, mert arra gondolok, akár én is foghattam volna azt a kupát, én is magasba emelhettem volna."

31 évesen megvan a rutin és az erő

"Nagyon jól érzem magam a Fulhamnél, jó döntést hoztam, hogy hozzájuk szegődtem, és most már itthon is nyilvánvaló, hogy a WBA-nál sokkal erősebb csapathoz mentem. Kiválóan érzem magam a pályán, egyre jobb állapotban vagyok, megvan a rutinom és az erőm, és ha 31 éves is vagyok, lehet, hogy még ilyen élményben lesz részem az életben. Bízom benne, hogy a következő idényem még a mostaninál is jobb lesz” – magyarázta a csatár, aki a Saabtól kapott egy autót magyarországi használatra.

„Hálás vagyok a szurkolóknak, átjött, mennyire szeretnek, a hamburgi döntőre is sokan elkísértek. Korábban is éreztem a szeretetet, ezért is üzentem nekik a kamerán keresztül a Szevasztok magyarok!-kal. Szeretem a posztot, ahol játszom, és ha tavaly nem is jött ki a rengeteg munka, amit elvégeztem, idén szerencsére igen. Nem fogok elmenni, hallottam a Roma érdeklődéséről, de ezek leginkább csak találgatások, mint ahogy az is, kikkel erősítünk, ezt Hodgson edzőtől kell megkérdezni.”

A sorozatot úgy értékelte, hogy legfigyelemfelkeltőbb győzelmük a Juventus elleni, legnehezebb a Sahtar elleni volt. A Juventus kiütése azért volt fontos, mert onnan kezdve csak a kupára figyeltek, a bajnokságot feláldozták. Azt ellenben sajnálja, hogy jövőre az EL-ben nem játszhat, hiszen a 12. helyet érte el a Fulham a világ legerősebb bajnokságában. Gerát hősként tisztelik és szeretik a csapatnál.

Miattam ne forduljanak Koeman ellen

Még tavaly, a dániai világbajnoki selejtező előtt határozott úgy, nem ül fel a lelátóra, elhagyja a csapatot, és átmenetileg nem játszik a nemzeti csapatban. A válogatottal a szezon közben nem mert és nem akart foglalkozni, mert csak a meccsektől vette volna el az erejét.

„A hozzáállásom, a véleményem nem változott. Zavar, nem esik jól, hogy miattam támadják Erwin Koemant, ezért arra kérek mindenkit, ne forduljanak ellene miattam, ne miattam ítéljék meg őt, hanem az elvégzett munkája alapján. Az első lépést ő megtette, most már nekem kell lépni. Hosszú nyári szünetem lesz, hiszen csak július harmadikán kell visszatérnem Angliába, addig mindent átgondolok. A családdal, barátokkal, szakemberekkel is beszélek. Átgondolt, megalapozott döntést fogok hozni."

"Nem bántam meg, hogy így döntöttem, nem hirtelen felindulásból, haragból határoztam októberben sem. Emberileg semmi bajom Erwin Koemannal, csak néhány szakmai kérdésben nem értettünk egyet, és nem értettük meg egymást."

"Nem állítottam fel magamnak határidőt, hogy mondjuk augusztusban mindenképp választ adok. A válogatottban mindig szívből játszottam, nem a kapitányért, nem az elnökért. El kell azonban ismernem, az utóbbi időben nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Tudom, hogy sokan szeretnék, ha ott lennék a csapatban.”

Úgy véli, nem szerencsés arra kiélezni ezt a helyzetet, hogy cserbenhagyta volna a nemzetet, hiszen máshol vannak olyan játékosok, akik lemondják a válogatottságot, mert a klubjukra szeretnének koncentrálni, ezért áldozatot hoznak.

„Nincs pótolhatatlan játékos, én sem vagyok az. Ha ez a szezon nem sikerül ilyen jól, akkor nem is lenne beszédtéma a játékom, a visszatérésem. Úgy gondolom, lehet valaki sikeres úgy is, hogy a válogatottja nem jut ki sehová.”

Egyben viszont nem lesz változás, a gólöröménél továbbra is az égre mutat. „Fontos kifejezni, hogy honnan kapok segítséget. Ugyanúgy készülök ezentúl is, olvasom a Bibliát és imádkozom.”